Nyomtatás6. Hárbard-ének

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

Tór keleti útjáról jövet elért egy tengerszoroshoz.
A túlparton révész állt a hajójával, s Tór átkiáltott:

1. "Legény, ki legénye vagy,
ott átal, átellenben?"

A révészlegény szólott:

2. "Ember, ki embere vagy,
útról ki úgy kiáltasz?"

Tór szólott:

3. "Szép szóval kérlek,
vigyél át a szoroson,
van hátamon kosár,
hálás leszek, meglásd.
Mielőtt útnak indultam,
kását ettem, heringet,
éhes nem vagyok,
neked adhatom, amim van."

A révészlegény szólott:

4. "Kérkedsz, hősként,
hogy éhed korán elverted;
aligha gondolsz előre:
ezért lesz bánatod otthon,
anyád, azt hallom, halott."

Tór szólott:

5. "Mit mondasz! Mindenkinek
ez a legszörnyűbb újság,
letérnie útjáról,
hallani, hogy anyja halott!"

A révészlegény szólott:

6. "Nem tudom, mid van,
három tanyád aligha,
koldusé a tarisznyád,
mezítláb állsz,
árva nadrágod nincsen."

Tór szólott:

7. "Lebegj ide ladikkal,
mutatok kikötőhelyet.
Mondd, kié a csónak,
mely veled vizet csobbant?"

A révészlegény szólott:

8. "Hildólfnak hívják,
ki engem küldött,
eszes, gyors harcos,
Rádszeynél lakása;
lelkemre kötötte,
lótolvajt, rablót
sose szállítsak,
csak jóravaló népet.
A neved mondd hát,
úgy juthatsz át a szoroson."

Tór szólott:

9. "Nevem szívesen mondom,
bár számkivetett vagyok;
halld származásom is:
Ódin fiát nézd,
Meili nagy fivérét,
Magni apját, aki
első az istenek közt;
Tór előtt állsz te.
Kérdlek most téged,
mondd a neved, ki vagy."

A révészlegény szólott:

10. "Nevem Szürkeszakállú,
nem titok, nem szégyen."

Tór szólott:

11. "Nem szégyen, nem titok,
ha szenny nem tapad hozzá."

Hárbard szólott:

12. "Lásd, ha száműzött lennék,
szívem nem óvna olyantól,
mint te, hacsak nem halálra
szánt silány sorsom."

Tór szólott:

13. "Gyalázat lenne, hallod,
ha gázolnom kellene hozzád,
gúnyt űznél belőlem,
bitang kölyke, de kapnál
a pimaszságodért, mihelyt
partodra érnék."

Hárbard szólott:

14. "Bátran bevárlak,
miért mennék át hozzád;
nincs nálam keményebb harcos
Hrungnir halála óta."

Tór szólott:

18. "Hrungnirral hozakodsz elő,
az otromba óriással,
kőszikla koponyával:
dúlt-fúlt a dühös legény,
fejét mégis levágtam,
magát a földre terítettem.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?"

Hárbard szólott:

16. "Fjölvarral forgolódtam
öt teljes télen át
az Örökzöld nevű,
szilaj népű szigeten.
Harcoltunk híven,
vitézeket vagdaltunk,
ádáz próbákat álltunk,
lányok után lófráltunk."

Tór szólott:

17. "Kedvetekben jártak-e a kedvesek?"

Hárbard szólott:

18. "Voltak hevesek, szépek,
s nem hallgattak szavunkra;
voltak nyugodtak, bölcsek,
s bizony, nem voltak nyájasak:
futóhomokból készültek
kötelet fonni,
földet völgykatlanból
vágytak kiásni.
Magam mindőjük
eszén túljártam,
hét nővérrel háltam,
szerelemmel szerettek.
Te mit tettél közben, Tór?"

Tór szólott:

19. "Tjázit terítettem le,
a szilaj óriást,
szemeit felhajigáltam
Allvaldi fiának
távoli, tiszta egébe;
nagy tetteimet
hirdessék emlékjelként,
hadd lássa minden ember
örökkön-örökké.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?"

Hárbard szólott:

20. "Boszorkányokat csellel,
bűbájjal elcsalogattam
fene férfiaiktól;
hősnek hittem
az óriás Hosszúszakállút,
varázsvesszejét vettem,
eszét elemésztettem."

Tór szólott:

21. "Jóakarat jutalma
részedről rossz szándék lett."

Hárbard szólott:

22. "Ha egy tölgy háncsát hántod,
jól jár azzal a másik törzs;
magához hajlik minden kéz.
Te mit tettél közben, Tór?"

Tór szólott:

23. "Ódon keleten jártam,
óriásokkal küzdöttem,
óriásnők hamisságával;
hegyek barlangján bújtak.
Nagy lenne ez a nemzetség,
ha mind életben marad.
Ember akkor Midgardban
ma már aligha élne.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?"

Hárbard szólott:

24. "Magam Vallandban voltam,
háborúztam Harcföldjén,
ezreket hívtam hadba,
egyet se békét kötni;
kik hősként hulltak,
Ódinnál időznek, íme,
Tórra szálltak a szolgák."

Tór szólott:

25. "Siralommal átkozná
segítséged az ázokat,
lenne csak hozzá hatalmad."

Hárbard szólott:

26. "Tór erős, elhiszem,
de tétova kedvű;
kesztyűben kucorgott,
gyáva volt gyűrkőzni,
félt is felettébb,
pisszenni, prüszkölni,
szellenteni se mert,
hogy Fjalar meg ne hallja."

Tór szólott:

27. "Hitvány himpellér,
szétperegnél a kezem közt,
ha a szoroson hozzád jutnék."

Hárbard szólott:

28. "Mért jönnél át a vízen?
Csak nincs vita köztünk?
Te mit tettél közben, Tór?"

Tór szólott:

29. "Jártam-keltem keleten,
veszélyben védtem a folyót,
mikor Szvárang fiai
hadra készültek;
sziklákkal hajigálóztak,
örömükből üröm lett,
önmaguk ellen fordult,
ők könyörögtek békéért.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?"

Hárbard szólott:

30. "Keleten jártam-keltem,
leánnyal játszottam,
szóltam a lengeruhással,
titkos találkára hívtam,
aranyhajút, boldoggá tettem,
kedvem találtam benne."

Tór szólott:

31. "Ott hát a nőkben nem csalódtál."

Hárbard szólott:

32. "Támogatásod, Tór,
jól jött volna, hogy a hószín,
szép lányt megtartsam magamnak."

Tór szólott:

33. "Készséggel tettem volna
kedvedre, ha találkozunk."

Hárbard szólott:

34. "Bíztam volna benned,
míg szavad meg nem szeged."

Tór szólott:

35. "Nem vagyok tavalyi lábbeli
tavasszal a lábon."

Hárbard szólott:

36. "Te mit tettél közben, Tór?"

Tór szólott:

37. "Medveemberek szukáit
Hlészey szigetén halomra
gyilkoltam: gyűlöletesek,
becsapják, ki becsületes."

Hárbard szólott:

38. "Nem volt nagy hőstett,
Tór, hogy nőkkel tusakodtál."

Tór szólott:

39. "Nem nők voltak, nőstény vadak,
parton veszteglő hajóm
hajigálták, szétverték,
szilajul fenyegettek,
vasrudakat forgattak,
futamították Tjálvit.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?"

Hárbard szólott:

40. "Jöttem erre, javában,
sereggel vonultam,
dárdát vörösítettem,
dicső lobogót lengettem."

Tór szólott:

41. "Arra gondolsz, hogy nekünk
akartál gonosz véget?"

Hárbard szólott:

42. "Kapsz kárpótlásul
egy karpántot,
ha a békítő birák
ily végzést hoznak végül."

Tór szólott:

43. "Nem értem, harsány
szavaid éle honnét?
Gonoszkodva szólsz,
példátlanul gorombán."

Hárbard szólott:

44. "Lásd, a honi halmokban
lakozó aggok
akaratának hangja ez."

Tór szólott:

45. "Honi halmok: nem hihetetlen
név ez sivár sírokra?"

Hárbard szólott:

46. "Mind csak a magunkét mondjuk."

Tór szólott:

47. "Csavaros beszédeddel
nehogy még magadat csapd be!
Gondolok egyet,
átgázolok az öblön,
üvöltesz majd, féreg, ha
kalapácsom fejeden koppan."

Hárbard szólott:

48. "Szeretője jár Szifnél,
jobb, ha azzal törődsz,
az a találkozásod
legyen a legsietősebb."

Tór szólott:

49. "Járatod csak a szád,
de nem jól számítasz:
hitvány alak, te,
hazudsz, tudom."

Hárbard szólott:

50. "Szavam színigaz mind;
így soká elmaradsz itt:
már messzebb járnál,
hidd el, hajóval."

Tór szólott:

51. "Hárbard, hitvány himpellér,
te tartottál fel, fattyú!"

Hárbard szólott:

52. "Hát hitte volna Hárbard,
hogy Tórt, az áz istent még
ő tartóztatja fel így?"

Tór szólott:

53. "Tanácsolom, tedd,
amit mondok: lódulj,
ladikkal gyere értem,
ne gyalázkodj, merj kiállni
Magni kemény atyjával!"

Hárbard szólott:

54. "Tágulj a szorostól, téged
Hárbard át nem hoz!"

Tór szólott:

55. "Úgy hát mutass más utat,
ha végképp nem viszel át itt."

Hárbard szólott:

56. "Kerek az elutasítás,
kanyargós a kerülőút,
eltart egy ideig, hogy
elérj a másik szirthez.
E sziklánál menj balra,
Emberföldön baktatsz már;
ott lesz majd Fjörgun,
fiát meglátja,
s mutatja az ösvényt, mely
Ódin földjére vezet."

Tór szólott:

57. "Még ma odaérek?"

Hárbard szólott:

58. "Ha nagyon kilépsz,
napszálltára ott kell lenned."

Tór szólott:

59. "Kevés szót váltottunk,
kurtán válaszolgattál.
Várj, még kapsz tőlem egyszer,
hogy kérésem megtagadtad!"

Hárbard szólott:

60. "Rontó szél vigyen,
a szörnyek szedjenek szét."

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár