NyomtatásMindenek Atyjának balsejtelmei

< Vissza a mitoszokhoz

BalsejtelmekOdinnak, a Mindenek Atyjának volt két hollója, akiket úgy hívtak, hogy Huginn és Muninn. Minden nap berepülték a kilenc világot, és Ászgárdba visszatérve, Odin vállára szállva, elmondták neki hogy mit láttak és hallottak aznap. Egy nap azonban, a hollók nem jöttek vissza. Ekkor Odin, Hildskjalf tornyában állva ezt gondolta magában:

"Félek attól, hogy Huginn nem jön vissza, de még inkább attól, hogy Muninn se."

A következő nap a hollók visszarepültek hozzá. Mint mindig, leültek Odin vállára, majd Odin elindult az Istenek Tanácstermébe Glasirrel, az aranylevelű fával az oldalán, miközben bőszen hallgatta, hogy mi mondanivalója van a két hollónak számára.

Huginn és Muninn csak árnyakat és balsejtelmeket súgtak neki, és Odin inkább úgy döntött, hogy nem beszél ezekről Ászgárd lakóinak. Ám Frigg, a Királynője látta a szemében ezeket a balsejtelmeket, amik egyre közeledtek feléjük. Amikor pedig ezekről kezdett neki Odin beszélni, Freyja így válaszolt: „Ne küzdj az ellen, aminek meg kell történnie. Menjünk el a szent Nornákhoz, akik Urd Kútjánál vannak, és derítsük ki, hogy amit hallottál, azok megmaradnak-e, mikor a szemükbe nézel.”

Így történt hát, hogy Odin és az istenek elhagyták Ászgárdot, hogy Urd Kútjához menjenek, ahol a három norna ült két gyönyörű hattyújával Yggdrasil gyökereinél. Odinon kívül Tyr, az erőteljes kardforgató, Baldur az Istenek legszebbike és legkedveltebbje és Thor is elkísérte őket a kalapácsával.

BalsejtelmekÁszgárdból, az Istenek városából Midgardba, az Emberek Világába egy Szivárványhídon keresztül jutottak el, majd egy másik, hasonló, de sokkal szebb Szivárványhídon keresztül lejutottak Yggdrasil gyökereihez is, ahol Urd Kútja rejlett. Az utóbbi híd ritkán volt látható az emberek számára. És ahol a két híd összeért, ott állt az aranyfogú Heimdall, Urd Kútjához vezető út őrzője.

 – Nyisd ki a kaput, Heimdall – mondta a Mindenek Atyja.  – Nyisd ki, mivel ma az istenek meglátogatják a szent Nornákat.

Heimdall szó nélkül kinyitotta a kaput, amely egy olyan hídhoz vezetett, amely sokkal színesebb és hatalmasabb volt, mint bármi más szivárvány, amelyet a földről látni lehetett. Odin, Tyr és Baldur ráléptek a hídra, de mikor Thor is követni próbálta őket, Heimdall a karjával megállította őt.

 – A többiek mehetnek, de te nem mehetsz tovább ezen az úton, Thor – mondta Heimdall.
 – Micsoda? Te, Heimdall képes lennél visszatartani?
 – Igen, mivel én vagyok a Nornákhoz vezető út őrzője. Te, aki a hatalmas kalapácsodat is magaddal hoztad az útra, nem hozhatod, mert túl súlyos lenne. A híd, amit őrzök, összeomlana alattad.
 – Így vagy úgy, meglátogatom akkor is a Nornákat, Odinnal és a bajtársaimmal az oldalamon – felelte Thor.
 – De nem ezen az úton, Thor. Nem engedem, hogy a híd összetörjön a te és a kalapácsod súlya alatt. Hagyd itt a fegyvered, ha itt akarsz átmenni.
 – Soha nem hagynám senkire a kalapácsom. Ez védi meg Ászgárdot a veszélyektől. És nem fogsz megállítani, hogy Odinnal és a bajtársaimmal menjek.
 – Van egy másik út is Urd Kútja felé – kezdte Heimdall. – Itt ez a két felhő folyó: Körmt és Örmt. Nem tudnál átgázolni rajtuk? Fagyosak és fullasztók, de eljuthatsz rajtuk keresztül a Kúthoz, ahol a három szent Norna ül.

BalsejtelmekThor megnézte a két folyót. Rossz útnak tartotta a hidegségük miatt. Viszont ha mégis ezt választaná, akkor legalább megtarthatná a vállán a kalapácsát, és így nem kellene másra hagynia azt. Így aztán belelépett a felhő folyóba, ami a Szivárványhíd mellett folyt, és előreküszködte magát, követve a többieket.

Odin, Tyr és Baldur már Urd Kútjánál voltak, mikor Thor elázva és fuldokolva éppen kimászott a vízből, de legalább a kalapácsa még mindig a vállán volt. Ott állt Tyr egyenesesen, a kardjára támaszkodva, amelyre több mágikus rúnát is véstek. Baldur is mosolyogva, dülöngélő fejjel állt, miközben két hattyút hallgatott. És ott állt Odin, Mindenek Atyja, kék köpenyében, amelyet arany csillagok díszítettek. A fején nem volt rajta sólyomsisakja, se a kezében a lándzsája.

BalsejtelmekA három Norna: Urd, Verdandi és Skuld a Kút mellett, Yggdrasil egy gyökerének az üregében ültek. Urd ősöregnek nézett ki a fehér hajával, Verdandi csodálatosan szép volt, míg Skuld szinte alig látszott, mivel elég hátul ült és a haja olyan nagy volt, hogy az arcát és a szemeit is eltakarta. Urd, Verdandi, Skuld  – ismerték a múltat, a jelent és a jövőt. Odin őket vizsgálta, még Skuld szemébe is sikerült belenéznie. Sokáig állt ott, a Nornákat figyelve az ő Isteni szemeivel, míg a többiek a hattyúkat és a lefelé szálló levelek zaját hallgatták, amelyek a Világfáról estek le Urd Kútjába.

A szemükbe nézve meglátta Odin azokat a sötét árnyakat és balsejtelmetek, ahogy azok éppen alakot öltve megvalósulnak, amiket Huginn és Muninn mutatott neki. Kis idő múlva mások is átjöttek a Szivárványhídon, köztük Frigg, Sif, Nanna, – Odin, Thor és Baldur feleségei. Frigg a Nornákra nézett, majd aztán elfordulva tőlük a szerelem és a szomorúság tükröződött a tekintetében, miközben Baldurra, a fiára tekintett. Ezután a kezét Nanna fejére helyezte.

Odin elfordult a Nornáktól és Friggre, a feleségére nézett. Így szólt:
 – Elhagynám Ászgárdot egy időre, Odin felesége.
 – Igen – válaszolta Frigg, – Sok tennivaló van Midgardon, az Emberek Világában.
 – Elcserélném a tudásomat, bölcsességre, hogy a dolgok, amelyek történni fognak, a lehető legjobb formában történjenek meg.
 – Akkor Mimir Kútjához kell menned – mondta Frigg.
 – Elmegyek hát oda – egyezett bele Odin.
 – Én férjem, menj hát.

Ezután mindannyian visszamentek a Szivárványhídon, amely sokkal, de sokkal szebb volt, mint amit az ember a földről láthatott. Mind az Ászok mind az Asyniurok, Odin és Frigg, Baldur és Nanna, Tyr, a kardjával és mellette Siffel. Ami Thort illeti, Heimdall utasítására, neki muszáj volt a nehezebb úton mennie a Körmt és az Örmt folyókon keresztül.

A kicsi Hnoss, Ászgárd legfiatalabbika, Heimdall mellett állt, amikor Odin, a Mindenek Atyja és Frigg az ő Királynője átmentek, a Szivárványhíd végén álló a hatalmas kapun.

 – Holnaptól kezdve – hallotta Hnoss Odint beszélni – mint Vegtam, a Vándor lemegyek Midgardba és Jötunheimbe.

Forrás: The Children of Odin: The Book of Northern Myths
Fordította: Arcus Arckhebohn