hiteles NyomtatásIdun aranyalmái

< Vissza a mítoszokhoz

aranyalmakEgy napon három Ász isten, Odin, Hoenir és Loki vándorolni indult. Útjuk alatt átkeltek dombokon, hegyeken, hatalmas pusztaságokon. Már az ennivalójuk rég elfogyott, mikor szerencséjükre rátaláltak egy ökörcsodára. Megragadtak közülük egyet, majd kondérba tették, hogy megfőzzék azt. 

Amikor már úgy gondolták, hogy elegendő ideje fő, levették a kondér fedelét, hogy megnézzék készen-e van már a finom étel. Megállapították, hogy még nyers, így tovább vártak. A következő alkalommal már biztosra vették, hogy megfőtt az ökör, ám ismételt ellenőrzés után továbbra is nyers maradt. Elkezdtek gondolkozni azon, hogy vajon miért nem fő meg a hús. Ekkor hangot hallottak, amely a felettük lévő tölgyfáról érkezett. Rögtön tudták, hogy az ott ülő sas az oka annak, hogy nem fő meg a hús.

Ahogy a sas meglátta, hogy észrevették őt, elmondta, hogy ha adnak neki az ételükből, akkor biztosan megfő.  Leszállt melléjük a földre, majd kivette a kondérból az ökör két combját és két lapockáját. Loki erre nyomban megharagudott. Felkapott egy nagy fa rudat, és beledöfte azt a madárba. A sas erre megijedt, és menekülőre fogta. Elkezdett elrepülni, de mivel a fenekébe fúródott a rúd (aminek a másik végét Loki erősen fogta), ezért Lokit is rántotta magával.

Az állat olyan gyorsan repült, hogy Loki kőnek, fának nekiütközött. Úgy érezte, hogy a karjai hamarosan cserbenhagyják. Félt, hogy ha lezuhan akkor menten szörnyethal. Könyörgött a sasnak, hogy tegye őt le, aki azonban csak akkor tett így, ha az ármányos isten megígéri, hogy Idunt az aranyalmáival együtt elviszi hozzá. Természetesen megígérte, majd a sas letette őt, és messzire elrepült. Loki visszasétált a társaihoz és együtt hazamentek Ászgárdba.

aranyalmakNem sokkal később Loki elcsalta Idunt egy erdőbe mondván, hogy olyan almákat talált amilyenhez hasonlókat még sosem látott. Azt mondta az istennőnek, hogy hozza magával az aranyalmáit és hasonlítsa össze velük. Idun rábólintott és elment az erdőbe. Azonban amikor odaértek, a sas (aki mint kiderült az óriás Thjazi volt) karmai közé fogta az istennőt és elrepült vele otthonába Thrymheimbe.

Egy ideig úgy tűnt, hogy minden rendben van. Azonban az istenek, az aranyalmák hiányában elkezdtek öregedni. Ráncosak lettek, a hajuk megőszült. Összegyűltek, hogy kiderítsék mi történt Idunnal. Senki sem tudta megmondani merre lehet. Egyikük látta, hogy utoljára Lokival volt, majd együtt elhagyták Ászgárdot. Odahívatták Lokit és addig faggatták, amíg be nem vallotta a bűntettét. Hallállal és kínzással fenyegették, hogy ha nem hozza vissza őhozzájuk az istennőt. Loki halálra rémült, majd megígérte nekik, hogy megtesz mindent azért, hogy visszaszerezze Idunt.

Az ármányos kölcsönkérte Freyja sólyomálcáját és elrepült az óriások földjére, Thjazi otthonába. Szerencséjére az óriás épp a tengeren halászott, Idun pedig egyedül volt otthon. Loki nyomban dióvá változtatta az istennőt, karmai közé fogta, és szélsebesen hazafelé vette az útját.

Amikor Thjazi hazaért és észrevette, hogy Idun eltűnt, sassá változott és szélvihart hagyva maga után, a tolvaj nyomába eredt. Loki már Ászgárd kapujánál járt. Az istenek meglátták őt, és a karmában a diót. Mindannyian egy nagy halom faforgáccsal kivonultak Ászgárd falaihoz. Amint a sólyom a várfalakon belül volt, meggyújtották a forgácsot. Olyan óriási lángfal keletkezett, hogy a hatalmas sebességgel közeledő Thjazi nem tudott már megállni, és belerepült a tűzbe. Az égő szárnyú óriás lezuhant, és mielőtt még bármit tehetett volna, az istenek megölték őt.

aranyalmakA történethez hozzátartozik, hogy Thjázinak volt egy lánya, Skadi. Amint megtudta, hogy apját megölték, magára vette páncélját és előkerítette minden fegyverét. Az Ászokhoz indult, hogy bosszút álljon. Amikor megérkezett, az istenek egyezséget ajánlottak neki. Először is választhatott valakit közülük férjéül, ám oly módon, hogy csak az istenek lábát láthatta. Skadi sokat tanakodott, hogy vajon melyik lábpárhoz ki tartozhat. Úgy gondolta, hogy az egyik gyönyörű lábpár nem lehet másé, mint Balduré, így őt választotta. Mint kiderült, a lábakhoz nem Baldur, hanem Njörd tartozott. 

Az egyezség következő részében az isteneknek meg kellett nevetetniük az óriáslányt. Loki elővett egy zsinórt, majd az egyik végét egy kecske szakállához, a másik végét pedig saját heréjéhez kötötte. Ahogy egymást húzogatták, mind az állat, mind az isten kínjukban sikítottak. Skadi ezt nem bírta ki nevetés nélkül, ami azt jelentette, hogy ez a kívánsága is teljesült. 

Az utolsó kárpótlásként Odin fogta az óriás Thjazi szemeit, majd felhajította az égre, amik nyomban csillaggá változtak.

elvalaszto