A Ríg-ének
(Rígsþula)

A Ríg-ének, óészakiul Rígsþula, vagy Rígsmál, egyike azon fontos (sajnos csak töredékesen) fennmaradt énekeknek, amelyek bekerültek a Verses-Edda válogatásába. Jellegét nem szokták annyira vallásosnak tartani, mert a mű fő célja, hogy irányt mutasson a társadalmaknak – leírása mintául szolgált a korabeli viking társadalmi rétegződéseknek. Ugyanakkor fontos hitbeli utalások is megtalálhatóak benne, ráadásul (ahogy a címe is mutatja) Ríg istennel is megismerkedhetünk benne.

Eredetét nem tudjuk pontosan belőni: vannak akik még a viking kor előttre időzítik a származását, de a legtöbb kutató ezügyben megegyezik a viking korszakban – azon belül is a 10.-11.század köré gondolják a keletkezését, leírását pedig a 13.századra.

Ki az a Ríg?

Ríg, az emberi társadalom-felépítés megalapítója.

Az írás fő célja az, hogy bemutassa, hogy Ríg isen hogyan vezette be a társadalmi rétegeket az emberek között, ezáltal is szerkezetet és vázat adva az emberi közösségeknek. Az ének ezt nagyon szép jelképekkel ábrázolja, és jól bemutatja azt a három társadalmi réteget, amely később megtalálható volt a hívő viking országokban, közösségekben.

Ezt a három réteget a következőképp nevezték el: Jarlok, Karlok és Thrallok. Természetesen a rétegződésben nem voltak pontos határok a rétegek között – ámbár nem volt túl gyakori, de lehetséges volt a rétegek közötti lépkedés, és egy kis ügyességgel és szorgalommal feljebb juthatott az ember a ranglétrán. Erre jó példa Ragnar Lođbrók, aki a hagyomány szerint parasztfiúból (a Karl rétegből) lett később viking király (vagyis a Jarl rétegbe került) és az egyik legismertebb északi harcos.

Ezeknek a rétegeknek azonban nemcsak a vagyoni különbségek miatt volt jelentőségük, hanem politikai szerepük is változó volt. A viking országokban gyakran láthattunk példát arra, hogy nem egy király volt a központi vezető, hanem több regionális vezető volt (hívhatjuk őket ”góđiknak” is), de a népgyűlések is jellemzőek voltak a területre. Ez abból is látszik, hogy Európa ”legkorábbi” parlamentjei Izlandon (930-tól) és a Feröer-szigeteken (900-tól) találhatóak meg.

Egyszóval azt figyelhetjük meg ezeknél a társadalmi rendszereknél – amelyek a vallási iratokra épültek – hogy semelyikük se volt teljes egészében ugyanolyan, mégis nagyszerűen működtek. Épp ezért most megpróbálnám a három viking réteget bemutatni a Ríg-ének alapján.

Thrallok

A legalsó réteget a thrallok képezték, vagyis a szolgák, rabszolgák és a jobbágyok (ezek általában valamilyen okból kényszermunkára ítélt szabadok voltak. A fogalom nem egyenlő a keresztény államokban megtalálható jobbágyokéval). Lényegileg ők voltak a nem szabad emberek, illetve azok, akik a társadalom legfárasztóbb munkáit végezték el és ők kapták meg a legkevesebb megbecsülést. Igaz, ehhez hozzátartozik az is, hogy a viking országokban sokkal jobb sorsban részesültek még a rabszolgák is, és több joguk volt, de ez nem tünteti el azt a tényt, hogy attól még az adott társadalom legalján találhatjuk meg őket.

Ez az első ház a költeményben, ami azt is leírja, hogy ez a réteg volt a legnyitottabb (hiszen nem is voltak szabad emberek, nem volt túl sok veszteni valójuk) és a legősibb is. Ezutóbbit abban láthatjuk, hogy az első házban Dédanyó és Dédapó van, míg a másodikban Nagyanyó és Nagyapó, a harmadikban pedig már Anya és Apa. Ez azt az egyszerű (és logikus) tényt támasztja alá, hogy az emberi közösségek kialakulásának kezdetén először a szegényebb rétegek léteztek csak, majd amikor ezek a közössségek később megnövekedtek és falukká, városokká fejlődtek, kialakultak a gazdagabb rétegek is és körbevonalazódtak a vezető rétegek is.

Karlok

A második réteg a legnagyobb a három közül, amely összetételében is sokszínűbb a többinél. Itt találhatjuk meg a felszabadított (rab)szolgákat, a koldusokat és csavargókat, a halászokat, a földbirtokosokat és földbérlőket, a földművelőket és a kereskedőket is. Elsősorban nekik volt a legtöbb lehetőségük a ranglétrán való előrelépésre, legfőképp azért is, mert a politikai harcokban a vezetők ezekre a rétegekre támaszkodtak. Ennek okát abban találhatjuk meg, hogy ők már (a thrallokkal ellentétben) szabad emberek voltak és szabadon dönthettek, hogy ki mellé állnak – jobb esetben birtokaikkal és embereikkel együtt.

Ennek a rétegnek a tetején találhatjuk a góđikat és azok közvetlen személyzetét, akiket már lehet akár a jarlok közé is sorolni. Ők már egyfajta kaput képeztek a két réteg között, az itt lévőket ugyanis gyakran választással juttatták a rangukra. A góđik gyakran nem csak katonai-politikai, de még vallási vezetőknek is számíthattak.

Itt pedig átlépünk a harmadik osztályba.

Jarlok

A legfelső rétege ennek a rendszernek a vezető réteg volt és annak közvetlen környezete. Ide tartoztak a királyok, az earlek (törzsvezetők ; ez angol-szász tisztség, a skandináv országokban őket is egyszerűen jarloknak hívták), a költők, a hirđek (katonai réteg) és a királyok családjai. Ők elsősorban politikai szereppel rendelkeztek, igaz, vagyoni helyzetük se volt a legrosszabb. Egyben ez a réteg volt a legműveltebb is – nem véletlen, hogy a Ríg-énekben Heimdall isten ennek a rétegnek adja át az írás-olvasás tudását és saját bölcsességeit, ezáltal is szellemi táplálékkal táplálva őket. Ez a réteg volt a legváltozékonyabb területenként eltérve, mert bizonyos viking területeken nem volt szokás a királyság, inkább kisebb regionális vezetők voltak, míg máshol egyeduralmak kialakulását láthatjuk.

Természetesen ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy ez a réteg rendelkezett a legtöbb hatalommal, ugyanakkor ők voltak a legkevesebben is. Erejük az alsóbb rétegek támogatásában rejlett.

Van egy negyedik csoport is, amelyet nem említ a forrás, mivel nem voltak része a törvényes-államrendszernek, ezek pedig a törvényenkívüliek. Ide tartoztak azok az emberek, akik törvénytelen életüknek köszönhetően száműzve vagy kiutasítva lettek, és akikkel bármilyen módon bánhattak az emberek. Ugyanakkor azokat a vallási vezetőket is ide soroljuk, akiket ugyan tiszteletbe tartottak és akikhez néha napján fordultak is segítségért az emberek, de furcsa szokásaik, kinézetük vagy életmódjuk miatt jobb volt, ha ezeket az embereket elkülönítik a normális közösségek közül. Ilyenek voltak például a mágusok, boszorkányok, völvák.

Napjaink társadalma

Ahogy olvasgattam a Ríg- éneket és azon gondolkoztam, hogy miről is írhatnék még a mű társadalmi magyarázatához, elkezdtem nézegetni, vajon más társadalmi rendszereknél megfigyelhetjük-e Heimdall alkotó munkáját. Őszinte leszek: nem szakterületem a társadalomtudomány, így csak remélni tudom, hogy azokból, amiket olvastam megfelelő képet kaptam a helyzetről (megpróbáltam több, hiteles forrásra támaszkodni).

Azokból, amiket sikerült kiszűrnöm ezekből az ismeretekből, az jött le nekem, hogy még ha a korok haladtával minden területen más-más is volt a társadalom felépítése, mégis ez a fajta ”hármasság” megtalálható volt mindenhol. Itt nem ezeknek a rétegeknek a megnyilvánulására és tulajdonságaira gondolok, mert azért valljuk be, sokat változott azóta a világ, de ahogy próbáltam kiszűrni, hogy milyen társadalmi rétegek léteztek/léteznek bizonyos helyeken, mindenhol megtaláltam ezt a hármasságot. Természetesen ezek nem mint egyértelműen elválasztható egységek jelentkeztek, volt átjárás közöttük, de a határokat (körülbelül) jól meg lehetett húzni, ha vagyoni és hatalmi helyzet alapján mértük fel az adott közösségeket.

Ebbe igazából nem is szeretnék jobban belemenni, főleg mert tényleg nem ez a szakterületem, de az érdekesség kedvéért megpróbáltam összehasonlítani egy-két, számunkra közelebb található példával is a viking társadalmat és Ríg-énekben megtalálható ”hármasság-logikát”.

Ríg, az emberek atyja és tanítója

Ámbár, Óđinnt és testvéreit tekintjük alapvetően az emberek megteremtőjének, ez a mű egy újabb koncepciót hoz be a kérdésbe: miszerint Ríg nemzette az embereket.

De vajon ezzel ellentmondásba kerültünk?

Természetesen nem. Először is vannak olyanok, akik Ríget csak a társadalmi rendszerek megalapítójának tartják, nem pedig az emberek ősének – ez a vélemény arra az egyszerű magyarázatra épít, miszerint emberek léteztek már (különben kiknek a házába tért volna be Ríg), mikor Ríg a Földön vándorolt.

Ezzel együtt azonban nem szabad Ríg-Heimdalltól megfosztanunk az emberek atyjának címét, mert ugyanakkor nagyon fontos szerepet játszott az emberek fejlődésében: habár nem ő a teremtő atyánk, de ő a tanító atyánk. Erről a Ríg-énekből a következőt tudjuk meg (36.-45.strófa):

”Iramodott elő, előiramodott
Ríg az erdőből rúnát tanítani.
Önnön nevével fiának nevezte,
S küldte örökölni örökbirtokát,
Örökbirtokát, ősi tanyáit.
(...)
Versenyzett Ríggel rúnatudásban,
Ravaszul, csellel ő vitte többre.
Kivívta ezzel, kiérdemelte,
hogy őt hívják Rígnek, rúnamesternek.”

Kontextusban elhelyezve, a többi strófa tudatában azt fejthetjük ki a Ríg-vers ezen szakaszából, hogy Heimdall nem hagyta magára övéit, hanem visszatért és tanította fiát és annak fiát is. Megosztotta vele azt az ősi tudást, ami az istenek birtokában is van, az írás-olvasást és a vallást.

Én azon a véleményen vagyok, hogy Ríg-Heimdallnak köszönhetjük a szent iratokat is, ő közölte le velünk például azt is, amit ma mi Verses-Eddának hívunk.

Tehát, ha nem is tartjuk nemző-atyánknak Heimdallt – avagy Ríget – attól még nem szabad megfeledkeznünk róla, hiszen szimbolikája lépten-nyomon azt mutatja nekünk, hogy fontos személyiség az ember-isten kapcsolat létrejöttében, és létével gyarapítja azon Ászok listáját, akik közreműködnek az érdekünkben fent a magasokban.

Végezetül pedig megosztanám veletek a Völva jövendölésének első versszakát, ami az előbb mondott véleményemnek úgyszintén talpkövét képezi:

”Szólni szeretnék,
szent istensarjak,
Heimdall-fiaknak fiatalja, vénje.
Úgy akartad, Hadúr
Öntsem újra szóba
Ősi múltnak őrzött üzenetét.”

Én ebből a versből azt tudtam leszűrni, hogy a völva beszéde nemcsak az isteneknek szolgál tanulságul, hanem nekünk, embereknek, Heimdall-fiaknak is fontos alapkő utunk és világunk megismeréséhez. Ezzel bizonyítja mind a jóslat fontosságát, mind pedig Heimdall (azaz Ríg) apánk kapcsolatát fajunkkal.

Az ember-isten kapcsolat a Teremtés szemszögéből

Írásom végére gondoltam írok egy rövid gondolatmenetet az ember-isten kapcsolatról is, mert véleményem szerint ez nagyon szorosan kötődik az előbb tárgyalt Ríg-atyasághoz, és ugyancsak köze van a Rígsmálhoz.

De, hogy ezt a témát jobban meg tudjuk érteni, a gondolatom levezetésében össze fogom hasonlítani a hitünk isten-képét a keresztény Isten-képpel is. Ezt azért teszem meg, mert talán így érthetőbb lesz az, amit el akarok mondani, és talán jobban látszódik majd a mi politeista képünk mássága a zsidó/keresztény/muszlim monoteista nézettel szemben. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy bármelyik hitet ”fikáznom” kéne hozzá – egyszerűen csak a szemléletmód különbség alapján próbálok majd megfogalmazni egy tiszteletteljes kritikát, hogy ezzel is átláthatóbb legyen a mi vallási utunk.

Mivel eléggé komplex és tág témakör az ember-isten kapcsolat jellemzése, legyen szó bármelyik isten-hitű vallást, ezért most kifejezetten az ember teremtés (lásd: VSP-17,18 ; GYK-9) és a Ríg-vers alapján fogom górcső alá venni a kérdést.

Kezdésnek pedig a legjobb, ha ismertetem veletek az erről alkotott keresztény szemléletmódot (1Móz-26,27):

”26.És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.”

(Károli Gáspár-féle fordítás)

A keresztény szemléletmód ugyebár egy istennel (=az Isten) rendelkezik, ez az isten pedig egy mindenható, alaktalan és tökéletes élőlény. Az Isten mindig volt és mindig lesz, mert hatalma örökös és végtelen. Ez már most szembeáll a mi nézetünkel, hiszen nekünk több istenünk van, akik korántsem tökéletesek, és tudjuk, hogy ahogy megszülettek, úgy meg is fognak halni. Ez pedig kihat a teremtésről kialakított szemléletünkre is.

A keresztény tanítás szerint Isten teremtett mindent, és ezek közül emelkedik ki a fő mű, az ember. Mivel az embert a saját képére teremtette, ezért az egyfajta ”kiválasztott” szerephez jutott a világban, és minden más élőlény fölé emelkedik. Ez a hasonlóság azonban nem testileg mutatkozik meg, mert eszerint a tanítás szerint az Istennek nincs megfogható alakja, hanem sokkal inkább a szellemiekben. A jó,erkölcsös érzelmek mind az Istenhez való kötődéshez és hasonlósághoz vezethető vissza, míg az elfordulás és a gonosz gondolatok a sátán behatásából keletkezik. Épp ezért amikor megszólal valakinek a lelkiismeret, annál az isteni hasonlóság hívja vissza az embert atyjához.

Őszintén szólva át tudom érezni ennek a gondolatnak a szépségét is, de én nem tartom a kidolgozását teljesnek.

A mi hitünkben is megjelenik az a gondolat, hogy ”az istenek a saját képükre teremtették az embereket”, ez azonban ennél sokkal összetettebnek mutatkozik. Erről így ír a Próza-Edda (GYK-9):

” Bur három fia egyszer a tengerparton járkált – felelte Nagyságos -, és megláttak két fatörzset. Fölvették, és embert alkottak belőlük. Az egyikük lelket és életet lehelt beléjük, a másikuk értelmet és mozgáskészséget adott nekik, a harmadikuktól nyerték el arcukat, és hogy beszélni, hallani és látni tudjanak. A férfiembernek Kőris lett a neve, a nőnek Repkény. Ők nemzették utóbb az emberfajt, akiknek Miđgarđ szolgált lakásul. (...)”

A mi szemléletünk szerint az istenek nemcsak lelkileg, de testileg is a saját képükre teremtették az embert. Nem véletlen, hogy a szent szövegeinkben találunk személyleírást is isteneinkről, és hogy az emberekben folyton-folyvást benne van az a vágy, hogy sikerüljön lerajzolni, leképeznie az istenei kinézetet (ahogy azt a művészetekben láthatjuk, ez a vágy még a keresztényeknél is megvan, mégha a hivatalos tanítás szerint csak szelleme van az istenüknek, nem alakja). Ezzel együtt a szellemi hasonlóság is teljes: mi nem csak a ”jót” és a ”becsülendőt” kaptuk meg isteneinktől, hanem a hibáikat és a tökéletlenségükkel is ugyanúgy rendelkezünk. Épp ezért fontosak nekünk az istenek kalandjai és történetei, mert hibáikból és érdemeikből ugyanúgy tudunk tanulni.

Ami szintén hatalmas különbség, az ”az isteni szerepkör a teremtésben”. Ugyebár a keresztény isten mindenható és örökös, épp ezért tulajdonítható neki minden megteremtése. Ellenben nálunk a világ se örök, és azon belül az istenekről is tudjuk, hogy megszülettek egyszer, és meg is fognak halni egyszer. Tehát az isteneknek is születniük kellett valamiből, ez pedig a Természet. Tehát, ugyan tudjuk, hogy az istenek is teremtettek dolgokat (az emberi faj, a törpök, Miđgarđ, Ásgarđ,stb.) de ugyanakkor nem mindent teremtettek ők. A természet már létezett amikor ők nem, és benne léteztek már élőlények, tárgyak, fogalmak. Ugyancsak tudjuk, hogy vannak élőlények, tárgyak, amiket nem az istenek hoztak létre, hanem ugyanúgy a természetből születtek meg (pl.:óriások).

Ebből a gondolatmenetből pedig az következik, hogy se az istenek, se mi nem vagyuk kiválasztottak. Nem emelkedünk más élőlények fölé. Noha az istenek hatalmához kétség nem fér, ők is hibáznak, és vannak olyan entitások (a Nornák, a Végzet, az óriások, stb.), amelyek vetekednek velük vagy egyenesen hatalmuk fölé emelkedik. Ezzel együtt mi se vagyunk a világ kiválasztottjai – ámbár jelenleg mi vagyunk Miđgarđ egyik legjelentősebb faja és mi uraljuk annak területeit, nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a hatalmas Yggdrasil tele van nálunk erősebb és rettenetesebb entitásokkal is. Ez fontos mondanivaló: ha ezt képesek vagyunk megérteni és elfogadni, akkor a minket körülvevő világgal is szebben fogunk bánni, és képesek leszünk a nálunk kevésbé talpraesett élőlényeken megkönyörülni és azokat megsegíteni. Ez persze nem arra tanít, hogy legyünk gyávák, hanem sokkal inkább arra, hogy legyünk toleránsabbak.

Az isten-ember kapcsolat közvetlensége és szorossága még egy állomásban rejlik: ez pedig a Ríg-ének. Miután az istenek megteremtették az embereket, magukra hagyták őket. Ők pedig benépesítették a Földet, és ezt látván az istenek, megsegítették teremtményeiket. Ríg azért jött le közénk, hogy rendszert alkosson és közösségeket hozzon létre, és, hogy taníthasson nekünk a minket körülvevő igazságról és a hitről. Ezzel teljesedett ki az isteni teremtés, és ezzel kerültünk igazán szoros kapcsolatba az istenekkel, akik azóta is gondoskodnak rólunk, és még ha nem is figyelnek minket minden pillanatban és nem csőszködnek a fejünk fölött, akkor is ők azok, akik védik Földünket, akik megsegítik a rászorulókat, ha azok megérdemlik, és ők fogadnak minket csarnokainkba halálunk után, ha rászolgáltunk.

Végszónak talán érdemes megkérdezni magunktól: Méltóak vagyunk-e rá, hogy Ríg örökségét továbbvigyük? A fehér isten a saját nevét adta nekünk, fiának nevezett minket, és csak rajtunk múlik, hogy megszolgáljuk-e ezt az érdemet. Az istenek nem szeretnek mindenkit ugyanúgy. Aki nem tesz érte, nem fejleszti magát és nem törekszik a tökéletességre, az nem fog eljutni sehova, főleg nem az istenekhez.

Én pedig büszkén vallom magam az istenek követőjének és napról napra dicsérem nevüket. Tudom, hogy nincsenek ott minden pillanatban a fejem fölött, de ott voltak, amikor a világunkat ”meg kellett teremteni” és amikor az emberi faj segítségre szorult, és ott lesznek akkor is, amikor én is igazán segítségre fogok szorulni.

Rövidítések

VSP: A völva jövendölés (Völuspá)
GYK: Gylfi Káprázata (Gylfaginning)
1Móz: Mózes első könyve (Genezis)

Források

Bernáth István:Skandináv Mitológia (avagy az Edda-Versek)
Facebook: Asatru vitafórum
http://www.woodharrow.com/images/ChisholmEdda.pdf
hu.wikipédia.org
Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet: A jelen társadalma
Bartha Annamária: Magyarország társadalmi szerkezete
Facebook: Ásatrú World oldal
http://www.hurstwic.org/history/articles/society/text/laws.htm
http://tortenelemklub.com/erdekessegek/erdekessegek-a-magyar-toertenelemben/449-a-magyar-nemesseg-toertenete
http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/212.html
Károli Gáspár: Biblia (fordítás)
http://www.hurstwic.org/history/articles/society/text/social_classes.htm