Baldur

A fény, az öröm, a tisztaság, a jóság, a szépség, az ártatlanság és a megbékélés istene. Őt tartották az istenek között a legbékésebbnek és a legsegítőkészebbnek. Barátságos, bölcs és ékesszóló, habár az erejéről nem volt híres.

Odin és Frigg fia, akit minden élőlény szeretett. A felesége Nanna, akitől Forseti, az igazság istene született. Baldur csarnokát Breidabliknak hívták. Övé volt a valaha épített legnagyobb hajó, a Hringhorni.

Életéről keveset tudunk, viszont a tragikus halála kulcsfontosságú szerepet játszik a mitológiában. Egy éjszaka baljós álma volt: előre látta a saját halálát. Másnap rögtön az istenekhez fordult, akik tanácskozásra gyűltek, hogy mitévők legyenek.

„Tódultak mind
a tingbe az ázok,
tanácsba igyekeztek
az áz istennők;
tanakodtak híven
a bölcs hatalmak,
miért látogatják Baldrt
baljós lidércálmok.”
(Baldr álmai, 1.)

Frigg, a féltő anya különös módot eszelt ki, és mivel nem sokkalta a fáradságot, valóra is váltotta tervét. Útnak indult, és bejárta az egész világot, sorra felkeresett mindent és mindenkit – a köveket, a fákat, a vasat és más érceket, a tüzet, a vizet, a földet, sőt még a betegségeket és mérgeket is,- hogy nem ártanak Baldurnak.

Amikor a hatalmas Ászok meghallották, hogy sikerült elhárítani a veszedelmet, olyannyira megörültek, hogy egy vidám játékot rendeztek a Valhalla előtt. Baldurt a tágas térség közepére állították, és az egyikük kővel, a másikuk dárdával dobta meg, voltak akik pedig nyíllal lődöztek rá. Nem számított, hogy milyen fegyvert használtak, semmi sem tett kárt benne.

Csak egy volt, aki nem örült: Loki, az örök bajszerző. Öregasszonnyá változva elment Frigghez, hogy kikérdezze van e valami, amely mégis megsebzi az ártatlan Baldurt. Hosszas kérdezősködés után Frigg elmondta, hogy csak egy dolog van, amit nem esketett meg. Ez nem volt más mint az örökzöld fagyöngy, mivel túl ártalmatlannak vélte ahhoz, hogy bárkit is bánthasson.

Loki azonnal el is ment, hogy keressen magának egy fagyöngyágat, majd letörve azt Baldur vak testvérének, Hödrnek a kezébe nyomta. Hödr semmit nem sejtett és Baldurnak dobta az ágat. Az istenek dermedten álltak mikor látták, hogy a fegyver átdöfte az ártatlanság istenének a szívét.

Ezek után az istenek felvitték a hajójára Baldurt, hogy végső búcsút vegyenek tőle. Felesége Nanna, mikor a szomorú menetet látta, nem bírt magával, olyan féktelen sírás vett erőt rajta, hogy a fájdalom szétvetette, ő is holtan esett a földre. Miután a férje mellé fektették a szerelmét, a hajót felgyújtották, és egy óriásnő, Hyrrokkin segítségével a tengerre eresztették.

Míg az istenek Baldurt siratták, Odin a másik fiát Hermodot a holtak istennőjéhez, Hélhez küldte, hogy visszakérje az elvesztett fiát. Hél csak egy feltétellel egyezett bele: Ha a világon mindenki, legyen az élő vagy halott, megsiratja őt. Az óriásasszony Thökk (Loki álcája) volt az egyetlen aki nem tett így, ezáltal Baldur továbbra is a holtak birodalmában maradt.

„Thökknek nincs könnye, se gyásza:
Baldurt nem bánja.
Nekem nem használt élve, se holtan,
A halott maradjon, ahol van. ”

Loki nem úszta meg büntetés nélkül, de Hödr sem. A vak istent Váli, Odin és Rind fia ölte meg, aki csak erre a célra született. Miután a Ragnarök eljön és új világ ébred, Baldur és Hödr feltámadnak majd hamvaikból, hogy újra éljenek a megmaradt istenek mellett.

„Vetetlen földek
fordulnak termőre,
a rossz jóra válik,
Baldr visszatér.
Hödr és Baldr lakja majd
Hropt győzelmi lakát,
gyilkolás-istene szentélyét.
– Mit tudtok még?”
(A völva jövendölése, 62.)