Nyomtatás10. Alvísz-ének

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

Alvísz szólott:

1. "Lócát leteríteni
hadd jöjjön most haza
menyasszonyom mindjárt;
hites egyesülést is
hívságnak hisz az ember
házi nyugalom híján."

Tór szólott:

2. "Miféle vagy, mondd?
Halvány, élettelen arcú:
holtakkal háltál az éjjel?
Óriásokat óvnék
öles termetedtől;
menyasszonyt mért ölelj, tuskó?"

Alvísz szólott:

3. "Alvísz a nevem,
alant lakom, nagy mélyben,
szikla szilárd menedékén.
Keresem én itt
a kocsihajtót;
szavát senki se szegje."

Tór szólott:

4. "Én magam megtehetem,
mert a menyasszony felett
feltétlen a hatalmam;
hozzád igérkezett,
távollétem idején:
az istenek közül
mégis kezemben a sorsa."

Alvísz szólott:

5. "Miféle vagy, mondd;
lelked parancsolhat-e
ily pompás leánynak?
Széllel szalasztott,
ki ismer, kérdem,
ki hagyott rád karpántot?"

Tór szólott:

6. "Vingtór vagyok,
bejártam birodalmakat,
az oldalszakállas szülötte;
szándékom ellenére
szeretnéd a lányt;
a menyasszonyról mondj le."

Alvísz szólott:

7. "Számítok szavadra,
igened várom igencsak,
akarom, add
beleegyezésedet,
élni nem bírok én e
hószín hajadon nélkül."

Tór szólott:

8. "Meg nem tagadhatom
tőled a lány vonzalmát,
bölcs vendég, legyen hát;
hanem te is mondd el
minden világról,
amit tudni vágyom.

9. Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják a helyet,
hol az emberi lények
lakoznak egy-egy világban?"

Alvísz szólott:

10. "Földi embernél föld,
ázoknál televény talaj,
vánoknál vándorút,
óriás-országban régi rög,
álfoknál ágyás,
isteneknél írtás."

Tór szólott:

11. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják az eget,
a levegős levegőt,
valamennyi világon?"

Alvísz szólott:

12. "Emberek mennynek mondják,
ázok áldott békének,
vánok vonuló boltívnek,
óriások oldott világnak,
álfok teljes tetőnek,
törpék szeles-sziklásnak."

Tór szólott:

13. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják a holdat,
mely magasan világít
minden világokban?"

Alvísz szólott:

14. "Emberek holdnak hívják,
istenek Elszállónak,
Hélben hűs keréknek,
óriások ódon körnek,
törpék Tündöklőnek,
álfok év-álmodónak."

Tór szólott:

15. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
mi a nap neve,
a nagy égitesté,
mely minden világ felett ég?"

Alvísz szólott:

16. "Embereknél a neve nap,
isteneknél izzó fény,
törpéknél Dvalin-dermesztő,
óriásoknál ózontűz,
álfoknál Állandó,
ázoknál Áradó."

Tór szólott:

17. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
mi a felhők neve,
fürge esővivőké
valamennyi világban?"

Alvísz szólott:

18. "Emberi nevük felleg,
isteni nevük igérő,
ván nevük vándorló,
óriásoknál ólmos,
álfoknál átkos,
Hélben sisak hordója."

Tór szólott:

19. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják a szelet,
mely messze száguld
földek felett, fergetegesen?"

Alvísz szólott:

20. "Emberek szavával szél,
isteneknél iramló,
bűvöseknél bajhozó,
óriásoknál ordító,
álfoknál áramló,
Hélben huhogó."

Tór szólott:

21. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
mi a szélcsend neve,
mely szikkasztja-szelidíti
valamennyi világot?"

Alvísz szólott:

22. "Embereknél a szél szunnyad,
ázoknál áll,
vánoknál véget ér,
óriásoknál eloldalog,
álfoknál álomba merül,
törpéknél tikkadtan tűnik."

Tór szólott:

23. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják a tengert,
hol emberek eveznek
valamennyi világban?"

Alvísz szólott:

24. "Embereknél tágas víz,
isteneknél irdatlan,
vánoknál végtelen,
óriásoknál hal-ország,
álfoknál hab-árka,
törpéknél tömérdek csepp."

Tór szólott:

25. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják a tüzet,
mely az emberek előtt ég
valamennyi világban?"

Alvísz szólott:

26. "Embereknél emésztő,
ázoknál lobogó láng,
vánoknál vad végzet,
óriásoknál olthatatlan,
törpéknél tikkasztó,
Hélben habzsoló."

Tór szólott:

27. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják az erdőt,
mely az embereknél nő,
valamennyi világban?"

Alvísz szólott:

28. "Embereknél erősnek,
isteneknél ingónak,
hős-honban hegy-hínárnak,
óriásoknál gyújtósnak,
álfoknál gyöngédnek,
vánoknál vesszősnek."

Tór szólott:

29. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják az éjszakát,
Aggasztó édes lányát
valamennyi világban?"

Alvísz szólott:

30. "Éjnek az embereknél,
isteneknél iszonynak,
kegyeseknél komornak,
óriásoknál odvasnak,
álfoknál álomgyökérnek,
törpéknél tapintónak."

Tór szólott:

31. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
mi a vetőmag neve,
melyet az emberek vetnek
valamennyi világban?"

Alvísz szólott:

32. "Embereknél eledel,
isteneknél igaz szem,
vánoknál világ-gyöngy,
óriásoknál óvott kincs,
álfoknál árpa,
Hélben horgadó-fejű."

Tór szólott:

33. "Elmondd, Alvísz,
minden embersors
tudója, te törpe:
hogy hívják a sört, amit
emberek isznak serényen
valamennyi világon?"

Alvísz szólott:

34. "Embereknél ez a sör,
ázoknál sűrű árpalé,
vánoknál varázsital,
óriásoknál szomj-oltó,
Hélben hűsítő,
Szuttung-fiaknál szilaj."

Tór szólott:

35. "Ily rengeteg rúnát,
irdatlan ősi kincset
kinek keble is őriz?
Felfedem fondorlatom,
eszeden mégis túljártam:
véged van, törpe, napfényben,
s a terem, íme, tündököl."

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár