hiteles NyomtatásA Nibelung-ének rövid összefoglalója

< Vissza a mítoszokhoz

nibelungA Nibelung-ének keletkezési ideje a XII. század végére tehető, szerzője ismeretlen. Eredeti kézirat nem maradt fenn róla, de három, kissé eltérő szövegváltozatból rekonstruálható a mű. Műfaja regényes lovagi költemény, de rokon a hősi eposzokkal is. Eredete történetileg a IV.-V. századra nyúlik vissza, és a szájhagyomány őrizte meg a lejegyzés idejéig.

A Nibelung-ének két különböző eredetű részre oszlik: az első rész Siegfrid leánykérése, házassága és halála (I–XIX. ének); a második rész Attila és Krimhilda házassága és Krimhilda bosszúja (XX–XXXIX. ének); a két részt Krimhilda személye köti össze.

Az eposz a különböző kéziratokban körülbelül 2400 versszakból áll. A cselekmény fő mozgatórugója a lovagi erkölcsi kódex egyik sarkalatos tétele: a nőtisztelet és a nők szolgálata, hiszen az eseménysort két nő, Krimhilde és Brünhilde összeütközése indítja el. Ugyanakkor meghatározó jelentőségű a történet alakulása és a szereplők magatartása szempontjából a lovagi morál talpkövét képező vazallusi hűség a hűbérúr iránt. Ez a feudális kötöttség teszi érthetővé Hagen ellentmondásos alakját, aki rettenthetetlen hős vagy csalárd gyilkos, aszerint, hogyan kívánja Gunthernak tett hűségesküje. A figurák jellemrajza a lovageszményt követi. Gunther nagylelkű, nyájas, vendégszerető király – bár a költemény gyengéit sem hallgatja el -, Gernot és Giselher tiszta szívű, nemes lelkű, becsületes, azaz mintaszerű lovag, s Gunther udvarában ideális lovaggá érik az ifjú Siegfried is, aki eredetileg naiv, hetyke népmesei hősként érkezett oda. Az összes lovagi erény hordozója a jóságos, humánus Rüdiger őrgróf, ám éppen erkölcsi tökéletessége, feltétlen becsületessége sodorja olyan lelkiismereti konfliktusba, melyben szükségképpen pusztulnia kell. A legösszetettebb alak a számos szereplő között mégis Krimhilde. Az első részben úgy ismerjük meg, mint a lovagi szerelmi költészet hagyományos nőalakját: szépséges-szemérmes hajadont, szerelmes asszonyt, nemes dámát, a második részben viszont úgy lép elénk, mint emberek és népek sorsát a kezében tartó rendkívüli személyiség, mint bosszúálló végzetes démon, akinek útját romlás és pusztulás kíséri.

Az udvari-lovagi világ ábrázolásában nagy szerep jut a dekorációnak. A költő hosszan időzik el a nagyszabású lovagi tornák, fényes ünnepségek és lakomák, hatalmas mennyiségű kincsek, pazar fegyverzetek és öltözékek leírásánál, ilyenképpen keltve életre az udvari életforma csillogó tartozékait.

Az európai kultúrtörténet egyik alapműve ez a germán hőseposz. A történetet Szász Károly fordította le magyarra, 2004-ben adták ki először az Attraktor kiadó gondozásában. Én a későbbi 2008-as kiadást olvastam el. (Egyébként a 2008-as kiadásban Szász Károly eredeti fordításán nem változtattak, megőrizték az eredeti, 2004-es formáját)

Szereplők

 
  • Gunther (Burgundia királya)
  • Gernot és Giselher (Gunther öccsei, burgund lovagok)
  • Krimhilde (Az egyetlen lány testvér, Gunther és Gernot húga, Giselher nővére)
  • Úte (királyné, a négy testvér anyja, özvegyen maradt mert apjuk meghal ezért lesz Gunther a király)
  • Zsigmond (Niederland királya, Siegfried apja)
  • Szigelind ( Zsigmond felesége, Siedfried anyja)
  • Siegfried (híres harcos, a Nibelung-ének első részének főszereplője, a Niederlandi trón várományosa)
  • Hagen von Tronje ( Gunther udvarában szolgáló lovag, később ő lesz Siegfried gyilkosa)
  • Gunther udvarában szolgáló lovagok: Ortwein, Dankwárt, Szindolt, Volker, Hunolt
  • Lüdeger (A szász uralkodó)
  • Lüdegast (A dán király)
  • Brünhilde (Izland királynője, később Gunther felesége)
  • Etzel (Atilla, hun király)
  • Rüdiger von Bechelaren (őrgróf, aki Etzel udvarában él)
  • Dietrich (Etzel lovagja, a valóságban Nagy Teodorich gót király)
  • Hildebrand (Etzel lovagja, Dietrich fegyvertársa)
 

A történet

nibelungBurgundiában három fivére, Gunther, Gernot és Giselher oltalmában szépséges hajadon nőtt fel, akit Krimhildének hívtak. Anyja, Ute királyné a Rajna menti Wormsban tartotta messze földön híres udvarát, amelyben sok vitéz élt. Krimhilde egyszer álmot látott; álmában sólymot nevelt fel, amelyet azután két sas széttépett. Ute megfejtette számára az álmot: a sólyom nemes lovagot jelent, akit Krimhilde el fog veszíteni. Krimhilde ekkor elhatározta, örökre lemond a szerelemről, hogy elkerülje a bánatot.

Ebben az időben az Alsó-Rajna menti Niederlandban nevelkedett Siegfried királyfi, Zsigmond király és Szigelind királyné fia, aki messze földön híres volt szépségéről, vitézségéről és hőstetteiről. Amikor elérte a fegyverforgató kort, a királyi szülők fényes ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy Siegfriedet számos nemes ifjúval együtt felvették a lovagi rendbe.

Siegfried hírét vette a gyönyörű Krimhildének ezért elhatározta, hogy megszerzi magának feleségül, és tizenkét fős kísérettel Wormsba ment, Gunther udvarába. Ott egyedül Hagen von Tronje ismerte fel Siegfriedet, akiről az a hír járta, hogy legyőzte a Nibelung-királyfiakat, meghódította országukat, megszerezte a Nibelung-kincset és a láthatatlanná tevő bűvös sapkát, megölt egy sárkányt, és megfürdött a vérében, amitől sebezhetetlenné vált. Gunther az udvari szokásoknak megfelelően barátsággal és tisztelettel fogadta a vendégeket. Az udvarban rendezett lovagi tornákon Siegfried kitűnt szépségével, vitézségével és ügyességével. Az udvar hölgyei, maga Krimhilde is csodálták őt. Siegfried beleszeretett Krimhildébe, de nem juthatott a közelébe. Így töltött el egy évet Gunther udvarában.

Lüdeger, a szász uralkodó és Lüdegast, a dán király hadüzenettel fenyegette meg Gunthert. Siegfried ezer harcost kért Gunthertól és magára vállalta, hogy ezzel a sereggel megvédi az országot. Párviadalban legyőzte és foglyul ejtette Lüdegastot, majd a burgundi vitézek élén véres csatában megverte az egyesült szász és dán sereget. Krimhilde nagy örömmel hallotta a hírt a győzelemről és Siegfried hőstetteiről, Gunther pedig nagy ünnepséget rendezett a győztes harcosok tiszteletére. Az ünnepségen Krimhilde köszöntötte a győztes Siegfriedet. A burgundiak gazdagon megajándékozták és hazaengedték az ellenségeket, és ezzel biztosították a barátságot országaik között. Gunther tanácsadói ösztönzésére nősülni készült, és meg akarta keresni azt a nőt, aki méltó lenne hozzá.

Izlandon a szép királynő, Brünhilde uralkodott. Aki feleségül akarta nyerni, annak meg kellett mérkőznie vele gerelyhajításban, kőhajításban és távolugrásban, aki azonban veszített azt lefejeztette. Gunther, meghallva Brünhilde hírét, elhatározta, hogy megküzd érte. Hagen tanácsára megkérte Siegfriedet, hogy tartson vele, és legyen segítségére. Siegfried a segítségért Krimhilde kezét kérte. Gunther elfogadta a feltételt. Az útra Siegfried magával vitte a bűvös sapkát, amelyet, ha felvett, tizenhárom férfi ereje lakozott benne.

Gunther és kísérete pompás bevonulást tartott Brünhilde udvarába. Brünhilde csodálatot és vonzalmat érzett Siegfried iránt: szívesen megmérkőzött volna vele, és azt sem bánta volna, ha a viadalon alulmaradna, és Siegfried felesége lenne. Ám Siegfried úgy mutatta be Gunthert, mint hűbérurát. A mérkőzést Gunther képében Siegfried vívta meg a láthatatlanná tevő sapkában, és legyőzte Brünhildét. Brünhilde elfogadta Gunthert urának, s a közelgő nászról üzenetet küldött országa lovagjainak, akik seregestül érkeztek az udvarba.

nibelungSiegfried a Nibelungok országába utazott, hogy segítséget vigyen magával Izlandba. Siegfried egy ezer fős sereggel visszatért az izlandi udvarba, Brünhilde is kiválaszt harcosai közül ezret, hogy elkísérjék Wormsba. Gunther előreküldte Siegfriedet Wormsba, hogy értesítse Utét és Krimhildét érkezésükről hogy előkészüljenek a menyegzőre. Az udvar készült az ünnepségre, és a Rajna partján várta az érkezőket.

Krimhilde szeretettel üdvözölte Brünhildét. Gunther beváltotta ígéretét, és feleségül adta Krimhildét Siegfriedhez. A lakoma után a két pár visszavonult, de Brünhilde nem engedte ágyába Gunthert, hanem összekötözve felakasztotta a falra, és csak reggel engedte szabadon, miután ígéretét vette, hogy nem nyúl hozzá. Másnap misére menet Gunther elpanaszolta Siegfriednek a történteket. Siegfried megígérte Gunthernak, hogy még aznap éjjel meg fogja szerezni számára Brünhildét. Éjszaka beosont Brünhilde hálószobájába, a sötétben nagy küzdelemben megtörte Brünhilde ellenállását majd Gunther foglalta el Siegfried helyét a nászágyon. Siegfried visszalopózott Krimhildéhez, és neki ajándékozta a Brünhildétől elvett gyűrűt és övet. Ettől kezdve tizenkét napon át tartott a lakodalom, és Gunther boldogságát semmi sem zavarta.

Siegfried és Krimhilde válogatott kísérettel elutazott Niederlandba, ahol szülei nagy örömmel, pompás ünnepség keretében fogadták őket. Zsigmond átadta Siegfriednek a királyi koronát. Tizenkét évig éltek együtt boldogságban, Siegfried uralkodott, Krimhildének pedig fia született, aki a Gunther nevet kapta. Brünhilde is fiúgyermeknek adott életet, akit Siegfriednek kereszteltek.

Brünhildét haraggal töltötte el, hogy Siegfried, akit Gunther hűbéresének gondolt, nem fizet adót a királynak. Rábírta Gunthert, hogy rendelje Wormsba Siegfriedet Krimhildével együtt. Gunther meghívta Siegfriedet, és ő elfogadta a meghívást. Siegfried és Krimhilde útnak indult és Zsigmond elkísérte őket. Gunther és az udvar fogadta a vendégeket, a két királyné üdvözölte egymást, majd megünnepelték a vendégek érkezését.

A királynék az ablakból figyelték a lovagi tornát. Brünhilde felhozta, hogy Siegfried Gunther alattvalója ezért hűbéradóval tartozik neki. Ezt Krimhilde tagadta és másnap Krimhilde elárulta Brünhildének, hogy nem Gunther, hanem Siegfried volt az, aki magáévá tette. Ezt hallván Brünhilde összetört, és megfogadta, hogy amennyiben Krimhilde állítása igaz, akkor Siegfriednek meg kell halnia. Bizonyítékként Krimhilde megmutatta neki a gyűrűt és az övet, amelyet Siegfried annak idején elvett Brünhildétől, és neki ajándékozott. Brünhilde a megaláztatástól összeroppant. Gunther, sőt az odaidézett Siegfried is letagadta az igazságot, ennek ellenére Brünhilde Hagennel együtt megfogadta, hogy megölik őt. Gunther ellenezte a tervet, mivel Siegfried mindig hű és segítőkész volt hozzá, Hagen azonban megcsillantotta előtte, hogy Siegfried halálával mennyi föld jutna uralma alá. Hagen ravasz haditervet dolgozott ki: küldjenek követeket Gunther udvarába, akik hadüzenetet hoznak a szász és a dán királytól. Ily módon elérik, hogy Siegfried majd csatlakozik a háborúba induló Guntherhoz, s a harcok folyamán mód nyílik Siegfried megölésére. Végül Gunther is beleegyezett a tervbe.

Az álkövetek átadták a wormsi udvarban Lüdeger és Lüdegast hamis üzenetét. Amint Siegfried megtudta felajánlotta, hogy hadba száll ellenük, és leveri őket. Gunther hálával fogadta az ajánlatot, s vitézeivel együtt elkezdte az előkészületeket a hadjáratra. Krimhilde felhívta Hagen figyelmét arra, hogy amikor Siegfried megfürdött a sárkányvérben, egy falevél a vállára esett, s így ezen a helyen sebezhető maradt. Hagen arra kérte Krimhildét, hogy jelölje meg Siegfried öltözékén a sebezhető helyet, hogy meg tudja védeni őt. Hagen így már feleslegesnek látta eljátszani a háborús színjátékot, ehelyett vadászat rendezésére beszélte rá Gunthert, amelyre Siegfriedet is meghívták.

Siegfried búcsút vett Krimhildétől, akit rossz érzés gyötört. Gunther pihenőt rendelt el a vadászat alatt. Siegfried egy forrás fölé hajolva ivott eközben Hagen lándzsájával leszúrta. A haldokló Siegfried keserű szemrehányással illette a burgundiakat, majd Krimhildét Gunther oltalmába ajánlva meghalt.

nibelungHagen Krimhilde ajtaja elé tetette Siegefried holttestét. A lesújtott Krimhilde ájulásából magához térve azonnal megsejtette, hogy a gyilkosságban Brünhilde volt a felbujtó és Hagen a tettes. Az egész niederlandi sereg keservesen gyászolta Siegfriedet. A hőst a székesegyházban ravatalozták fel. Krimhilde Wormsban maradt, ahol gyászban töltötte az éveket.

Krimhilde Siegfried halála után tizenkét évig élt teljes visszavonultságban, senkivel sem érintkezve, férjét siratva. Hagen ki akarta engesztelni Krimhildét, hogy megszerezhessék a Nibelung-kincset. Krimhilde beleegyezett, hogy kibéküljön Guntherral, ám a kibékülés részéről csak színleges volt. Mégis beleegyezett, hogy Gernot és Giselher elhozza a kincset Wormsba, mint az ő – Krimhilde – nászajándékát. A Nibelungok átadták a királyoknak a kincset, Krimhilde viszont gazdag adományokat juttatott a kincsből idegen lovagoknak, ami nem tetszett Hagennek, mert attól tartott, hogy Krimhilde ilyen módon híveket szerez magának. Ezért elrabolta a kincset, és a Rajnába süllyesztette.

Etzel hun királyt rábeszélték hívei, hogy nősüljön meg. Rüdiger őrgróf Krimhildét ajánlotta neki, akit gyermekkora óta ismert. Rüdiger pompás kísérettel érkezett Wormsba, és átadták Gunthernak Etzel üzenetét. Az udvarnál egyedül Hagen ellenezte a házasságot. Krimhilde ígéretet kapott, hogy Etzel lovagjai mindenkor híven fogják szolgálni Krimhildét és megtorolnak minden rajta esett sérelmet. Krimhilde a bosszú reményében igent mondott és a hunok birodalmába utazott. A lakodalom tizenhét napig tartott és a tizennyolcadik napon elmentek Etzelburgba, ahol a hun sereg felesküdött Krimhilde hűségére. Krimhilde hét évig élt Etzel mellett gazdagságban és dicsőségben de élt benne a bosszúvágy Hagen és Brünhilde iránt. Egy napon azzal a kéréssel állt Etzel elébe, hogy hívja meg fivéreit Hunniába. Etzel ezért követeket küldött Wormsba. Gunther igen mondott és Hagen végül is beleegyezett, hogy velük menjen, de azt javasolta Gunthernak, hogy az ország ezer legvitézebb lovagját vigye magával kíséretül teljes fegyverzetben.

Rüdiger pazar lakomán látta vendégül és értékes ajándékokkal halmozta el a burgundiakat, s leányát eljegyezte Giselherrel. Etzelhez és Krimhildéhez követek vitték a hírt a burgundiak közeledtéről. Krimhilde bánata megenyhült a hírre, és megfogadta, hogy ez alkalommal bosszút áll Hagenen. Dietrich a vendégek elé lovagolt, hogy fogadja és figyelmeztesse őket, hogy vigyázzanak magukra, mert Krimhilde még mindig Siegfriedet gyászolja, és lehet, hogy bosszúra készül. A burgundiak Dietrich intése ellenére Etzel udvarába mentek, hogy megtudják, mi Krimhilde szándéka. Krimhilde számon kérte Hagentől a Nibelung-kincset, s mikor Hagen válaszából kitűnt, hogy a Rajnába süllyesztette, kijelentette, hogy most meg fogja torolni férje meggyilkolását és a kincs elrablását.

nibelungKrimhilde elmondta, hogy Hagen gyilkolta meg Siegfriedet, és megkérte őket, bosszulják meg ura halálát. A hunok bosszút esküdtek, de nem merték megtámadni a burgundiakat, mert tisztelték Hagent, és féltek tőle. Hagen ekkor szemébe mondta Krimhildének, ő ölte meg Siegfriedet.

Krimhilde szép jutalmat ígért annak, aki megöli Hagent, ezért az egyik lovag, Bledalin megtámadta Dankwartot, ám Dankwart lefejezte Bledalint, vitézei pedig kiűzték a teremből a hunokat, akik a harc során ötszáz embert vesztettek. Ennek hírére kétezer hun támadt rá a burgundi harcosokra és apródokra. Egyedül Dankwart menekült meg a véres összecsapásból, és megvitte a hírt Hagennek.

Hagen levágta Etzel fiának, Ortliebnek a fejét. Vérfürdő kezdődött a teremben. Etzelt és Krimhildét Dietrich kimentette, de bent összecsaptak és a burgundiak minden hunt megöltek, s a kétezer holttestet kidobták a teremből a palota elé, ahol az összegyűlt tömeg jajveszékelésben tört ki. Hagen kigúnyolta a gyáva hunokat, akik közül senki sem vállalkozott arra, hogy megölje őt.

A hunok estig több támadást intéztek a teremben védekező burgundiak ellen, de sikertelenül. Krimhilde nem akarta ezt a nagy vérfürdőt, csak Hagen halálát kívánta. A három burgundi király Etzelhez ment, hogy fegyverszünetet ajánljanak. Etzel azonban hallani sem akart erről. Etzel csak azzal a feltétellel volt hajlandó kiengedni a burgundiakat a teremből, ha kiadják neki túszként Hagent. Mikor a burgundiak elutasították ezt az ajánlatot, Krimhilde felgyújtotta a termet, ahol a burgundiak tartózkodtak. Egész éjszaka égett a tűz és folyt a harc. Etzel és Krimhilde már azt hitte, valamennyi burgundi meghalt, ám hatszáz harcos életben maradt, s reggel visszaverte az újból rájuk támadó hunokat.

Amikor Rüdiger értesült az eseményekről ötszáz felfegyverzett harcossal bement a burgundiakhot. A harc során Gernot és Rüdiger megölte egymást, és Rüdiger valamennyi vitéze is elesett. Etzel, Krimhilde és az egész udvar mélyen gyászolta Rüdiger halálát.

Hildebrand felfegyverzett kísérettel ment a burgundiakhoz kikérni Rüdiger holttestét, hogy eltemethessék. Sértő válaszok érkeztek a kérésre, ezért újra kitört a harc. Ennek során Dietrich emberei és a burgundiak mind elestek, csak Hildebrand, Hagen és Gunther maradt életben. Hildebrand sebektől vérezve tért vissza Dietrichhez, beszámolni az eseményekről. Dietrich is megsiratta Rüdiger halálát és emberei vesztét.

Dietrich felfegyverkezve maga ment Guntherhoz, s felszólította, hogy Hagennel együtt adja meg magát. Hagen azonban szégyennek tartotta a megadást, s inkább párviadalt ajánlott fel Dietrichnek. Dietrich megsebesítette Hagent, s megkötözve Krimhildéhez vitte, de ugyanakkor kíméletet kért számára. Párharcban ugyancsak legyőzte Gunthert, és foglyul ejtve őt is Krimhildéhez vitte, kérve őt, hogy gyakoroljon könyörületet. Krimhilde mindkettőjüket börtönbe csukatta, és Hagentől visszakövetelte a Nibelung-kincset. Hagen azonban hajthatatlan maradt, mert annak idején megfogadta, hogy senkinek sem adja oda a kincset, amíg urai közül egy is él. Ekkor Krimhilde lefejeztette Gunthert, s a levágott fejet Hagen elé vitte, azonban ekkor is megtagadta a kincs átadását. Erre Krimhilde Siegfried kardjával levágta Hagen fejét, Hildebrand pedig, afölötti felháborodásában, hogy ilyen kiváló vitéznek nő kezétől kellett meghalnia, ledöfte Krimhildét.

Készítette: K.H.