Baldur

Baldr (vagy Baldur, Balder) az Ász-dinasztiából származó fény-istenség. Leginkább haláláról és a Ragnarök utáni szerepéről ismert, de életéről és természetéről is sok mindent el lehet mondani. Ennek az írásnak pedig pont az lesz a célja, hogy sikerüljön részletesen bemutatni életét, tetteit, hogy sikerüljön a létezése körüli viták magvát boncolgatni és kicsit megismerkedhessünk a szimbolikájával.

Név

Sajnos nevének jelentéséről nincsenek pontos adataink, így még ma is sokféle értelmezésre lelhetünk rá az interneten és a könyvekben. Bizonyos ónémet és óészaki források például arról tesznek tanúságot, hogy neve valószínűleg a ”herceg, úr, király” vagy a ”harcos, hadúr” szavakkal hozzák összefüggésbe.

Ugyanakkor az angolszász hagyományokban és néhány balti nyelvben inkább a ”fehér, jó, fényességes” szavakat találhatjuk meg hozzá kapcsolódóan.

Most akkor mit is jelent a Baldr név?

Lehetséges, hogy a jelentésbeli különbségek legfőbb okának gyökereit az istenség értelmezéseinek különbözőségében találhatjuk meg.

Baldur: harcos vagy szent?

Ha kezünkbe vesszük az Eddák egy írott vagy virtuális változatát, és elkezdünk benne olvasgatni Balderről, akkor azt láthatjuk, hogy Baldr a tisztaság és jámborság istene, akit mindenki szeret és mindenki kedvel.

Ezzel szemben pedig Saxo Grammatikus Gesta Danorum-a egy sokkal harciasabb képet fest le róla. Az ő írásai egy szerelmi történetet tár elénk, mely szerint Balder és Höđ megküzdött Nanna istennő szívéért, és (röviden) ennek a küzdelemnek a vége lesz Baldr halála. Saxo Grammaticus leírásaiban inkább egy vad és harcias képtárul elénk az istenségről.

Én (és még jó páran rajtam kívül) inkább azon a véleményen vagyok, hogy az Eddákat tekintem elsődleges forrásnak mindenhez, így ebben a ”vitában” is inkább ezt a verziót fogadom el. Persze nem felejtkezem meg arról se, hogy létezik ez a vélemény is, de én teljes egészében a legutóbb említett forrás alapján alakítom ki a vallás-világképem - Persze ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkozok el rajta, vagy nem olvasnék el más forrást és nem vonnék be mást a világképembe, de ezeket az írásokat tekintem alapkőnek.

Amivel valamivel többet találkozok vallásos körökben, az a keresztény hatás kérdése. Erről még fogok a későbbiek folyamán említéseket tenni, de én ezt is teljesen kizárnám. Igaz, tudomásunk szerint hatással voltak a keresztények az Eddákra (végülis ők írták össze az énekeket, történeteket), de ezt bizonyos mértékben szűrni lehet. Én nem akarom és nem is fogom kizárni Baldur személyét a hitemből, csak azért, mert története hasonlít a jézusi megváltástörténethez.

Nem is kívánom tovább boncolgatni ezt a kérdést, a későbbiekben még egy két mondatot ejtek majd róla.

Akkor ki is az a Baldur?

Baldur Óđinn és Frigg fia. Feleségét Nannának hívják, lánya pedig Forseti istennő, akit főleg az igazságszolgáltatással szoktunk kapcsolatba hozni (érdekesség: a mai izlandi nyelvben az ”elnök” szót még mindig az ő nevével fémjelzik).

Baldr-t leginkább a fénnyel és tisztasággal kapcsolatban szokták emlegetni, illetve ami szinte minden hívő által köztudott legenda: Baldert mindenki szereti és kedveli.

Kicsit érdekesen (vagy furcsán) hangzanak ezek így együtt, talán jobb ha inkább idézek a Próza-Eddából (GYK-22 az ÁLC-12-vel kiegészítve):

”Óđinn második fiát Baldurnek hívják – mondta Nagyságos - , és őróla csak csupa jót lehet mondani. Ő a legjobb az istenek közt, dicsérik is mindnyájan.

Olyan szép és külseje olyan tetszetős, szinte sugárzó, és szempillájának színe a legfehérebb füvekével vetekszik. Ebből fogalmat alkothatsz magadnak mind a hajáról, mind a termetéről. Ő a legbölcsebb, legszelídebb az Ászok között, és az, aki legszebben tud beszélni. Ebből fakadóan azonban olyan a természete, hogy döntéseit nem tudják végrehajtani. Baldur az égbolton lakik, Breiđablikben. Ide sosem férkőzik be semmi tisztátalanság, ahogy a vers is mondja:

Breiđablik pedig Baldur háza,
Csodás csarnok, legkisebb veszélye
sem lappang ott rém-rúna ártásnak.”

Ahogy olvasom ezeket a szavakat, valóban az jut eszembe, hogy itt egy ”szentről” lehet csak szó, és valóban: Baldur természete messze különbözik a többé istenétől.

Ez azonban korántsem baj, de még csak hiba sem. Sőt! Akár mondhatjuk azt is, hogy a kivétel erősíti a szabály.

Én személy szerint a következőt látom ki ebből a szövegből: Itt van egy tökéletlen világ, melyet tökéletlen élőlények (pl.: istenek, óriások, emberek, egerek, gombák, stb.) laknak, és itt van ez az isten, aki fényével bevilágítja ezt a világot és reményt táplál bennünk. Reményt táplál, hogy létezik esetleg egy isten és egy hely, ahol a tökéletesség megvalósul. Ámbár Baldurnál úgy tűnhet sokunknak, hogy ez meg is valósul, sajnos azt a tényt el kell ismernünk, hogy semmi se (teljesen) tökéletes szegény kis kozmoszunkban. Igaz, ha az arisztotelészi filozófiát követjük (ami amúgy nem is hülyeség), a teljes tökéletességet nem tudjuk elérni, viszont ha törekszünk rá, akkor már mi is belépünk egyfajta tökéletességbe, de én itt természetesen az előbbi perfektum elérésének lehetetlenségére céloztam.

Visszatérve Baldurra, én benne azt a fényt látom, ami szeretetet és reményt hordoz magában, és ez az az üzenet, amit az isten élete elénk tud tárni. Ő az, akinek a jámborsága már a törvényeknek is ellentmond (én mindig rágondolok, amikor a megbocsátás és az érzelmek egyvelege motoszkál a fejemben [például] egy elítélt vagy kirekesztett személy esetében), ezért is nem ő az istenek ”vezetője”.

Baldurt mindenki szereti, és ez nem véletlen.

Ő a világ fényessége. Ő Ásgarđ szíve.

Halála

Ahhoz, hogy megérthessük ennek az eseménynek a fontosságát, szükséges volt az előbbi mondatokat leírnom.

Az isteneknek elsősorban azért volt megrázó ez az esemény (mindamellett, hogy szerették őt), mert kezükben volt az irányítás, mindent megtettek, hogy ez ne történhessen meg, és lám, mégis ott hevert előttük Baldur élettelen holtteste. Az az isteni hatalom, ami magasztosabb és erősebb az óriásokénál, az emberekénél és álfokénál, most végleg meginogni látszott, és elvesztette hatalmasságát. Itt egyértelművé válik mindenki számára: nem mehetünk szembe a végzetünkkel.

Én - és még páran rajtam kívül - ezt az eseményt tekintem a Ragnarök kezdetének, pont emiatt az okok miatt.

Baldur haláláról a Próza- és a Verses-Edda is tudósít, és úgy tűnik, hogy egy-két részletében különböző felfogású a két forrás. Ezeknél a helyeknél én a Verses-Eddának hiszek, mivel az több helyen is alátámasztja az ”igazát”, illetve azt se szabad elfelejteni, hogy az a régebbi forrásunk a kettő közül. Ezutóbbiban a Völva így szól a halálesetről (VSP-31,33):

”Láttam Baldurt, vérbe borult istent,
Sarját Óđinnak, és ami sorsa lett:
A magas dombon nagyra nőtt,
Igen szép és finom fagyöngy-ágat,

Mely oly lágynak tetszett-lett a cserje-ágból
Halált-hozó lövés, lövetve Höđ nyilából.
Frissen született fia Óđinnak,
Baldur öccse ölt egy-évesen.

Kezét nem mosta, haját nem fésülte,
Míg Baldur gyilkosát máglyára nem rakták.
Frigg pedig siratta Fensalirban
Valhöll végzetét – Eleget tudtok már?!”

Igaz, ez túl sokat nem mond el a történtekről, de megfogja a lényegét. Mindenesetre fontosnak tartom a teljes történet elmesélését is:

Az alaptörténet az, hogy Baldur szörnyű álmot lát a haláláról, ezért tanácsba ülnek az istenek, hogy megakadályozzák ezt a szörnyűséget. Frigga ekkor megesketett minden élőlényt és élettelen dolgot, hogy ne bántsák fiát, így azok semmi áron se sebezték meg az istent. Ezért az Ászok elkezdték azzal mulatni az időt, hogy mindenféle eszközzel dobálják Baldurt, de mivel semmi és senki se sebezhette meg őt, így az isteneket ”jóérzés töltötte el”.

Egyedül Lokinak nem tetszett Balder sérthetetlensége, ezért álruhában elment Fensalirba, és megtudta Friggtől, hogy van egy cserje, amit fagyöngynek nevezünk, és egyedül őt nem eskették meg, mert oly gyengének tűnt.

Ezért nyilat készített belőle Loke, az ármányos isten, és azt Höđnek, a vak istennek adta oda, aki végül akaratán kívül elhozta testvérének halálát.

Az istenek pedig keservesen sírtak és gyászolták a legtisztábbat közölük.

A Próza-Edda szerint (GYK-49) az istenek nem vettek bosszút Höđ tettén, mert mindez szent helyen történt, azonban a Verses-Edda másról tanúskodik. Ahogy olvashattuk is, a Völuspá és a Baldurs Draumar szerint Óđin fiút nemz ekkor, akit Válinak hívnak, és még gyerekként megbosszulja testvérének halálát (”Baldur öccse ölt egy-évesen”). Ez a verzió már csak azért is elfogadhatóbb, mert ha Höđ nem halna meg, akkor nem is tudna visszatérni Helből a Ragnarök utáni világba.

Ahogy a történetből is kiolvashatjuk, Baldur halálát elsősorban az okozta, hogy az istenek lebecsülték a fagyöngyöt. Úgy ítélték meg, hogy gyenge, és ez az elhamarkodott döntés hozta Baldur halálát.

Ugyanakkor ehhez az is hozzátartozik, hogy kellett Loki ármánya is a gyilkossághoz. Én azon a véleményen vagyok, hogy valamennyire ő is szerette Baldrt, de szíve felett a gonoszság diadalmaskodott. Nem véletlen, hogy néha már-már sátánnak titulálják Lokit, hiszen ennél gonoszabb tettet még nem követett el senki, és, sajnos azt kell, hogy mondjuk, hogy még ha van is valami jó az ármányos isten természetében, szívében végül a rosszakarat győzedelmeskedett.

Az istenek természetesen tudták, hogy Loki a tettes, de nem vonhatták felelősségre. Azonban nem is felejtették el tettét, ahogy azt a Verses-Eddában is olvashatjuk (LKS-27,28):

Frigg:

Volna csak itt, Ægir csarnokában,
Egy Baldur fajta fiam - az Ászok elől
El nem szöksz simán, sebzetlenül!

Loki:

Úgy akarod-e, Frigg, hogy folytassam,
Mi vétkem volt még? Azt sem más okozta,
Hogy soha Baldurt ide nem látod lovagolni. ”

Ez, és sok más bűne okozta végül Loki leláncoltatását.

Visszatérve Baldur halálára, meg kell említenünk Höđ szerepét is. Ámbár nem akarattal okozta Balder halálát, mégis az isteni törvények alapján lakolnia kellett bűneiért. Ezért született meg Váli, hogy megbosszulja az isten halálát, de majd a későbbiekben azt is láthatjuk majd, hogy azért Höđ se ok nélkül halt meg.

Amit még szeretnék Höđdel kapcsolatban kiemelni, mert érdekesnek tartok, az, amit Loki mond neki (GYK-49):

”(...)Kövesd a többiek példáját – mondta neki Loki. – Add meg te is a tiszteletet Baldurnek, ahogyan a többiek. Én majd megmutatom, hol áll, te meg lőj rá ezzel a vesszővel.”

A Próza-Edda itt arról beszél, hogy az istenek nemcsak holmi szórakozásból lövöldöztek Baldr-re, hanem tiszteletadásból tették azt, és ebből a részletből én már szinte azt olvasom ki, hogy mindenkinek ”le kellett rónia” a saját dobását.

Hel fogságában

A haláleset után az istenek első dolga volt, hogy megpróbáljanak Helnél intézkedni Baldur kiszabadításával kapcsolatban. Erről így ír a Gylfi Káprázata (49.fejezet):

”Amikor azután az istenek magukhoz tértek, Frigg megkérdezte, akad-e valaki az ászok között, aki el akarná nyerni minden szeretetét és jóindulatát, és ellovagolna a Helbe vezető úton, hogy rátaláljon Baldurre, és ha igen, váltságdíjat ajánlana fel Helnek, hogy visszaeressze Baldurt Ásgarđba. Ezt az utat azután Óđin fia, Gyors Hermóđ vállalta magára. Elővezették ekkor Suhanót, Óđin lovát, Hermóđ felpattant a nyergébe ,és elvágtatott.

Fogták azután az Ászok Baldur testét, és kivitték a tengerhez. Baldur hajójának, minden hajók legnagyobbikának, Gyűrűsorrú volt a neve. (...) Azután fölvitték a hajóra Balder holttestét. Ezt látván azonban az özvegye, Nep-lánya Nanna szíve a bánattól megszakadt, és meg is halt. Odafektették őt is a máglyára, és tüzet gyújtottak alattuk. Þór ott állt mellettük, és Mjöllnirt a magasba emelve megáldotta a máglyát.(...)

A temetésen különféle személyek vettek részt. Elsőként Óđinnt kell megemlíteni, de ott voltak vele együtt Frigg, a valkyrják és két hollója is. Odavonult a Gullinbursti avagy Slíđrugtanni nevű vadkan vonta szekerén Frey is. Odalovagolt Heimdall is Gulltopp nevű lován, Freyja pedig macskái húzta kocsiját hajtotta. De eljöttek szép számban a déróriások és a hegyóriások is.

Óđin végül a máglyára vetette Draupnir nevű aranygyűrűjét, melynek az volt a nevezetessége, hogy minden kilencedik éjszakán nyolc hasonlóan értékes gyűrűt fiadzott. De fölrakták a máglyára Baldur lovát is, teljesen felszerszámozva. (...)”

Ahogy láthatjuk, Baldur méltó temetést kapott, olyat, amilyet az istenfélő vikingeknél is sokat láthattunk. Hogy miért? Mert ez a leggyorsabb módja annak, hogy a halott illető lelke Helbe (avagy Valhöllbe) juthasson.

A temetés leírásában újra előjön annak a megerősítése, hogy Baldert mennyien szerették. Nemcsak, hogy a felesége belehalt a fájdalomba, hanem még óriások is részt vettek a temetésen, ami igazán nagy szó.

A temetés talán legrejtélyesebb része az volt, amikor Óđin még utoljára Baldur fülébe súgott valamit. Hogy mit, azt senki se tudja. A VafÞrúđnismálban ezt olvashatjuk erről (54-55.strófa):

Óđin:

Sok úton jártam, sokfélét tapasztaltam,
Hogyan hatni hatalommal: Mit súgott Óđin,
Máglyára rakott fiának fülébe?

VafÞrúđnir:

Senki nem sejtheti, ősrégi időben
Mit súgtál fiad fülébe.(...)”

Visszatérve Hermóđhoz, a következőket kell megemlíteni utazásának eredményeiről:

Miután megérkezett Helbe, azzal találta szembe magát, hogy Baldurnak és feleségének díszpáholyt rendeztek be. El is töltött nála egy éjszakát, majd Hel elé járult, aki hajlandó volt visszaengedi, de azt a feltételt szabta meg neki, hogy minden élőlénynek vissza kell sírnia a fény-istent is, mondván Hermóđnak (GYK-49):

”... mert ha a világon mindenki, élők és holtak is megsiratják, akkor visszamehet az ászok közé, de ha csak egy valaki is ellenkezik, vagy nem sír utána, akkor itt marad nálam.”

Miután elköszönt Hermóđ Baldurtól – aki visszaküldte apjának a Draupnirt, felesége pedig Friggának küldött ajándékokat – visszatért az istenek otthonába hírt adni a történtekről. Az ászok ki is küldték azonnal küldönceiket a világ minden tája felé. És bizony sírt is mindenki mindenhol, de aztán egy barlanghoz értek, aminek a mélyén egy Þökk nevű öregasszony élt. Ő csak ennyit mondott a kérelemre reagálva (GYK-49):

”Száraz marad szeme Þökknek
Baldurön búsulva.
Sem élve, sem holtan,
Soha nem szerettem.
Maradjon Helbe hulltan.”

Azt mondják, illetve a hagyomány úgy tartja, hogy az öregasszony igazából Loki volt álruhában, de ezúttal se lehetett megvádolni őt, immár másodszorra.

Mily érdekes az izlandi nyelv, hisz a ” Þökk” szócskát a mai napig használják, és magyarul azt jelenti, hogy ”köszönöm”.

Visszatérése

Tudomásunk van arról, hogy a Ragnarök után új világ fog kiemelkedni a vízből, mely egy szebb jövő képével kecsegtet. Tudomásunk van egy emberpár megmeneküléséről, ők fogják benépesíteni az új kozmoszt. És ugyancsak tudunk olyan istenekről, akik túlélik a Végső Csatát.

Ami jelenleg számunkra fontos, az Baldur és Höđ visszatérése, amiről mind a két Edda-könyv tudósít (GYK-53 és VSP-62). A völva például így beszél róla:

”Vetetlenül majd
Virul a föld,
Válik a rossz jóvá.
Baldur visszatér
És Höđdel felrakja
Hroft [Óđin] csarnokát,
Győztes istenekét-
Eleget tudtok már?!”

Akár mondhatjuk erről azt is, hogy Baldur a Világgal együtt támad fel halálából. Baldr nem ok nélkül halt meg, azért halt meg, hogy egy szebb világ ígéretévé válhasson. Ő lesz az, aki az új isten-rendet megalapítja. Ez a bizonyítéka annak, hogy a Ragnarök után tényleg egy, a tökéletességhez közelebb álló világ fog létrejönni – hiszen azt láthatjuk, hogy amíg a mi világunkban Baldur szavait lehetetlen megvalósítani, addig a Ragnarök után vezető szerepbe kerül.

Márpedig Baldur szemlélete újjászületésével nem változik meg. Ezt jól titulálja az is, hogy megbocsát testvérének, Höđnek, és vele együtt tér vissza a halálból.

Ahogy olvasunk visszatértéről, máris új értelmezést nyer halála is. Hiszen ha hosszútávon gondolkozunk, és szemügyre vesszük a végeredményt, Baldur halála szinte kötelezőnek tűnhet számunkra. És valóban: sajnos a mi világunk nem elég tiszta hozzá, de amikor eljön az idő, ő ott lesz, hogy egy új nemzedéknek építhesse fel az otthonát és uralkodhasson a világ felett.

Végszó

Lehet kicsit túl érzelgős lett ez az írás, de természetesen ez az írás is az én érzelem- és gondolatvilágomat tükrözi, ezt mindenképp figyelembe kell venni. Én nagyon szépnek találom Baldur történetét és számomra ugyanolyan fontos, mint Fenrir megláncolása vagy a Ragnarök. Ez egy olyan jelentéstartalmú szöveg, ami szerintem vallásunk gyöngyszemei egyikét képezi és amit méltán mesélhetünk gyerekeinknek, vagy bárkinek, aki érdeklődik az istenek történetei iránt.

Épp ezért végezetül szeretném veletek megosztani a Bernáth István-féle Baldurs Draumar fordítást, ami alapvetően egy viking-korból töredékesen felmaradt Edda-ének, és Óđin és egy Völva párbeszédét mutatja be nekünk. Sajnos a jósnő végül nem válaszolja meg Óđinn összes kérdését, így néhány rejtély megválaszolatlan marad, de így is nagyon sok mindent tudunk meg az énekből Baldur halálával kapcsolatban.

Baldur álmai
(Baldurs Draumar)

1.
Mentek a gyűlésbe mindnyájan az Ászok,
S az istennők is indultak tanácskozni.
Meg kellett ítélni az isteneknek, miért
Gyötrik Baldurt baljós álmok.

2.
Felpattant Óđin, fenséges Gót1,
Suhanó2 hátára helyezte nyergét,
S lelovagolt Hel lenti világába,
Ott egy kölyökkutya3 került vele szembe.

3.
Egy merő vér volt a kutya melle,
Vadul ugatta Varázsok Atyját4.
Óđin ment tovább, döngött a föld,
Amíg Helnek házához nem ért.

4.
A kapun túl keletre fordult,
Sejtette, hol van egy völva sírja.
Dúdolt akkor feltámasztó dalt5,
S az élni késztetett, halott nő megszólalt:

5.
Völva:
Ki ez a férfi? Nem ismerem.
Bajom miért növeli, és bánatomat?
Hó lepett be, eső locsolt,
Harmat hullt rám, régi halottra.

6.
Óđin:
Vegtam6 a nevem, Valtam7 fia volnék.
A fentiekről tudok, de mi folyik lent Helben?
Kinek díszlenek arany karpántok,
Kinek kedvéért padokon a sok kincs?

7.
Völva:
Baldurnek áll betöltve a kehely
Fenséges sör, pajzzsal fedve.
Ettől az Ászok el fognak borzadni.
Kényszerből szóltam, egy szót se többet!

8.
Óđin:
El, ne hallgass, völva! Vágyom mindent
Tudni. Azért kérdem, hogy tőled halljam:
Ki veszejti el végül Baldurt,
Ki gyilkolja meg Óđin gyermekét?

 9.
Völva:
Höđ fog majd rá fagyöngy-ágat,
Ő veszejti el Baldurt végül,
Ő gyilkolja meg Óđin gyermekét.
Kényszerből szóltam, egy szót se többet!

10.
Óđin:
El ne hallgass, völva! Vágyom mindent
tudni. Azért kérdem, hogy tőled halljam:
Ki torolja meg Höđön, amit tesz?
A máglyát ki gyújtja Baldur gyilkosának?

11.
Völva:
Váli – akit Rind szül nyugati vidéken,
Óđin fia. Ő fog egynaposként8 ölni,
Kezét nem mossa, haját nem fésüli,
Míg Baldur gyilkosát máglyára nem rakják.
Kényszerből szóltam, egy szót se többet!

12.
Óđin:
El ne hallgass, völva! Vágyom mindent
Tudni. Azért kérdem, hogy tőled halljam:
Kik azok a lányok, kik könnyezni fognak,
S fel-felhajigálják finom kendőiket9?

13.
Völva:
Nem vagy te Vegtam, ahogyan véltem.
Te Óđinn vagy, fenséges Gót!

Óđin:
Te meg nem vagy völva, nem tudsz semmit.
Három szörnynek vagy te szülőanyja10!

14.
Völva:
Eredj haza, Óđin! Erre büszke lehetsz –
Senki más engem már föl nem keres,
Míg béklyóját Loki le nem löki magáról,
S vésszel be nem köszönt az Istenek Végzete.

***

Rövidítések

-LKS: Loki csúfolkodása
-VSP: A völva jövendölése
-ÁLC: Álcás-ének
-GYK: Gylfi Káprázata

Jegyzetek (A ”Baldur álmai” című részhez)

1. Gót: Óđin egy másik megnevezése
2. Suhanó: Óđin ”Sleipnir” nevű nyolclábú lova
3. Kölyökkutya: Garm
4. Varázsok Atyja: újabb Óđin-név
5. Ilyen dalt dúdolt a Mindenek Atyja a Völuspában található völva felébresztésére is. Lehet, hogy rúnavarázslat.
6. Vegtam: Óđin-név, régen Vegtam-éneknek is hívták a költeményt
7. Valtam: Óđin által kitalált, fiktív név
8. ”Ő fog egynaposként ölni”: Kis túlzás, arra utal, hogy még gyermek Váli (”Baldur öccse ölt egy-évesen”), mikor beteljesíti sorsát, és megbosszulja bátyja gyilkosát
9. Nem lehet tudni, hogy Óđin milyen lányokra gondol, és mit jelentenek a kendők.
10. ”Három szörnynek vagy te szülőanyja”: Egy ilyen személyt ismerünk a hitvilágban, méghozzá Angurbođát, aki megszülte Loki három szörnygyerekét. De nem hiszem, hogy ő lenne a völva, lehet egyszerű sértés is.

Források

www.hu.wikipedia.org
http://www.fatuma.net/text/Gundarsson-TeutonicReligion.pdf
http://ourtroth.weebly.com/chapter-xii-balder-baldr-bealdor.html
http://www.norron-mytologi.info/diverse/TeutonicMythology1.pdf
-http://www.gutenberg.org/files/1150/1150-h/1150-h.htm

***