NyomtatásMitologikus énekek: Jegyzetek

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

JEGYZETEK 1-10

A jegyzetek számozása a versszakok számozását követi. A szám után dőlt betűvel szedve közöljük az idézetet, amelyre a jegyzet vonatkozik. Ha nincs idézet, a jegyzet az egész versszakot magyarázza.

A szöveggel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy néhány esetben a versszakok számozása nem sorszám szerint halad. A völva jövendölése című énekből az 54., A Fenséges beszéde című énekből az 52., A grönlandi Attila-énekből a 23. és 27., a Ríg-énekből a 18. és 19. versszak szövegromlás miatt hiányzik. Azokat a helyeket, ahol a szövegromlás csak egy-egy sort érintett, kipontozással jelöltük.

Más esetben a Verses Edda szövegének másolói, szerkesztői a cselekmény egységének érdekében változtatták meg a versszakok számozását. A völva jövendölése című énekben a 46. versszak után így halad a számozás: 47., 49., 50., 51.,48., 52. A Második ének a Hundingölő Helgiről című énekben a 18. versszakot a 25., 26., 27., 28. és 29. követi, ezután a 19., 20., 21., 22., 23., 24. versszak következik, majd a 30., és innen már sorrendben történik a versszakok számozása.

Kattints a kívánt címre, a hozzá tartozó jegyezetek megtekintéséhez!

 
Mitologikus énekek
1. A völva jövendölése
2. A Fenséges beszéde
3. Vaftrúdnir-ének
4. Grímnir-ének
5. Szkírnir-ének
6. Hárbard-ének
7. Hymir-ének
8. Loki csúfolkodása
9. Trym-ének
10. Alvísz-ének

Elvalaszto

1. A völva jövendölése - Voluspá

A Verses Edda mitológiai költészetének legjelentősebb és legvitatottabb darabja. Már a XII. századi izlandi írástudók, az első kézirat lejegyzői felismerték az ének jelentőségét. Nem véletlen, hogy a Codex Regius gyűjteményében is első helyen áll. A nagyszabású költői vízió a világ sorsát foglalja össze a kozmosz keletkezésétől a világ pusztulásáig és az újvilág eljöveteléig. Az ének ily módon a kultikus költészet ősi formáira tekint vissza, olyan jelenségeket sorakoztat fel - a világ eredetét és pusztulását magyarázva -, amelyeket a világ ősköltészetéből máshonnan is ismerünk: a Föld kezdetben a tengerből emelkedik ki és a világ végén oda süllyed vissza, a világ vége világégéssel és özönvízzel jár, az aranyéhség erkölcsi romlást hoz a világra stb.

A völva jövendölésében a jósnő - akárcsak a XI-XII. századi északi tanyákon - az összesereglett nemzetség előtt idézi fel emlékezetének legrégibb emlékeit. A látomás szól a világ első teremtményéről: Ymirről, az ősóriásról; a déróriások nemzetségéről, közöttük az óriásoktól származó istenekről; az ősóriás testéből megformált kozmoszról és az élettelen fatörzsekből született első emberpárról.

A mitikus múlt harmonikus ősi kort ábrázol, míg a jelenben - a jósnő és hallgatósága közös tapasztalata szerint - elhatalmasodott a viszály. Az istenek többszörös esküszegése erkölcsi romlást hozott a világba, az első isten, az ártatlan Baldr halála jelzi, hogy elkerülhetetlen az istenek világának pusztulása, a "hatalmasok hullta" (eredetileg: ragna roc). Az éneknek ez a rétege a nemzetségi társadalom végső felbomlásának is emléket állít. A költői látomás szerint Heimdall isten kürtjébe fújva jelzi, hogy az istenek végső küzdelme közeledik. Fenrir, az óriásszörny kiszabadul az istenek fogságából, megindulnak a jég- és tűzóriások, Midgard kígyója (a világtenger szörnye) kilép rejtekhelyéről; a tenger elönti a földet. A mítosz világa megőrzi a természeti katasztrófák és a társadalomtörténeti korszakváltások drámai emlékét, és újrateremti az ősi harmóniáról és békességről szóló elképzelést: a tengerből a világégés után újra föld emelkedik ki, rajta friss növény sarjad, a zöldellő hegyek felett a sas újból vadra vadászik. Az istenekre új aranykor köszönt, a bűntelen istenek, Hödr és Baldr visszatérnek és új otthont építenek.

Az ének kézirata három változatban maradt ránk az 1200 és 1400 közötti évekről. A legkorábbi változat a Codex Regius szövege. A régészet tanúsága szerint A völva jövendölése legkorábbi változata már a 700-as években élt a szájhagyományban - erről vallanak a germán rúnafeliratok -, az irodalomtörténet általában a vikingkorra helyezi az ének keletkezését, tehát a IX-től a XI. századig terjedő időszakra. A keletkezés helyét tekintve is igen eltérőek a vélemények, egyesek a brit szigetekhez, mások svéd és norvég területekhez, a legtöbben Izlandhoz kapcsolják.

A völva (látnoknő, jósnő) óészaki vallástörténeti kifejezés. Az ének eredeti címében szereplő spá - "rejtelmes jövendölés, vízió" - elsősorban a vallási kultusz kifejezése, de műfajnévként is szerepel egy másik Edda-ének, a Grípisspá - Grípir jóslata - címében.

1. hős törzsökök - Heimdall fiai, a hallgatóság. Az első négy sor feltehetőleg a jóslás hagyományos bevezetése. Heimdall - az isten, az emberi társadalom megalapítója, ősatyja. A Ríg-ének szerint Heimdall - aki Rigott néven jelenik meg - a három társadalmi rendet jelképező Szolga, Szabad és Nemes atyja. Heimdall az istenek és a világfa égi őre, őrhelye a szivárványhíd, a Bifröszt, amely Ázgardot, az istenek világát összeköti Midgarddal, az emberek világával. A világvégén Heimdall megszólaltatja kürtjét, a Visszhang Kürtöt, harcba szólítja az isteneket és maga is megküzd a világfa és az emberi társadalom legfőbb ellenségével, Lokival. A küzdelemben Heimdall és Loki elpusztítják egymást.

2. Látok kilenc világot, lent kilenc ágát fenséges mérv-fának - a világmindenség térbeli és időbeli tagolódását fejezi ki.

4. Bur fiai - istenek, akik az eredetmítosz szerint óriásoktól származnak.

5. A nap és a hold együtt világítottak az égen, nem különült el a nappal és az éjjel, akárcsak a skandináv nyár hónapjaiban, amikor a nap éjfélkor is világít és fényétől nem látszanak sem a csillagok, sem a hold.

6. Az áz istenek nevezték el az égitesteket, és ők jelölték ki szerepüket az égen.

7. Oltárt ácsoltak s szentélyt - ezek a pogány kori építmények nem hasonlíthatók az antik vagy középkori épületekhez, jóval egyszerűbbek azoknál: a norvégiai fatemplomok elődei.

8. Ostáblán versengtek vígan - a játék mibenlétéről keveset tudunk, valamilyen táblás dobójáték lehetett.

Három óriáslány - a három norna, sorsistennő: Urd (múlt), Verdandi (való) és Szkuld (jövendő). A nornák döntenek az istenek és emberek sorsáról.

9-10. Az istenek feláldozzák az ősóriást, Ymirt; testéből megteremtik a kozmosz részeit, végtagjaiból a törpék nemzetségét.

17-18. Az ember származásáról szóló mítoszi töredékben az első emberpárt egy kőris és egy szil élettelen fatörzséből kelti életre a három áz isten: Ódin, Lódur és Hőnir.

21. Gullveig - feltehetőleg ván eredetű jósnő, akit az áz istenek megöltek; a gyilkosság miatt az áz istenek ún. vérdíjjal vagy vérváltsággal tartoznak a meggyilkolt rokonainak, a vánoknak. A világban az első háború, amelyet a mítosz számon tart, Gullveig megégetése miatt tört ki az áz és a ván istenek között.

24. Ódin odavágta lándzsáját - ezzel adott jelt a háború kezdetére.

29. A jósnő azzal hangsúlyozza szavainak hitelességét, hogy megemlíti Ódinnal való találkozását, akitől megvesztegetésképpen nyakperecet és gyűrűket kapott ajándékba.

32. Ódin egy-éjt élt fia - Váli, voltaképpen Baldr féltestvére, akinek Rind óriásnő az anyja. Váli még gyermek volt, amikor végrehajtotta a vérbosszút fivére gyilkosán.

33. Baldr ellenségét - Hödrt, a vak istent, aki ártatlanul okozta Baldr halálát.

40. Az öreg - egy közelebbről meg nem határozható óriásnő

Fenrir - az óriásfarkas. Genetikus kapcsolatban van Lokival és Angrboda óriásnővel. Fenrir egyik fia az óriásszörny Hati, aki a Holdat nyeli el a világvégén.

44. Fréki - a név jelentése: éhes, falánk; itt voltaképpen Fenrir farkas neve helyett áll.

Hatalmasok hulltát - az óészaki világvége vallástörténeti szakkifejezése, a ragna roc. Pontos jelentése: "a tanácskozó hatalmak pusztulása", ami megegyezik a Richard Wagner filológiailag pontatlan megfogalmazásából nálunk is ismert Istenek alkonyával.

46. Mímir fiai - óriások.

Ódin akkor Mímir fejével szól - Mímirt az áz és ván istenek kiegyezésekor túszként elküldik a vánok udvarába, ahol az áz istenek egyik csalásán feldühödve a vánok bosszúból lenyakazzák és fejét visszaküldik az ázoknak. Ódin varázsfüvekkel ápolja Mímir levágott fejét, varázsigéket olvas rá, és ősi bölcsességet tud meg tőle.

47. Szurt - tűzóriás, a dél démonikus megjelenése a skandináv eszkatologikus - a világ pusztulását leíró - mítoszban.

50. Jörmungand - (más elnevezés szerint: Midgard kígyó) a világ pusztulását előidéző, ún. chtonikus szörnyek egyike. Az istenek egy ideig ugyan ártalmatlanná teszik - a földet körülvevő világóceán mélyére vetik -, de onnan is előjön, és az istenek, óriások és óriásszörnyek végső küzdelmében ő lesz Tór isten ellenfele. A küzdelemben mindketten elpusztulnak. A Midgard kígyó elnevezés valószínűleg a mitológia korábbi rétegeiből ered, amelyekben az eredetmítosz nagyobb teret kapott, mint a ránk maradt eszkatologikus, a világvége eseményeinek szemszögéből felépített eddikus mitológiában. Az Edda mitologikus énekei csak utalnak Midgard kígyó korábbi, feltehetően pozitív szerepére: a földet körülölelő, védő erőre.

Körömhajót - a mitológia szerint halottak körmeiből épített hajót.

52. Ágak dúlásával - tűzzel.

56. sarja... a hős Hlódünnek - Tór.

Midgard őrzőjét - Tórt.

Fjörgun fia - Tór.

60. A roppant földövről - a földöv Midgard kígyóját jelenti.

62. Baldr és Hödr, az ártatlan istenek a világvége után visszatérnek, és felépítik fényes otthonukat a mitikus helyen, Gimlén (gim - tűz, ulé - védelem). Az óének befejező versszakai keresztény elképzeléseket is tükröznek.

Elvalaszto

2. A Fenséges beszéde - Hávamál

Az eredeti címben szereplő Hár-t, azaz Fenségest általában Ódinnal azonosítják, jóllehet igen archaikus varázsigék és rúna-versek is tartoznak a leghosszabb terjedelmű eddikus énekbe.

Az ének összetettségét a metrika változatossága is jelzi.

A 95. versszak és a 103. versszak a germán életbölcsességek tárháza, az élet mindennapjainak filozófiájába ad betekintést. Egyszerű és realisztikus közlések sora szól a barátságról, életcélról, hírnévről, halálról, szerelemről, házasságról. Sok vers voltaképpen közmondás, szólás vagy ezek kifordított változata, amelyek azóta is élnek az izlandiak ajkán. Noha a közlések egy része egyes szám első személyben szólal meg, nem Ódinra jellemzőek, a belőlük kicsengő morális tartalom nemegyszer cinikus; talán a világlátott, előítéletektől mentes északi germánok mindennapi filozófiáját tükrözik e versek. Kétségtelen, hogy nyoma sincs bennük a kereszténységnek, de a pogány isteneknek sem. Hangvételük szűkszavúbb, mint a többi éneké - az Edda legrégibb rétegeibe tartozik ez az ének.

A 96-102. versszakok Ódin egyik sikertelen kalandjáról számolnak be. A történet, amely az európai irodalmak ismert alaptörténetei közé tartozik, az asszonyi ingatagságot példázza. A verseknek nincs mitológiai alapjuk, ellentétben a 103-110. versszakokkal, amelyek az istenek szent italának, a mézsörnek megszerzését beszélik el.

A 112-117. versszakokban (ún. Loddfáfnir-ének) sem Ódin a beszélő. Az ismeretlen eredetű Loddfáfnirhoz szóló életbölcsességek feltehetőleg még viking kor előtti gnomikus versek későbbi feldolgozásai.

A 138-145. versszakokban Ódin azt beszéli el, hogyan jutott a rúnák birtokába. Ez a mítoszi töredék az írás eredetéről szóló más indoeurópai kultúrákból is ismert történetek körébe tartozik. Eredetileg pogány kultikus szöveg lehetett, amelyet talán sámán vagy áldozópap mondott fel. Az ének didaktikus célú záróversei tizennyolc különböző varázsigét, illetve ráolvasási formulát sorolnak fel. Műfajuk az európai irodalomban egyedülálló archaikus műfaj emlékét őrzi.

1-2. Óvatosságra intő jó tanács: ha váratlanul és egymagában érkezik a vándor az idegen házba, a vendégbarátsággal járó sértetlenséget csak attól fogva élvezheti, ha már a háziak hellyel kínálták.

105. A mézsör mítosza szerint Ódin szerelmet színlelve bizalmába férkőzik Szuttung óriás lányának, Günnlödnek, aki segít Ódinnak, hogy ellopja a sziklahegy mélyéről a bölcsességet és költői ihletet jelképező becses italt.

107. Ódrerirt - az Ódrerir szó jelentése: "az elmét felkavaró". A költészet italának, később a költészet italát tartalmazó edénynek a neve.

109. a Fenségeshez - Ódinhoz.

111. látnoki székből - a tulr székéből. A tulr a szkáld és az énekmondó mellett a harmadik névtelenül alkotó szerzőtípus. Nagyra becsülik bölcsessége és előadói képességei miatt.

138. Ódin rituális önfeláldozás árán jut a mágikus rúnajelek ismeretéhez. Akasztott emberként függ a világfán étlen-szomjan, dárdával ejtve magán sebet.

157. Ódin az akasztottak istene, kultuszához tartozott az akasztottember-áldozat bemutatása.

Elvalaszto

3. Vaftrúdnir-ének - Vafprúđnismál

Az ének mitologikus tanköltemény párbeszédes formában. A kerettörténet elbeszéli, hogy Ódin mint ismeretlen idegen keresi fel Vaftrúdnir óriást - az ősi bölcsesség ismerőjét -, hogy összemérje vele tudását. A kérdések a világ keletkezésére, felépítésére és pusztulására keresik a választ - az ének tehát kiegészíti A völva jövendöléséből kibontakozó mitologikus képet.

A vetélkedésben, amelynek kimenetele nem lehet kétséges, hiszen Ódin mint egy újabb kor képviselője áll szemben az óriással - a vesztes a fejével fizet. Ódin, a bölcsesség istene utolsóként olyan kérdést tesz fel az óriásnak, amelyre csak maga ismerheti a választ.

Annak ellenére, hogy a cselekmény az óriás vereségével zárul, az ének hangvétele nem drámai, hiszen témája voltaképpen nem az óriás sorsa, hanem a kérdésekből és feleletekből kibontakozó mitológiai üzenet.

A vetélkedés - mint folklórműfaj - ősi rituális gyakorlatban gyökerezik és napjainkban is széles körben ismert a világ folklór irodalmából. Az eddikus mitologikus epika ilyen énekei is a műfaj korai fejlődésébe engednek betekintést. Szembetűnő a kérdések és feleletek szimmetriája, amely az írásbeliség előtti korban emlékezetet segítő szerepet töltött be.

Vaftrúdnir (nevének jelentése: "a bonyolult kérdéseket megoldó") óriás, akivel Ódin összeméri tudását, bölcsességet tanul tőle. Az óészaki eredetmítosz szerint az istenek ősatyjai, az ősi bölcsesség őrzői óriások. Vaftrúdnir és Ódin dialógusa voltaképpen mitologikus tanköltemény, sok részletét A völva jövendölése című énekben is megtaláljuk.

2. Hősöknek Atyja - Ódin.

4. Istenek Atyja - Ódin; ellentétben Heimdall-lal, aki az emberi társadalom ősatyja, és Emberek Atyjaként említik.

12. Fénysörény - ló, a mitológia szerint ő húzza át a Napot égen.

lovas gótok - a keleti gótok költői elnevezése.

14. Dérsörény - ló, a mitológia szerint az Éjszakát húzza az égen.

16. Íving - mitologikus folyónév. Az Íving soha nem fagy be, hogy az óriások ne kelhessenek át rajta.

18. Vigríd - mitologikus csatamező, amely minden irányban száz mérföld széles. Az óészaki mérföld kb. 12 kilométernek felel meg.

21. Ymir - óriás, az ő feláldozása árán, testéből teremtik meg az áz istenek a kozmosz részeit.

44. hármastél - mindent elpusztító eső, amelytől egy emberpár - az Élet és az Életvágy - kivételével mindenki meghal.

45. Hoddmímir fájáról - Yggdraszillről, a világfáról.

50. Szurt szent lángja - a világvége.

53. Mindenek Atyját - Ódint.

a veszett - Fenrir farkas. Ódin halálát fia, Vídar bosszulja meg.

54. Ódin fiának - Baldrnak.

máglyára emelte őt - a temetési máglya viking kori temetkezési szokás. A mítosz szerint Ódin maga viszi halotti máglyára fia holttestét.

55. halálra szánt szájjal - az utolsó kérdésre egyedül Ódin ismerheti a választ, Vaftrúdnir felismeri, hogy maga Ódin ellen vesztette el a fogadást, amelyben saját feje volt a tét.

Elvalaszto

4. Grímnir-ének - Grímnismál

A Verses Edda mitológiai énekei között A völva jövendölése mellett a Grímnir-ének adja a legteljesebb képet az óészaki mitológia rendszeréről.

A kerettörténetben megtudjuk, hogy Ódin Grímnirnek öltözve (a szó jelentése: "álcás, álruhás") érkezett meg Geirrod király udvarába, ahol az idegent étlen-szomjan nyolc napon át két tűz közé kikötik, míg a király fia meg nem sajnálja és itallal meg nem kínálja. Ódin jutalmul tudást ígér az ifjúnak, és beavatja az istenek világának, Ázgardnak titkaiba, szól a valkűrökről, a Valhalláról, a csodálatos világfáról, Yggdraszillről, és az istenek lakhelyeiről. Végezetül Geirrod király előtt is elárulja kilétét, de a király részegségében hiába hallgatta Ódin szavait, semmit nem értett meg belőlük.

A Grímnir-énekben Ódin tudós sámánként vándorol a világban, a sámáni gyakorlatra emlékeztet a főisten önkívületi állapota, szenvedése. Az Ódin-mítosz más megfogalmazásában is lecsapódott az a gondolat, hogy a tudás a rituális önfeláldozásból ered: ilyen az írás eredetének mítosza. A rúnák, a varázslatos írásjelek ismeretének megszerzésekor Ódin nyolc napon át függ Yggdraszillen, az élet és tudás fáján akasztott emberként, magát önmagának, Ódinnak feláldozva.

Próza HIídszkjálf - Ódin trónusa a Valhallában, ahonnan az összes világ betekinthető.

10. farkas... sas - a harcistenek kultuszába tartozó állatok.

20. Elme és Emlékezet - Ódin két hollója minden este útra kel, berepüli az összes világot, és reggelre meghozza a híreket Ódinnak.

23. A Valhallának az ógermán számítás szerint hatszáznegyven ajtaja van.

26. Háncshántó - szarvas, agancsairól harmat hullik alá, ez táplálja a világ összes folyamát.

Elvalaszto

5. Szkírnir-ének - For Scírnis

Az ének feltehetőleg ősi kultikus gyakorlat emlékét őrzi, amely a nászt és más ünnepeket megelőzően a nemi életre is vonatkozó önmegtartóztató életet és böjtöt írt elő.

A Szkírnir-ének elbeszéli, hogy Tór egy napon Ódin őrhelyéről, a Hlídszkjálfról széttekintett az összes világban, és az óriások országában megpillantotta Gerdet, a szépséges óriáslányt, aki iránt azon nyomban szerelemre lobbant. Njörd isten elküldte Szkírnirt, Frey inasát, hogy közvetítsen fia és az óriáslány között. Gerd eleinte sem fenyegetés, sem ajándékok árán nem akart arról hallani, hogy az óriásokkal ellenséges istenek közül válasszon magának arát, végül azonban Szkírnir odaígéri szerelmi ajándékképpen Frey csodaszép kardját, és Gerd ígéretet tesz, hogy kilenc nap elteltével Barri ligetében Frey isten arája lesz.

A párbeszédes éneket feltehetőleg elő is adták, a tavaszi termékenységünnepek alkalmával kultikus drámaként játszották el. Az ének természet-mitológiai magyarázata szerint a tavasz eljövetelekor az égi fény megtermékenyíti a földet; a napisten, Frey nászra lép a föld istennőjét jelképező óriáslánnyal.

Frey kultuszának erotikus, sőt obszcén vonásaira utalnak a termékenységisten fő jellegzetességét kiemelő, Skandinávia-szerte elterjedt fallikus Frey-ábrázolások.

Próza csodaszép leányt - Gímir óriás lányát, Gerdet.

Az asszonyházba tart - az óészaki tanyákon általában több kisebb lakóház állt, ezek egyikét nevezték asszonyháznak.

Szkírnir - nevének jelentése: "fénylő".

4. tündéri fény - a Nap.

21. Kapsz karpántot - Draupnirról, a csodakarpántról van szó, amely minden kilencedik éjjel nyolcat fiadzik. A Draupnir szó jelentése: "fiadzó".

27. fényféreg - Midgard kígyó.

31. mint a fagyal fenn - az év végén a rossz szellemek elűzésére fagyalágakat raktak a ház tetőnyílásába.

34. Szuttung megannyi fia - törpék.

42. A Szkírnir-ének töredék, a ránk maradt utolsó versszak a nászt türelmetlenül váró Frey méltatlankodásával zárul.

Elvalaszto

6. Hárbard-ének - Hárbardzlód

Tór egyik vándorútjáról, kelet felől hazatérőben vízparthoz ér és átkiált a révésznek, nem vinné-e át a túlsó partra. A révész, Hárbard, a Szürkeszakállú, nem más, mint az álruhás Ódin. Az ének, amely az ész és a nyers erő gúnyos szócsatája, a komikum korai formáit őrzi. A vita hevében az istenek nem egy dicső tulajdonságát megtépázzák. A vetélkedésben a nagy erejű, de kissé bárgyú Tór húzza a rövidebbet, végül esetlenül rászánja magát, hogy hosszú kerülővel, de biztos szárazföldi úton folytassa útját hazafelé, ha már az agyafúrt révész segítségére nem számíthat.

5. Tór anyja Jörd, vagyis a föld. A természet-mitológiai magyarázatok szerint a télen "halott" Jörd a tél utóján fiának, Tórnak a visszatérését várja, azaz a termékeny tavaszi esőt hozó vihart.

9. bár számkivetett vagyok - Tór az óriások földjén tartózkodik, és mivel az óriások ellensége, az életét kockáztatja.

10. Nevem Szürkeszakállú - a Hárbard név jelentése valóban "szürkeszakállú".

14. Hrungnir - az óészaki mitológia szerint a legerősebb óriás, feje és szíve kősziklából van.

18. futóhomokból készültek kötelet fonni - szitkozódás, a hiábavaló cselekvést jelzi.

26. kesztyűben kucorgott - a mitológia szerint Tór félelmében Fjalar óriás kesztyűjében rejtőzött el.

27. Homoszexualitásra utaló szitkozódás.

37. Medveemberek - féktelen szenvedéllyel, szinte önkívületben csatázó viking harcosok.

Elvalaszto

7. Hymir-ének - Hymisqviđa

Több indoeurópai nép mitológiájában szó esik az istenek mágikus erejű italáról. A bölcsességet és költői ihletet jelképező mézsör óészaki mítoszát két eddikus ének is említi: a Hymir-ének és A Fenséges beszéde. A Hymir-énekben ez a téma egybeolvad egy másik ősi mítoszi motívummal: Tór isten csodálatos halászatával.

A Hymir-ének kerettörténete szerint Égir tengeristen ivászatra hívja az isteneket. A mézsör főzéséhez egyedül az óriásüst, Hymir óriás féltve őrzött kincse hiányzik. A mesebeli fordulatokban gazdag ének arról szól, hogyan kerül a híres üst az óriásoktól az istenekhez. Az üstszerző kaland főhősei Tór és Tyr, akiket Hymir házában mesébe is beillő szereplő fogad: Hymir felesége, Tyr kilencszázfejű óriás-öreganyja. De ott van a kilencszázfejű szörny szépséges leánya is, Tyr isten anyja, Ódin egykori arája, hiszen köztudott, hogy Ódin gyakran bocsátkozott erotikus kalandokba az óriáslányokkal. Jégcsapok verdesik a hazatérő házigazda szakállát, és kedélye nem javul, amint meglátja, hogy az óriások fő ellenfele házának vendége. Hymir estebédkor sem derül jobb kedvre, látván, hogy a nagyétkű Tór egymaga falt fel kettőt a levágott három birkából. Másnapra maguknak kell gondoskodni az eledelükről, és a halászat ellen Tórnak nincs is ellenvetése. Itt kapcsolódik a kerettörténethez Tór csodálatos halászatának története. Tór előbb két bálnát fog ki, majd Midgard kígyója akad horgára. A szörnyet Tór kalapácsütéseivel ismét a tenger mélyére veti: a világra veszedelmet hozó szörny megfékezésének ősrégi mítosza jelenik meg a Tór halászatáról szóló éneknek ebben a részletében.

A kerettörténet mesei fordulatokkal beszéli el az üstszerző kaland sikeres lezárulását. A halászatból hazatérő Hymir és Tór most erejüket mérik össze. Tórnak Hymir kristálykelyhét kell összezúznia. A törhetetlen kristálykehely titkába Tórt jótevője, Tyr anyja avatja be: csak az óriás kősziklánál is keményebb koponyáján hullhat szilánkokra. Az utolsó próbaként Tór Hymir híres üstjét vitte ki az óriás udvarára, és többé ki sem engedte a kezéből. Üldözőit pedig kalapácsa, Mjölnir küldte másvilágra.

A Hymir-énekre a többi mitologikus énektől eltérően jellemző a szkáld költészetre emlékeztető költői metaforák, az ún. kenningek gyakori használata. Midgard kígyó helyett például "isteneket gyűlölő gyalázatos kígyó", Tór helyett "kígyóölő", csónak helyett "habdisznó" áll. E formai jegyek alapján feltételezhetjük, hogy az ének ránk maradt változata a XI. században keletkezett.

1. pálcákra véstek - a fapálcákra feltehetőleg mágikus célzatú rúnajeleket véstek.

2. hegylakó - Égir óriás.

5. nevelőapámnak - a nevelőapa nem szó szerint értendő, voltaképpen rokont jelent.

6. erős edényt - üstöt.

11. Hródr ellensége - Tór. Hródr feltehetőleg Fenrir farkas.

14. óriásnők szomorítója - Tór.

15. Szif mátkája - Tór.

19. szarvának rettentő székét - fejét.

22. kígyóölő - Midgard kígyó gyilkosa, Tór.

 a földeket ölelő, isteneket gyűlölő gyalázatos kígyó - Midgard kígyó.

24. hal - Midgard kígyó.

26. vízár-kost - csónakot.

27. habdisznókat - csónakokat.

34. Módi apja - Tór.

36. belföld bálnáit - az óriásokat.

Elvalaszto

8. Loki csúfolkodása - Locasenna

A Loki csúfolkodása a műfaj egyedi darabja, Égirnek, a tenger istenének ivócsarnokában játszódik. A cselekmény kerete egy lakoma, melyet Égir rendez az istenek tiszteletére. Loki, az istenek világának csendháborítója addig mesterkedik, amíg az istenek akarata ellenére vendégként közéjük nem ülhet. Alig szerzett vendégjogot, máris becsmérlő történetek áradatát zúdítja az istenekre és istennőkre, akik azonban hamarosan maguk is belelendülnek a gúnyos szóváltásba. Az ének ősi folklór elemeket őriz, a karneváli folklór, a lakomaköltészet világa elevenedik fel benne. Loki jelenléte megszünteti az epikus távolságot, minden szereplő intim-familiáris közelségbe kerül, és a hatalmas istenek sorra nevetség tárgyává válnak. A gúny forrása a vikingkori morális értékek: a harci vitézség, a bátorság hiánya; Loki kigúnyolja a kesztyűujjba rejtezkedett Tórt és a széna közé bújt Biggvirt. Loki gúnyos szava másutt a nemek kapcsolatának a társadalom által jóvá nem hagyott formáit veszi célba, nem marad titokban a ván istenek testvérnásza, a szépséges Freyja istennő férfiéhsége. Loki a főistent sem kíméli: Ódin személyében az alakváltoztatás és a nemtelen viselkedés sajátos formái válnak nevetség tárgyává.

A Loki csúfolkodása a mítosz negatív, kifordított változatát fogalmazza meg. Az egyén azzal kényszerül a társadalmi normák betartására, hogy megsértésük nyilvánosságra kerül.

Az ének tematikája tipológiailag rokon Lukianosz görög író (? 120-? 180) dialógusaival, amelyekben szintén a mítoszrendszer negatív változata ölt formát, és a társadalmi kapcsolatoknak az istenek közötti kapcsolatokba vetített visszás oldalát mutatja be.

Az ének ránk maradt formájában sokszoros költői átfogalmazás eredménye. A gúnyos szócsata értelmű senna az Edda-énekek címében másutt nem szerepel. Amikor a XIII. század legelején a Verses Edda szövegeit lejegyezték, az izlandi írástudók már ismerték a germán "Männervergleich"-nek megfelelő vetélkedő műfaját és a gúnyverset. A Locasenna műfaji előzményei között ezeket is meg kell említeni.

9. Loki emlékezteti az isteneket, hogy az idők kezdetén Ódinnal vérszerződést kötött, amely szakrális jellegénél fogva kötelezi az isteneket a vendégbarátság tiszteletben tartására.

15. padok ékessége - Bragi szelíd, nőies lényét csúfolja.

23. tehénfejő szolgáló - Loki alakváltozásaira utal, férfiatlan viselkedését csúfolja.

28. Loki varázslói ténykedése nem csupán halált hoz hanem azt is megakadályozza, hogy az istenek kimentsék Baldrt a Halál Birodalmából. Hél, a Halál Birodalmának úrnője azzal a feltétellel engedi el Baldrt, ha a világban mindenhol, minden élőlény megsiratja. Loki az egyetlen, aki óriásnővé változva megtagadja Frigg kérését, így Baldr nem térhet vissza az élők világába.

38. Tyr fél karját Fenrir farkas harapta le, amikor a megdühödött istenek megkötözték a szörnyet.

41. Farkast látok - Fenrirt.

43. nemes, mint Inguna-Freyé - Freyt a svéd királyi nemzetségek atyjaként tisztelték, az Inguna méltóságnév.

50. Tjázit taglóztuk - az áz istenek megölték Tjázit. Szkádit, a leányát azzal engesztelték ki, hogy Njörd isten felesége lehetett, azzal a feltétellel, hogy a békés tengeri kikötő, Nóatún és a hideg szeles hegyvidék között osztják meg életüket.

Elvalaszto

9. Trym-ének - prymsqvđa

Az ének beszámol Loki és Tór közös kalandjáról az óriások földjén. A nagy erejű Tór egy nap arra ébred, hogy kalapácsát ellopta az óriások királya. Az óriás nem is hajlandó visszaadni a híres Mjölnirt, hacsak meg nem kapja cserébe a szépséges Freyja istennőt, a Napot és a Holdat. Loki ármányos ötletét megfogadják az istenek: Tór magára ölti Freyja ruháit és menyasszonyi fátylát, és a szolgálólánynak öltözött Loki kíséretében az óriások földjére indul, hogy visszaszerezze kalapácsát. A menyegzői lakomán az óriás már-már gyanút fog, látván Tór hatalmas étvágyát és szomját - de Loki mindezt a szerelmi vágyakozásában étlen-szomjan gyötrődő menyasszony türelmetlenségével magyarázza. Az óriás sem rest, hozatja a frigyet szentesítő kalapácsot, hadd fektessék rögvest a menyasszony ölébe. Tór és Loki erre vár csupán, és a viharisten csapásai alatt hamarosan kimúlik az óriás és háza népe.

6. Ült Trym, a tomboló - Trym, a jégóriás lopta el Tór kalapácsát, a mennydörgést és villámlást osztó becses tárgyat.

8. nyolc mérföld mélyen - a természet-mitológiai magyarázatok szerint a nyolc mérföld a nyolc téli hónapot jelöli. Az óskandináv számszimbolikában a nyolc jelentős szám, a Grímnir-énekben például Ódin nyolc éjjelen át szenved két tűz közé kikötve. Ódin karpántja, Draupnir minden kilencedik éjjel nyolcat fiadzik; Loki nyolc télen át van a föld mélyében. Az ógermán rúna-ábécé huszonnégy jelét is nyolc rúnából álló sorokra tagolták.

53. a Bríszingek becses nyakéke - a Bríszingek törpék, híresek kovácsmesterségükről.

14. A versszak első hat sora megegyezik a Baldr álmai című ének első versszakának első hat sorával.

17. Elfajzottnak mondanak - a kifejezés a homoszexualitásra utal.

24. Szif ura - Tór.

26. az okos szolgáló - Loki.

30. Hozzátok kalapácsomat, a menyasszonyt megáldja - Tór kalapácsa mint jelképes áldás a házassági rítus része volt. Amulettként nyakban viselték a XII-XIII. században Skandináviában; archeológiai leletek arról tanúskodnak, hogy viselése népszerűbb volt, mint a keresztény kereszté.

Elvalaszto

10. Alvísz-ének - Alvíss-mál

A Vaftrúdnir-énekhez hasonlóan az Alvísz-ének is párbeszédes formájú mitologikus tanköltemény. Az ének szerzője meglepően jó ismerője a szó esztétikájának. Bravúros szójátékban sorolja fel, hogy mit jelent a föld, a nap, a hold, a szél, a tenger, a sör stb. az ázok, vánok, álfok, óriások, törpék és emberek világában. A stílusrétegekkel játszó szerzőnél az emelkedett stílust az ázok, a mindennapi nyelvet a vánok képviselték, az óriások szavai közönségesek, az álfoké líraiak.

A mitologikus szójátékot a néphitben gyökerező kerettörténet fogja össze: Tór isten győzelmet arat a mindentudó törpén, ugyanis addig húzza-halasztja a beszélgetést, amíg a párbeszéd utolsó szavaira ráköszönt a reggel. A néphit szerint a feljövő nap sugara a törpét kővé változtatja. Alvísz törpe; nevének jelentése: "teljesen bölcs, mindentudó".

3. a kocsihajtót - a kecskefogatot hajtó Tórt.

4. Tór arra hivatkozik, hogy távol volt, amikor a lányt a törpének ígérték.

6. az oldalszakállas - Ódin.

16. Dvalin-dermesztő - a Nap; Dvalin ugyanis egy törpe neve.

34. Szuttung-fiaknál - óriásoknál.

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár