Nyomtatás8. Loki csúfolkodása

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

Égir, akit Gímirnek is hívtak, maga készített sört az ázoknak, amikor a hatalmas üstöt megkapta; erről beszéltem már. Vendégül hívta Ódint és feleségét, Frigget. Tór nem jöhetett: nem tért még vissza keleti útjáról. Ott volt Szif, Tór felesége; Bragi és felesége, Idunn; ott volt Tyr, a félkezű, a másik kezét Fenrir farkas harapta le, amikor meg volt kötözve. Ott volt Njörd és felesége, Szkádi, ott Frey és Freyja; Vídar is, Ódin fia. Loki szintúgy ott volt, valamint Frey két szolgája, Biggvir és Beila.

Égirnek két szolgája volt: Fimafeng és Eldir. Tűz fénye helyett a csillogó arany világított. Sör magától került az asztalokra. Békesség uralkodott a fennkölt helyen. Ki-ki felettébb dicsérte Égir szolgáit. Loki ezt nem szívelhette, és megölte Fimafenget. Erre az ázok dárdát ragadtak, kiáltozva kergették az erdőig Lokit, majd visszatértek inni. Loki is visszasomfordált, künn találta Eldirt, és szóba elegyedett a szolgával:

 

 

Loki:

1. Mondd, Eldir,
mielőtt egyet is
lépnél előbbre:
a dicső istenek
ivadékai sör mellett
miről beszélnek benn?

Eldir:

2. Fegyverekről beszélnek,
hőstettekről, a dicső
istenek ivadékai.
Ott benn ázok és álfok
egyike sem ejt majd
baráti szót melletted.

Loki:

3. Magam megyek be
Égir csarnokába,
lakomájukat látni;
viszek viszályt,
ázoknak átkot,
mézsörbe mételyt.

Eldir:

4. Bizony, tudd: ha bemégy
Égir csarnokába,
lakomát látni,
viszályt ha viszel,
a hatalmasok közt
csak te lehetsz a vesztes.

Loki:

5. Tudd te is, Eldir;
ha egymást itt így ily
szitkokkal illetjük,
és nyelved szaporázza,
szavamra, nem én leszek,
aki elnémul a végén.

Loki ekkor bement az ivócsarnokba;
itt akik elöl ültek, mindjárt meglátták, és abbahagyták a beszédet.


Loki:

6. Szomjam hozott
e csarnokba engem,
Loptr, hosszú útról:
megkérni az ázokat,
adjon egyikük nékem
nagyszerű mézsörükből.

7. De miért e némaság,
komor isten-ivadékok?
Szavatokat mi szegte?
Határozzatok, hol lesz
helyem e lakomán,
vagy űzzetek el innét.

Bragi:

8. Helyet az ázok
lakomaasztalánál
hiába is lesel;
tudják ők, ki légyen az,
akivel ételük-italuk
igaz mód megoszthatják.

Loki:

9. Emlékszel-e, Ódin,
vérünket mi valamikor
elvegyítettük örökre.
Sört soha el nem fogadsz,
így igérted,
ha nem kettőnknek hozzák.

Bragi:

10. Vídar, vedd szavam:
kelj s kínáld hellyel
e farkas-atyját;
s te, Loki, kímélj minket
becsmérlő beszédektől
Égir lakomaasztalánál.

Ekkor Vídar felállt, töltött Lokinak;
ő, mielőtt ivott volna, így köszöntötte mind az ázokat:


11. Üdv néktek, ázok, üdv!
Istenek és istennők,
igaz ivadékok, üdv:
csak neked nem, ki ott
legbelül ülsz a padon,
bizony, Bragi, rád értem ezt én.

Bragi:

12. Kardot, paripát, gyűrűt:
kincset javaim javából
kárpótlásul kínálok;
de kérlek, az ázokat kíméld,
gyarló gyűlöleteddel
ki ne hívd istenek haragját.

Loki:

13. Lónak és karperecnek
sosem leszel bővében,
meghidd Lokinak, Bragi;
ázok s álfok közt, itt mind,
te vagy a harcban
a leghunyászkodóbb,
s leggyávább, ha lőni kell.

Bragi:

14. Ha nem itt volnék most
Égir csarnokában,
csak a fejed jönne be,
kezemben hoznám,
hogy e hitvány
hazugságokért megfizessek.

Loki:

15. Merész vagy, valahányszor
moccanatlan teheted;
tégy másképp, Bragi,
padok ékessége, eredj,
harcolj, mérgesedj meg,
majd nem mérlegelsz mindig.

Idunn:

16. Bragi, gondolj bölcsen
a vér szerinti
és a fogadott fiakra,
becsmérlő szavakat
Lokira ne szórj itt
Égir csarnokában.

Loki:

17. Idunn, hallgass, ne ingerelj,
férfifaló nők közt is
legmohóbb, te:
tiszta karjaid
bátyád gyilkosát
ölelték gyengéden.

Idunn:

18. Lokira nem szórok
becsmérlő szót
Égir csarnokában;
csitítom Bragit,
a sörittast, dühödten
egymásnak ne essetek.

Gefjon:

19. Két áznak miért kell
egymásra szitkot szórni
e szent csarnokban;
Loki csalatkozik:
Bragi az igaz játékok
és istenek barátja.

Loki:

20. Csöndben légy, Gefjon,
lásd, nem felejtem,
kit csábítottál ledéren;
a szőke ifjú
ékszerrel édesgetett,
combjaid kulcsoltad köré.

Ódin:

21. Elment az eszed, Loki,
miért haragítod
magadra Gefjont:
hiszen ő az ifjúság
sorsának igaz értője,
mint én magam e világé.

Loki:

22. Ódin, te is hallgass;
sose tudtad elosztani
a harci sikert illőn,
gyakorta adtad
gyarló gyáváknak
az isteni győzelmet.

Ódin:

23. Ha én bármikor ekképp
osztottam is adományom,
gyávának a győzelmet:
te a föld gyomrában
nyolc télen át teleltél,
tehénfejő szolgáló,
szülted gyerekeidet,
asszonyállatnak alítlak.

Loki:

24. Mondják, te Szamszey szigetén
sámándobokat vertél,
mint a völvák;
varázsló szavakkal
férfinép közt forogtál;
asszonyállatnak alítlak.

Frigg:

25. Sorsotok sejtelmeit
tartsátok titkon;
két áz, hajdan időben
merre és mint jártatok,
járatlanoknak mi végre
felszámlálni ma.

Loki:

26. Ne locsogj, Frigg,
Fjörgunnak lánya,
faltad mindig is a férfit,
így hagytad, hogy Vili és Vé
öleljen, vággyal,
Vídrir asszonyát.

Frigg:

27. Lenne csak itt most
Égir csarnokán
Baldr-forma fiam,
megvívna veled,
mielőtt két darabban
végeznéd e dáridót.

Loki:

28. Mit akarsz még, Frigg,
rontó beszédet;
folytassam-e, felelj.
Lokinak köszönd,
hogy e földön többé
nem látod lovagolni Baldrt.

Freyja:

29. Elment az eszed, Loki,
szórod a sértő
szavakat sorra,
pedig Frigg a sorsot
tudja, tudom,
még ha maga nem mondja is.

Loki:

30. Féktelen Freyja,
ismerlek, nyughass;
gyöngeség gyöngéje,
mind itt, ázok és álfok,
megszeretgethették
tehetős testedet.

Freyja:

31. Hazug a nyelved,
nyomorult hitvány,
majd még magadra kiabálsz
bajt a végén:
bosszús istenivadékok
haragja hajt haza innen.

Loki:

32. Fogd a szád, Freyja,
fortélyos fajzat,
gonoszság bűbájosa:
láttalak, csellel
ágyadba csaltad a bátyád;
fingod is így fortyant ott.

Njörd:

33. Nem olyan nagy baj,
ha a nőnek férje van,
szeretője, vagy ez is, az is;
furcsább az elfajzott áz,
itt, e se férfi, se nő,
nemzi és szüli fattyait.

Loki:

34. Njörd, ne nyökögj nekem, te,
keletről kezesül
küldtek téged az istenekhez,
így lettél Hymir lányainak
éjjeli edénye,
szádba vizeltek szépen.

Njörd:

35. Kárpótlást kaptam,
istenek messziről
küldött kezese:
nemzettem fiúgyermeket,
kit senki se gyűlöl,
ázok közt első helyen áll.

Loki:

36. Mondom, Njörd, nyughass,
mérsékeld büszkélkedésed;
miért titkolnám tovább:
nővéreddel is
nemzettél már fiat,
s az eredmény esendő.

Tyr:

37. Frey a legjobb lovas
az ázok udvarában,
mindenben merész,
lányt, férjes asszonyt
fölségesen vígasztal,
kötelékekből kioldoz.

Loki:

38. Tágulj tőlem, Tyr,
tudtál-e valaha is
békíteni valóban?
Beszédes tanúsága
tűnt jobbod: jól emlékszem,
hogy harapta le Fenrir.

Tyr:

39. Jobbom ottveszett, jó:
de te is vesztes vagy,
farkasfajzatod oda;
várhatja vasra verve
a veszett ordas
istenek végzetét.

Loki:

40. Tartsd a szád, Tyr,
te, akinek asszonya
tőlem szült fiat:
egy tallért, egy rőf szövetet,
semmit se kaptál
kárpótlásul, szerencsétlen.

Frey:

41. Farkast látok, hever
folyó torkolatánál,
míg a hatalmasok élnek.
Ha el nem hallgatsz,
viszály kovácsa,
vasra verve végezheted.

Loki:

42. Kincsen vetted meg
Gímir leányát,
eladtad érte a kardod;
majd Muszpell fiai
jönnek a sötét erdőn,
meglátod, mire végzed.

Biggvir:

43. Lenne csak nemzetségem
nemes, mint Inguna-Freyé:
én, fényes rangú,
velőnél finomabbra
morzsolnálak, vészvarjú,
mindened megőrleném.

Loki:

44. Ki ez a csip-csup lény?
Csóválja farkát, látom,
fondorlatosan lopkod.
Frey fülének csupán
csivitelés vagy te
kéziőrlő közelén.

Biggvir:

45. Biggvirnek hívnak,
hirtelen hírem van
istenek s emberek közt.
Itt örvendezem,
hogy Hropt fiai
sörözni összegyűltek.

Loki:

46. Szád befogd, Biggvir,
férfiak falatjából
sose volt rendes részed;
szalma közül se
szedhettek elő,
ha a férfiak kardot fentek.

Heimdall:

47. Ledönt lábadról a sör,
elveszi eszedet, Loki,
térj magadhoz.
A túl sok szesz botorul
szaporázza szavad,
nem tudod, mit beszélsz.

Loki:

48. Hallgass, Heimdall,
hajdanidőn rád
rút sorsot róttak,
így állsz, nyirkos hátú,
nyugtalan vigyázod
istenek világát.

Szkádi:

49. Lendületes Loki,
vígságod véget ér hamar,
ha nyakadra nyűg kerül;
így kötöznek az ázok
éles sziklához, bűneidért,
fagyos fiad beleivel.

Loki:

50. Ha engem így büntetnek majd
fagyos fiam beleivel,
tudd meg te máris tőlem:
első és utolsó
én voltam ott, ahol
Tjázit taglóztuk.

Szkádi:

51. Tudd te is tőlem:
ha első és utolsó voltál
Tjázit taglózva,
áldozó ligeteimnek
s lakhelyeimnek
átka verjen, valamíg verhet.

Loki:

52. Szívesebben szóltál
Lauvey fiával, amikor
ágyadba édesgetted;
íme, így járunk,
ha másokat mocskolnánk:
magunknak jut a java.

Akkor Szif Lokihoz lépett, mézsörrel kínálta kupából, és szólt neki ekképp:

53. Egészségedre, Loki,
idd ki a dérhideg italt
a drága kupából;
egyedül engem nem ért
szavaiddal szégyen
az ázok szülöttei közt.

Loki elvette a kupát és ivott belőle. Majd így szólt:

54. Nem is érhetne szégyen,
ha nem fajtalankodsz
annyit a férfiakkal,
titkaid egyikéről
magam is tudhatok:
velem csaltad meg csúful
hites uradat, Hlórridit.

Beila:

55. Megremeg minden hegy,
azt hiszem, házához
haza közeleg Tór.
Elhallgattatja ő itt,
akik istent-embert
rútul rágalmaznak.

Loki:

56. Szád befogd, Beila,
Biggvir nője,
hitványság hajléka vagy;
rútabb szégyen az ázokat
még nem rontotta,
mint veled, istállók szennye.
Belépett ekkor Tór, és szólt ekképp:


57. Kushadj, viszálykovács,
vagy zord kalapácsom,
Mjölnir zúz szét;
vállad sziklájáról
ledöntöm nyomorult nyakad,
és elszáll belőled az élet.

Loki:

58. Földnek fia, te,
ki most itt megjelentél,
miért dúlsz-fúlsz, döngető Tór?
Majd elfogy a merszed,
ha a farkassal harcolsz,
s ez a Hadistent elemészti.

Tór:

59. Kushadj, viszálykovács,
vagy zord kalapácsom,
Mjölnir zúz szét;
így hajítalak vissza
keleti honodba,
lélek ne lásson többé.

Loki:

60. Keleti utaddal
ugyan senkinek
soha ne kérkedj;
kesztyű-hüvelykben
kuporgott a hős harcos,
Tórnak aligha tartotta magát.

Tór:

61. Kushadj, viszálykovács,
vagy zord kalapácsom,
Mjölnir zúz szét;
kezem lesz végzeted,
Hrungnir nyeles vasa
nyomorult csontjaid hasogatója.

Loki:

62. Bízom hosszú életben,
bármint hadonászol
kemény kalapácsoddal;
megfékezett már téged
Szkrímir kötele is, tudom,
étket alig érinthettél,
éhség emésztett, esztelen.

Tór:

63. Kushadj, viszálykovács,
vagy zord kalapácsom,
Mjölnir zúz szét:
Hrungnir-ölő vas vet
Hélre kegyetlen,
holtak kapuján túlra.

Loki:

64. Elmondtam az ázoknak,
ázok ivadékainak,
amire elmém ihletett;
hátrálok előled mégis,
mert tudom, hatalmas,
hogy meg tudsz ölni.

65. Főztél sört, Égir;
ne láss soha többé
fényes lakomaasztalt;
legyen mindened
lángok martaléka,
parázs perzselje pofád,
zsarátnok zsugorítsa a hátad.

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár