Nyomtatás33. Rig-ének

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

Így áll régi sagákban: íme, egy áz isten, kit Heimdallnak hívnak, vándorútra elindult, tengernél vándorolván elért egy tanyához, ott magát rendes szóval Rígnek nevezte. Erről a sagáról szól ez a veretes vers.

 

 

1. Gyalog indult egykor
gyepes utakon,
egy gyorslábú isten,
idős, intelmek ura,
utak legyűrője,
roppant lendületű Ríg.

2. Ment mindenek közt,
középúton haladt,
házhoz ért akkor,
ajtaja sarkig tárva;
sebtében belépett,
tűz égett bent;
tűzhöz telepedvén
idős emberpár ült,
Ái és Edda,
hajdankori hajékkel.

3. Tudott számukra
Ríg szíves tanácsot;
lócára telepedett,
leült kettejük közé,
kétfelől a háziak
híven körülvették.

4. Emeli Edda
a vaskos cipót,
vastagra dagasztották
kemény daralisztből,
asztal közepére
kitesz még mást is,
tálkában leves,
igen ízletes lé,
benne borjúhús,
főtt, finom falatok;
felkelvén az asztaltól,
indulnának aludni.

5. Ríg isten akkor még
ád nekik tanácsot,
ágyukba befekszik,
kettejük közé bújik,
kétfelől a háziak
híven körülvették.

6. Imígyen időzik,
ott három éjt tölt,
onnét továbbáll,
megy mindenek közt.
Teljes kilenc hónap,
annyi se, hamar telt.

7. Legénykét szült Edda,
locsolta vízzel
sötét képét,
szolgának nevezte.

8. Nőttön nőtt,
fel is cseperedett,
bőre cserepes,
tenyere kérges,
tíz ujja gacsos,
a háta görbe,
pufók az arca,
alakja púpos,
lába hosszú lőcs.

9. Hamar elkezdi,
erejét kóstolja,
kötélre csomót
cibál, súlyt cipel,
fával sürgölődik,
haza naponta hordja.

10. Tenyeres-talpas
lúdlábú lány
téved a tanyára;
repedt a sarka,
ropogós-barna a karja,
az orra horpadt.
Szolgálónak hívták.

11. Padka peremére
a leány leült,
a háziak fia
hamar fölfedezte;
tervet terveltek,
ágyat ágyaztak;
Szolga és Szolgáló
nagy napokat töltött.

12. Született gyerekeik
gyönyörűségre gyarapodtak -
nevük hadd nevezzem:
Kajla és Nótás,
Kondás és Kormos,
Kolompos, Durcás,
Dalos, Csettintő,
Csordás és Csámpás
Lézengő és Lapító,
tanyájuk alapozták,
kertjük alommal almozták,
kondájuk terelték,
kecskéjük legeltették,
tőzeget lapátoltak.

13. Lányaik lettek
Bámuló és Bamba,
Bükkfabokájú,
Cserfes és Csálé,
Lármás és Lompos,
Darulábú és
Dorongtörzsű,
szolgálók, szálig,
szolga-nemzetség
származott tőlük.

14. Ment tovább Ríg,
egyenes útra tért,
elért újra egy házhoz,
ajtaja nyitva;
nyomban be is lép,
tüzet lát bent,
fényében házaspár,
fürgén hajladozva.

15. Szövőszékhez ácsolt
fát a férfi,
szakálla formás,
fürtös tincsű,
izmain inge duzzad;
derekas szuszék a sarokban.

16. Amott az asszony,
ahogy rokkáját
hajtotta rendre,
híven járt karja,
fonalat font;
fején főkötő,
kendő a vállán,
keblén kényes csat;
Nagyapó, Nagyanyó
hajléka a ház.

17. Ríg isten akkor
ád nekik tanácsot...
Felkelvén az asztaltól
indulnak aludni.
Ágyukba fekszik,
kettejük közé bújik,
kétfelől a háziak
híven körülvették.

20. Imígyen időzik,
ott három éjt tölt.
Teljes kilenc hónap,
annyi se, hamar telt.

21. Gyereket szült Nagyanyó,
locsolta vízzel,
nevezték Legénynek,
pólyázták gyolcsba,
a gyönge piros-arcút,
a páros gyöngy-szeműt.

22. Nőttön nőtt,
örömre ölesedett;
ökröt hajtott,
faekét faragott,
házat húzott fel,
pompás pajtát,
készített kordét,
szorgosan szántott.

23. Hoztak derék asszonyt,
derekán kulcsokkal,
kecskeszőr ködmönben,
lett a neve Menyecske,
fátyol fedte.
Ketten gazdálkodtak,
gondos kézzel,
ágyat ágyaztak,
tanyaházuk állt.

24. Született gyerekeik
gyönyörűségre gyarapodtak,
szép szál Nagylegény,
Nevető, Fickós, Falatos,
Szakállas, Széles,
Vaskovács, Kisvitéz,
Paraszt és Pöfeteg,
Tohonya és Tanyás.

25. Más nevük is volt,
másképp is nevezték őket:
Menyasszony, Gőgös, Némber,
Szende, Erényes,
Szeszélyes, Erélyes, Kényes.
Kedves, Zsémbes.
Szolga-nemzetség
származott tőlük.

26. Ment tovább Ríg,
egyenes útra tért;
elért egy termet,
bejárata délnek,
ajtaja behajtva,

27. azon egy gyűrű,
gyorsan belépett,
alom borította alul.
Emberpárt látott,
egymás szemébe néztek,
Apa és Anya,
könnyű kezűek, ketten.

28. Hosszú zsinórt
sodort a ház atyja,
íjat hajlított,
nyilakat nyesett;
a ház asszonya
hajlítja karját,
simítja ruháját,
kemény redőit.

29. Fejdíszét csinosítja,
csatot igazít keblén,
kék köpenyét húzkodja,
hosszú uszályát.
Homloka fényes,
kebele halvány,
nyaka frissen hullt
hónál hamvasabb.

30. Tudott számukra
Ríg szíves tanácsot;
rögvest közébük
telepszik a padra,
kétfelől a háziak
híven körülvették.

31. Hozta máris elő
a megrakott tálat,
díszítése ezüst,
az asztalra tette;
sült szárnyas,
szalonna mellé,
ezüstkupába
került a jó bor,
együtt vigadtak
virradatig.

32. Hozta Anya máris
a hímes abroszt,
vakító vászna
takarja az asztalt;
aztán a könnyű
kalácsot hozta,
finom fehér lisztből,
vendéget váró.

33. Tudott számukra
Ríg szíves tanácsot;
asztaltól felkelvén,
ágyaztak fürgén,
imígyen időzik,
ott három éjt tölt,
aztán továbbáll
térül fele útig.
Teljes kilenc hónap,
annyi se, hamar telt.

34. Anya fiút szült,
pólyája szép selyem,
sűrűn hinti vizzel,
választott neve: Nemes;
karja kényes halvány,
arca illik hozzá,
szeme szén, fényes,
kis kígyófióknak.

35. Ott nőtt fel híven,
nemesi ház udvarán,
pajzsa pompázik,
zsinórja sodrott,
íja hajlított,
nyila mind nyesett;
dárdát hajigál,
hátasán délceg,
uszít kutyákat,
forgatja kardját,
folyón úszik által.

36. Roppant sűrűből
Ríg jön sietve,
Ríg jön sietve,
segít rúnát tanulni;
néven nevezve,
a fiúé az összes,
örökül hagy rá
ősi hagyományt,
ősi hagyományt,
éltes épületet.

37. Lován lovagol tovább,
sötét sűrűkön jár,
jeges hegyek hajlatain,
így ér egy házhoz;
kopjája koppan,
pajzsa pattog,
lova vágtat,
kivonja kardját,
csatát vív körben,
csatakos a vértől,
harcosokat futamít,
földet szerez hősként.

38. Tizennyolc tanyát
mond magáénak;
mindenkinek adott
birtokából részt,
barmot és ékszert,
pompás paripát;
arany karikákat
készséggel ajándékoz.

39. Küldöncök hada
harmatos utakon:
Herszi csarnokához
csapatostul elérnek;
leányát látták,
a kecses kezűt,
elméset, szépet;
Ernának hívták.

40. Kezét megkérték,
így mentek haza.
Ő Nemes asszonya,
fátyol az arcán;
férj és feleség
élvezi az éveket,
hasznosan és híven,
nemzetségüket növelve.

41. Legény legidősebb,
második volt Magzat;
Csemete, Csöppség,
Gyámolított és Gyermek,
Folytató és Fiúcska
- jó kedvvel játszott -,
Kislegény, Kisfiú
- úszott, táblázott, ugrált:
Apród egy apróság lett,
Utód a legutolsó.

42. Ott nevelkedtek
Nemes szülöttei;
ménjeik megülték,
íjuk idegezték,
pajzsuk palástolták,
nyílhegyük kovácsolták,
kopját hajigáltak.

43. Az ifjú Utód
ismerte a rúnákat,
az életmentőket,
hosszú élet rúnáit,
gyakorlott volt mindenben,
gyerekszülésnél segített,
kard élét tompította,
csillapított tajtékot.

44. Tudott madár-beszédet,
tűz-oltást,
oltalmat és álmot
áldást és átkot tudott,
ereje és hatalma
hét emberre való volt.

45. Ríggel ő, Nemes-sarj
mérkőzött rúna-tudásban,
tanárának eszén
ekképp túl is járt;
joggal illeti hát,
övé az örökség,
őt kell Rígnek nevezni,
rúnák nagy mesterét.

46. Ifjú Utód iramlott,
vadonon vágtatott,
nyílvesszője nyekkent,
madarakat mészárolt.

47. Ám akkor - ágáról -
így szólt véle egy varjú:
"Uralkodó-utód, mondd,
madarakat miért lősz?
Illik inkább pompádhoz
paripák sarkantyúzása,
seregek futamítása."

48. Danr és Danpr mellett:
csupa dús csarnok áll,
jelesebb vagyon, mint
itteni javaitok;
hadi hajót arra
emberül kormányoznak,
kardot edzenek vitézül,
sebet ejtve sújtanak.

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár