NyomtatásA néma isten - Odin titka

< Vissza a mitoszokhoz

NemaOdin, mint Vegtam, a Vándor nem csak az óriásokkal vagy az emberekkel találkozott Jötunheimbe és Midgardba tartó útjai során. Volt szerencséje még istenekhez, akik távol éltek Ászgárdtól, és olyanokhoz is, akik hasonlóképpen Midgardba vagy Jötünheimbe vándoroltak. Egyik ilyen isten, aki ugyancsak távol élt Ászgárdtól, Vidar, Odin néma fia volt. Messze, egy sűrű erdőben élt, ahol óriási fű nőt, és az ágak beleptek mindent. Mellette volt felnyergelve lova is, amely mindig készen állt arra, hogy szélsebesen eljusson oda, ahova gazdája kívánja.

Egy napon eljött hozzá Odin, mint Vegtam, a Vándor, hogy beszéljen vele.

- „Ó Vidar,” mondta, - „a fiaim között te vagy a legkülönlegesebb, aki még akkor is élni fog, mikor mi már mind eltávoztunk az élők sorából; az isten aki tovább viszi Ászgárd összes teremtményének az emlékét egy olyan világba, ahol nem ismerik még hatalmunkat. Ó Vidar, tudom, miért vagy itt, és hogy miért legel lovad nap mint nap arra várva, hogy bármikor útnak indulhasson: te leszel az, aki majd e lovat megülve megbosszulod apád halálát.”

- „Csakis neked, Vidarnak, a Néma Istennek fogom hát elmondani cselekedeteim okát. Tudod-e azt, hogy én, Odin, az Istenek Legidősebbike, miért lógtam Yggdrasil fáján kilenc napon és éjszakán keresztül, miközben a saját dárdám szúrt át engem? Azért, hogy bölcsességet szerezzek, ami hatalmat ad mind a kilenc világ felett. A kilencedik éjszakán megjelentek szemeim előtt a Bölcsesség Rúnái és miközben lecsúsztam a fáról, magammal ragadtam őket.”

Nema„Elmondom azt is, hogy miért is repülnek a hollóim hozzád, csőrükben bőrdarabokkal. Azért hogy készíthess magadnak egy szarut, amit viselve  képes leszel egy hatalmas farkas állkapcsát szétszaggatni. A föld összes cipésze azért dobja a már nem használható bőrdarabokat a földre, hogy aztán te elkészíthesd belőle a farkas-tépő szarud."

„A föld lakóival tanácskoztam, és elmondtam nekik, hogy vágják le halottaik kéz- és lábkörmeit, nehogy az óriások ezeket felhasználva megépítsék maguknak a Naglfar körömhajót, amivel aztán majd északról feljöhetnek az Istenek Alkonyán. "

„Mondok még mást is, Vidar. Én az emberek közt élve, egy hős lányával háltam. A fiam, a halandók közt fog élni. Sigi lesz neve, és tőle fognak származni a hősök, kik majd Valhalla csarnokát töltik meg, az én saját csarnokomat Ászgárdban, hogy aztán egy nap az óriások és Surtr pusztító Tűzkardja ellen vonuljanak.”

Odin sokáig maradt azon a helyen, hogy néma fiával, Vidarral beszéljen, aki túléli majd Ászgárd elestét, és aki új napra virradva továbbviszi az Ászok és a Vánok emlékét az új világba. Befejezve mondanivalóját, keresztülment a vadonon, amelyeket a fűk és bokrok sűrűn benőtték, és ahol Vidar lova várta, hogy mikor érkezik el az idő hogy útjára induljon. Végül arra a tengerpartra ment, ahol az Ászok és a Vánok összegyűltek, hogy Aegirnél, a tenger istenénél lakomázzanak.

Forrás: The Children of Odin: The Book of Northern Myths
Fordította: Arcus Arckhebohn