Nyomtatás32. Baldr álmai

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

1. Tódultak mind
a tingbe az ázok,
tanácsba igyekeztek
az áz istennők;
tanakodtak híven
a bölcs hatalmak,
miért látogatják Baldrt
baljós lidércálmok.

2. Felállt akkor Ódin,
a fenséges szónok,
Szleipnir hátára
nyerget helyezett,
így indult, lovon,
le a Ködbarlangba;
kutya jött vele szembe,
szaladván Hélből.

3. Az eb melle elől
mind csupa vér volt,
vonítva csaholt
a Rúnák Atyjára.
Remegett a föld,
ahogy Ódin haladt,
elért akkor Hél
hatalmas házához.

4. Ódin ott a keleti
kaput közelítette,
tudta, oda temették
a vén varázslónőt.
Jó igékkel igézte
a javasasszonyt,
megmoccant ez végre,
halotti hangon mondta:

5. "Ki ez az ember,
ismeretlen előttem,
idézi bánatomat,
borúra ingerel?
Havak havaztak,
esők ereztek,
harmat hullt rögeimre,
rég heverek holtan."

Ódin szólott:

6. "Vegtam, így neveznek,
nagy Valtam fia volnék;
halljam tőled Hélből -
felvilág fejedelme -,
padokon ki kedvéért
pompáznak karpántok,
dús arany díszek
kinek díszlenek?"

A jósnő szólott:

7. "Baldrnak bugyborékol
a sok sűrű sör
a pajzzsal fedett
pompás üstben;
áz fiak ügye fájón
reménytelenül áll,
nem szívesen szóltam,
elhallgatok eztán."

Ódin szólott:

8. "Jósnő, ne hallgass,
hadd kérdlek még javamra,
nem ismerek még mindent,
többet kellene tudnom,
gyötör, ki lészen
Baldr gyilkosa,
Ódin fiát, beszélj,
ki fosztja meg a felvilágtól?"

A jósnő szólott:

9. "Hödr hozza Hélre
az isteni ifjút,
ő lészen Baldr
borzasztó gyilkosa,
Ódin fiát megfosztja
a felvilági léttől;
nem szívesen szóltam,
szavam sincs eztán."

Ódin szólott:

10. "Jósnő, ne hallgass,
hadd kérdlek még javamra,
nem ismerek mindent,
még többet tudnék:
mondd, ki áll bosszút,
borzalmat borzalomért,
Baldr gyilkosán,
halotti máglyáját ki gyújtja?"

A jósnő szólott:

11. "Rind szüli Válit
e roppant világra,
Ódin fia felkél,
egy napot élt, s öl;
öldöklő kezét
meg se mossa majd,
borzasan viszi máglyára,
emészteni, Baldr ellenét.
Nem szívesen szóltam,
elhallgatok eztán."

Ódin szólott:

12. "Jósnő, ne hallgass,
hadd kérdlek még javamra,
nem ismerek még mindent,
többet kellene tudnom:
könnyeket kinek
lányai hullatnak,
hajigálván a légbe
könnyű kendőiket?"

A jósnő szólott:

13. "Nem vagy te Vegtam,
hiába hitetnél,
Ódin vagy inkább,
Varázs-Oltalmazó."

Ódin szólott:

"Jósnő te sem vagy
varázsok tudója,
hamarább leszel te
három óriás anyja!"

A jósnő szólott:

14. "Vágtass haza, Ódin,
vidd hát diadalod hírét,
de hozzám többé
senki se látogasson,
míg bilincséből Loki
nem bontakozhat,
és a hatalmak vesztét
nem hozza hatalmas végzet."

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár