Nyomtatás12. Első ének a Hundingölő Helgiről

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

1. Rege-időn, rég,
sasrikoltásún,
égi sziklákról
szent habok hulltán,
a vitéz Helgi
ott jött világra,
Brálundban a bátor,
Borghild szülötte.

2. Éj szállt a tanyára,
érkeztek a nornák,
nemes vezéri sors
serény választói:
hadd lenne a vezér
maga a leghíresebb,
maga a legkiválóbb,
lebírhatatlan Budlung.

3. Fonták így fürgén
a sors fonalát,
szövetét szőtték;
brálundi sziklaomlásban.
Akkor az arany
fonál el is készült,
kötötték a Hold
háza-közepére.

4. Keleten-nyugaton
kötötték meg végeit,
ott volt közöttük
a vezér földje;
Neri lánya fölvont
egy hurkot északra,
hadd tartson ki híven,
örökkön-örökké.

5. Egytől félt igencsak
az Ilvingek fia
és Borghild, ki a bátor
vitézt világra hozta:
fa hegyében, hallották,
hollóhoz holló szólt,
étlen éhen:
"Valamit sejteni vélek.

6. Látod, páncélban áll,
láncingben pompázik,
Szigmund fia;
szép napunk felkél!
Nézését edzi
harcoshoz híven,
farkas barátja,
bízhatunk, ne félj!"

7. Kemény harcosok
hatalmas királyt
sejtettek benne,
békét sugárzót;
maga a király is,
harcból megtérvén,
földje nemes füveiből
fiának vinni nem átallt.

8. Helgi, így hívta őt,
övé lett Hringsztadir
udvara, Hóhegy, Naphegy,
a nagy Szigar-mező,
mellé még Körhely, Hágó,
megkapta Égmezőt,
ékes-babonás kardot
kapott Szinfjötli fivére.

9. Védett világában
nőttön-növekedett,
mint szép nemes fa
a szerencse fényén;
vöröslő aranyat osztott
népének a nagy vezér,
híveinek kedvére
halmozta a hadi zsákmányt.

10. Csatába vonulni
cseppet sem vonakodott,
tizenöt tél telt,
vitézkedett a vezér:
vasával a híres
Hundingot levágta,
kinek nép s föld hódolt
időtlen idők óta már.

11. A kemény király fiai
vérdíjat követeltek
véres művéért
Szigmund fiától;
karpántot és kincset
kértek kárpótlásul,
hadon vett aranyért,
apjuk haláláért.

12. Vér váltságát a Budlung
adni nem akarta;
örökükből kifosztott
örökösök kegyadományt
így kérjenek, íme!
Inkább óvta őket
Ódin dárdaviharától,
harc dúló veszedelmétől.

13. Készültek a hősök
híven a kardtanácsba,
törvényesen hirdettek
hadat a Láng-hegynél;
Fródi fennkölt békéjét
viszály borította fel,
Vídrir ebei éhesen
szimatoltak a sziget földjén.

14. Ült a Keselyűsziklánál
a konok vezér,
mikor már Álf és Eyiólf
vérét vette,
Hjörvardét s Hávardét,
Hunding fiaiét;
a Kopjavető törzsét
kitépte tövestül.

15. Tűz tombolt akkor
a Láng-hegy hátán,
villámok vágtattak
vakító fénnyel.
. . . . . . . . . . . . . . . . .
Sisakos nők érkeztek
a nagy égboltra,
páncélingben szálltak,
vér szennyezte őket,
vakító fény fürdette
lengő lándzsáikat.

16. Farkasok földjén
kérdezte kora reggel
délceg kardforgató
a déli istennőket:
haza sietnek-e,
harcos seregükkel
hadd érjenek oda éjre;
zúgó nyílvesszők zuhogtak.

17. Már lóhátról mondta
Högni leánya,
csattogó-porzó
pajzsok csitultán:
"Van nekünk, tudd meg,
más tennivalónk is,
mint sört inni, sűrű italt
az ifjú uralkodóval.

18. Apám engem már
eligért annakelőtte
Granmar goromba fiának,
felesége hadd lennék;
Helgi, halld, én magam
megmondtam Hödbroddnak:
királynak ő csak
kandúr a trónon.

19. Ő néhány éj múlva
megjön nagy útról.
Hacsak nem hívod ki
fegyverrel, férfimód,
megóvni a lányt a vikingtől,
martaléka ne lenne."

20. "Íszung gyilkosa
miatt ne gyötrődj,
harsogjon harci zaj,
míg a halál meg nem állít."

21. Küldte követeit
a vezér tüstént,
tengeren, szárazföldön,
szövetségeseket hívott;
folyam kincséből
bőséggel kínált
baráti harcosoknak,
hadd vigye ifjú, vén.

22. "Siessenek fürgén
föl a hajókra,
bizony, itt az idő
Brandeyre indulni."
Várta a vezér,
hogy verődött össze
tömérdek önkéntes.
Tódult a hadnép
Hédin szigetéről.

23. Sztafsznész kikötője felől
felvonultak sorra,
sereglettek serényen
aranydíszes hajók.
Helgi akkor szólott,
Hjörleifnek mondta:
"Mit gondolsz, hányan vannak
a hős harcosok, vitézek?"

24. Az ifjú király
így szólt e szavakra:
"Számlálni időbe telik,
Tran szigetétől
oly tömérdek hosszú
hajó közeledik,
lebegnek legénységükkel
Örvaszund öblében."

25. Tizenkétszer száz
szívós harcos érkezik;
Hátúnban mégis
kétszer annyi már
a király népe.
Nagy viadal készül.

26. Vezényel a vezér,
vonják be a pányvákat;
a viking sereg
sietve ébred,
sürgő harcosok
húzzák a vásznakat,
vonják a vitorlákat
magas árbocokra.

27. Árad a zúgás,
evezők zörögnek,
vasak verődnek,
pajzsok peregnek,
hasítják a vizet
sebes hajók,
a királyi hajóhad
kifut a tág tengerre.

28. Hallatszott nyomban
a hajók nyöszörgése,
ahogy a hullámok
összeütötték őket,
szilajon verte
a sziklákat a víz.

29. Árboc hegyéig vonatta
Helgi a vitorlákat,
nem hátráltak a hajósok,
csatáztak a csapdosóval,
akárhogy akarta Égir
rémséges leánya
a riadt hullámlovakat
halálos mélybe meríteni.

30. Szigorún szálldogált
felettük, magasában,
mentette merészen
a harcosokat s hajókat,
hevesen tépte ki testük
Rán karmai közül,
Helgi hab-lovait húzta
a szilaj Sziklaerdőn.

31. Este ott úsztak
az Unavágaron
a hosszú hajók mind,
a szépen festettek;
Szvárin fennsíkjáról
szorongva figyelték
a közelítő vitorlákat
az ellenséges vezérek.

32. Szólt gonddal Gudmund,
fejedelem fia:
"Ki hajtja e hadat,
vezér ki vezérli
a szárazföld felé,
minket fenyegetvén?"

33. Szinfjötli szólott,
vitorlarúdhoz verve
vörös pajzsát,
a parázsló aranyszélűt;
elméje nem aludt,
ekképp a fejedelemmel
fürge szót szívesen váltván,
válaszolt ekképp:

34. "Mondd csak, ma este
mit adsz a disznóknak,
dús lakomát, kutyákat
miféle koncra hívsz?
Megjöttek már keletről
ím, az Ilvingek,
harcot hajhászva
gonoszul, Gnipalundba.

35. Hödbrodd majd Helgit
fellelni ott fogja,
hadának fejedelmét,
ki félelmet nem ismer;
így igen sokszor
etetett ő saskeselyűket,
míg te a malomban
szolgálókat szuttyogtattál."

Gudmund szólott:

36. "Mit tudsz te, mondd,
arról, ami hajdan történt,
ha a fejedelemről
hazug szóval fecsegsz csak.
Ettél-e már, halljam,
farkas-eledelt?
Fivéred gyilkosa lettél,
gyötrelmeket láttál,
szomjas szájjal sok
sebet nyaldostál,
sziklaüregeken nyugtalan
bújtál, száműzött bújdosó."

Szinfjötli szólott:

37. "Varinszey szigetén
boszorkány voltál,
beszéded rágalmat
halmozott rágalomra;
hirdetted, harcosok
seregéből senkit
nem bírnál szeretni,
csak magát Szinfjötlit.

38. Valkűr voltál te,
undorító teremtmény,
gonosz és utálatos,
a Gondviselő házában;
a hősök sorra
hulltak el miattad,
kegyetlen némber,
kárhozó nőstény.

39. Nemzettünk ekképp együtt
Saga félszigetén
kilenc farkaskölyköt,
apja vagyok valamennyinek."

Gudmund szólott:

40. "Apja nem voltál
Fenrir farkasnak,
bár vénebb vagy
valamennyiüknél:
mert téged, tudom,
Gnipalundnál óriáslányok
heréltek ki, gágogó,
hát csak ne hencegj.

41. Mesélik rólad,
Sziggeir mostohafia,
hogy a szabad ég alatt
háltál, ott esteledett
rád az erdőn;
egymásra halmoztad
hitvány tetteidet,
szívtelen, átszúrtad
bátyád szívét is, te gaz,
borzaszt a gonoszságod.

42. Brávöllben Grani
arája voltál,
arany kantárral,
iramra készen;
igencsak űztek, kanca,
nyargaltak rajtad,
nyomott a nyereg
a völgybe vágtatván."

Szinfjötli szólott:

43. "Fajtalan fiúnak
gondoltalak már,
mikor kezed Gullnir
kecskéit fejte;
máskor meg, féktelen,
Imd leányát
ingerelted ledéren.
Folytassam felsorolásom?"

Gudmund szólott:

44. "Elébb had etessem
inkább a hollókat
a te testeddel, förtelmes,
a Fréki-sziklánál,
semhogy kuvaszokat
konccal kínáljak,
disznókat dús lakomával -
léhűtő, szégyelld magad!"

Helgi szólott:

45. "Szinfjötli, hozzád
a harc jobban illik,
szilaj, baljós sürgése,
sas boldogítása,
mint a konok kuporgás,
színjátszó szájalás;
gyöngeség ez, te gyarló,
vívj bár gyűrűosztókkal.

46. Granmar fiaira
nem gondolok szívesen,
igaz szóhoz mégis
a vezér kell, végezetül;
hadd mondja: Móinsheimben
ezek itt megmutatták,
micsoda merszük van
kemény kardforgatáshoz."

47. Sarkallták ménjeik
sebes iramra,
Szvipud és Szveggjud
száguldott Naphon felé,
harmatos völgyek hajlatán,
vak szurdokok szűkületén;
Köd kancája remegett
férfifergeteg robajától.

48. Sisak fedte fejét,
Hödbrodd az udvaron állt.
Állhatatos szeme
rokonaira szegeződött:
"Niflungok, nézlek titeket,
arcotok hogyan ily halvány?"

Gudmund szólott:

49. "Hatalmas hajók sietnek
a porzó part felé,
felágaskodnak az árbocok,
evezők ereje vizet áraszt,
pajzsok pompáznak bőven,
lengenek a lapátok,
vezérek öröme e had,
a víg Ilving harcosoké.

50. Ötven kis csapat
özönlik a partra,
több vár - hétszer ezer -
a tengeren, Szognban.
Künn a kikötőnél,
Gnipalund táján,
tengeri szarvasok
színarany dísze szikrázik:
ott a had emésztő,
hatalmas ereje;
Helgi nem habozik tovább,
nem késlekedik a kardtanáccsal."

Hödbrodd szólott:

51. "Méneket nyergeljünk,
tanácsba nyargaljanak,
Szporvitnir száguldjon
Szparni szittyósára,
Mélnir és Milnir
a Sötét-erdőbe!
Egyetlen ember
ne maradjon otthon,
ki olthatatlan
vas lángot lengethet!

52. Hívjátok harcba Högnit,
Hringr ivadékait,
Atlit és Ingvit
az idős Álfot.
Vígan vonulnak hadba,
harcolnak híven.
A Völszungokat
hadd verjük vissza így."

53. Emésztő fergetegekként
fordultak egymás ellen,
dérszínű dárdák
forogtak a Farkassziklánál;
Hundingölő Helgi
maga járt mindenütt
a hadak élén,
harcot élesztvén hevesen.

54. Fentről megjöttek akkor
a magas istennők,
iszonyú dárdaharc dúlt,
küzdöttek a királyért.
Itt Szigrún szólott,
zajgó zivataron át;
az óriáshölgy lova
hollófáról legelt.

55. "Üdv néked, fejedelem,
ünnepeljen néped,
uralkodj, Ingvi utóda,
életed örömben éld!
Ez legyen díjad,
mert levágtad a dicsőt,
ki sok vezér vérét
vette viadalban.

56. Budlung, bátor szívű,
vedd jutalmad, kívánom:
vörös karpántokat,
kívánatos hajadont,
szépségük hadd élvezd
éltető szerencsével,
Högni leányát,
lobogós Hringsztadirt,
harc hozta földed, várad.
A háborúnak vége."

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár