NyomtatásOthila, az otthon, az örökség és a tulajdon rúnája

Othila

Othila

Othala
További nevei:

Odal, Odhal, Otael, Othal, Othala, Thilia, Utal

Rúnaszám: 24
Kiejtése:
Hangértéke: O, Ó
Fordítása: Ősi tulajdon
Szín: Sötét sárga
Elem: Föld
Mitikus kapcsolat:
Odin, Thor

 

Kulcsszavak

Öröklött tulajdon, birtok, ház, otthon, valami amely fontos az egyénnek, csapat rendje, jólét, születés helye, spirituális örökség, tapasztalat, alapvető értékek, fizikai/spirituális utaknál támogatás, biztonság forrása, növekedés és bőség, múlt.

Szokásos rend hiánya, káosz, önkényuralom, rabszolgaság, szegénység, hajléktalanság, rossz karma, előítélet, kirekesztettség, túlzott ragaszkodás a múlthoz.

Mágikus alkalmazása

Ősi energiák megidézéséhez, lelkek előhívásához. Othila az örökség, a vagyon és az ingatlanok rúnája. Használhatjuk a rúnát ahhoz, hogy megóvjuk a családi vagyonunkat. Az örökségből kiindulva alkalmazhatjuk a rúnát ahhoz, hogy egy személyben előhívjuk a rejtett képességeit. Ezek általában valamilyen kapcsolatban állnak az egyén őseivel, eltávozott rokonaival.

Fehuval együtt jó pénzügyi helyzet megteremtéséhez is használható. Gyógyítással kapcsolatban az idősebbek egészségének megtartására, javítására alkalmazható.

Társak közötti rend fenntartásához. Közös érdekek összeegyeztetéséhez (főleg otthonnal és családdal kapcsolatban). A generációk tudásának a gyűjtőrúnája.

Értelmezése

OthalaOthila az idősebb futhark 24. és egyben utolsó rúnája. A vagyon, a tulajdon és az értékek jelentésekben összeköthető Fehuval, amely a legelső rúna volt a sorban. Azóta hosszú utat tettünk meg, és rengeteg tapasztalatot gyűjtöttünk. Az élet minden területére kitértünk, és végül a hosszú út után végre visszatérhetünk arra a helyre amit az otthonunknak nevezünk. Ez az otthon lehet egy hely ahol felnőttünk vagy ahol családot alapítottunk. Vagy esetleg egy személy, akivel bárhol is legyünk, mindig biztonságban érezzük magunkat.

Az otthon fontossága és annak miben léte mellett ne felejtsük el azt, hogy honnan is jöttünk. Meglehet, hogy számunkra a jelenben más az otthon mint amikor gyerekek voltunk. Othila jó lehetőséget ad arra, hogy átgondoljuk, hogy miket tanultunk az őseinktől, miket hagytak ránk. Miközben felnőttünk, rengeteget tapasztaltunk a körülöttünk lévő világból, és ez valamilyen hatással volt a fejlődésünkre, a személyiségünkre. A minket ért ingerek tettek azzá az emberré, amik most vagyunk. Megtanultunk nem csak képességeket, de a hagyományokat is, azoknak a tiszteletét, betartását. Emlékezzünk azokra, akik megformáltak minket, és ha tehetjük és szükség van rá, bátran forduljunk hozzájuk útmutatásul.

Mivel az utolsó rúna, ezért azt hihetnénk, hogy ez egy olyan végleges lezárás, ami után már nem jöhet semmi új. Azonban a rúnautazás itt nem ér véget. Elindulhatunk ismét a kályhától (Fehu), és ismételten végigutazhatunk az összes rúnán. Új meglátásokra tehetünk szert, és mindannyiszor újra és újra megtesszük ezt az utat, annál tisztábban és jobban fogjuk érteni a rúnákat és a körülöttünk lévő világot. Természetesen dönthetünk úgy is, hogy elegendő ismeretet szereztünk, és egy időre otthon maradunk, hogy feltöltődjünk, megemésszük a tanultakat. Ez már mindenkinek a saját döntése.

elvalaszto

OthilaMi történik akkor, ha elindulunk otthonról, de haza már nem találunk? Ha elfelejtjük, hogy honnan jöttünk? Vagy esetleg nem is akarunk emlékezni arra, hogy hol volt az otthonunk? Meglehet, hogy az utazás kezdetén még motiváltak voltunk, de hiába értünk annak végére, még sem érezzük azt, hogy visszaérkeztünk volna arra a helyre ahol biztonságban, szeretet környezetben érezzük magunkat. Természetesen az is lehet, hogy eredetileg nem is volt ilyen a kiindulópontunk, és az utazás csak jobban rávilágított erre. De ha ezzel nem tudunk mit kezdeni, akkor elveszve érezhetjük magunkat. Ha nincs biztos pont az életünkbe, egy hely vagy személy akihez visszatérhetünk, akkor előbb vagy utóbb ki fogunk fogyni az energiáinkból.

Utálatból, méregből vagy irigységből megtagadhatjuk magunktól azt akik vagyunk. Néha az őseink olyan terhet is ránk róhatnak amiből mi nem kértünk volna. Ez lehet egyszerűen egy adósság vagy amivel gyakran találkozom a hit kérdése. Bármi is legyen, ez feszültséget szülhet, és mindent megteszünk azért, hogy tagadjuk vagy elutasítsuk. Nem szeretem megmondani, hogy mi a "jó" megoldás, mivel mindenkinek más. De ahhoz, hogy a negatív érzéseket és a taszítást megfékezzük, lehet jobb döntés lenne elfogadni és tudomásul venni azt amit az őseinktől kaptunk. Ez nem azt jelenti, hogy követni is kell a példát. Abbahagyhatjuk egyes hagyományok követését, sőt akár újakat is létrehozhatunk. Azt azonban gondoljuk végig alaposan, hogy amikor mi leszünk abban a helyzetben, hogy továbbadjuk az értékeinket az utódunknak, akkor neki mit adunk tovább. Csak azt amit mi követtünk, vagy esetleg mindent amit mi is kaptunk már az elődünktől. Lehet esetleg jobb ha az utód dönthet majd a választott útjáról. De az sem kizárt, hogy jobb ha az az előttünk lévő út feledésbe merül.

elvalaszto

Források:
Edred Thorsson: Runelore, A Handbook of Esoteric Runology
Sunnyway: Galdr - Verbal rune magic (Letöltés ideje: 2016.08.01.)
Oswald the Runemaker (Letöltés ideje: 2016.11.14.)