Nyomtatás5. Szkírnir-ének

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

Njörd fia Frey beleült egyszer a Hlídszkjálfba, onnét belátta valamennyi világot. Megpillantott az óriások világában egy csodaszép leányt, amint apja házából az asszonyházba tart. Ettől fogva roppant búskomorság szállt Freyre.

Frey cipőinasát Szkírnirnek hívták. Njörd megkérte Szkírnirt, próbálja szóra bírni Freyt. Szkádi akkor szólott:

 

 

1. "Kelj fel, Szkírnir,
készülj, hozz hírt,
fiunkról tudósíts,
tudakold, mi bántja,
miért borult a bölcsre
ily meddő bánat?"

Szkírnir szólott:

2. "Szelíd szót aligha
várhatok fiatoktól,
ha vallatom, feleljen,
tudakolom, mi bántja,
miért borult a bölcsre
ily meddő bánat.

3. Magasztos Frey,
fejedelem, mondd el,
mit tudni vágyom:
végtelen termekben
magadba roskadva miért ülsz,
ügyet se vetve másra?"

Frey szólott:

4. "Vitéz, fiatal hívem,
hogy világítsam meg
fojtogató bánatomat?
Bizony, a tündéri fény is
tanácstalan ragyog rám,
vágyam vakon ront belül."

Szkírnir szólott:

5. "Vágyad hagyja talán,
hogy velem szót válts,
szívesen szólj róla;
ifjan oly rengeteget
időztünk együtt ketten,
egymásban bízva bízhatunk."

Frey szólott:

6. "Gímir udvarán
egy leányt láttam,
vonult, vágykeltő;
karjának fényével
feltündököltette
a levegőt s a tengert.

7. Drágább nékem e drága,
mint férfinak leány
valaha is lehetett;
vele volnék mindörökkön,
mégsem akarja ezt
egyetlen áz se, álf se."

Szkírnir szólott:

8. "Adj lovat, sebeset,
mely átvisz a sötéten
lobogó lángon;
kardot is adj kezembe,
mely magától sújt le
az óriás sarjára."

Frey szólott:

9. "Adok sebes lovat,
átvisz a sötéten
lobogó lángon;
kardot is kapsz, mely
magától lendül,
ha merész a markoló kéz."

Szkírnir a lóhoz szólott:

10. "Künn komor a sötét,
ideje indulnunk
a ködös hegyen át,
óriások országán át;
megjövünk mindketten,
hacsak a hatalmas
óriás orvul el nem fog."

Szkírnir az óriások világába lovagol, Gímir udvarához.
Voltak ott harapós kutyák a kerítéshez kötve, ahol Gerd háza állt.

Odalovagolt Szkírnir egy dombon ülő pásztorhoz; így szólott:


11. "Felelj, nyáj őrzője,
ki fenn ülsz nyugton
a dombon, utat vigyázva:
hírt hogy vihetnék
egy fiatal lánynak,
Gímir ebe ellenére?"

A pásztor szólott:

12. "Halálod hajszolod,
vagy már halott vagy?
Hírt hoznod sosem lehet,
azt ne is gondold,
Gímir szép lányának."

Szkírnir szólott:

13. "Kinek útja sietős,
ugyan mért ne sietne,
nem halasztják el
a habozva járó
végnapjának jöttét sem
a végzet szövői."

Gerd szólott:

14. "Mi ez a rémes ricsaj,
e robajlás, melynek
házunkig ér el a hangja?
Remeg a föld
és minden reszket
Gímir gazdag birtokán."

A szolgálólány szólott:

15. "Egy ember érkezett,
nyergéből nyomban leszállt,
lovát legelteti."

Gerd szólott:

16. "Kérd, kerüljön beljebb,
hadd igyon házunkban
a pompás sörből.
Sajnos, gyanakodnunk kell:
bátyám gyilkosa lehet
a váratlan vendég.

17. Miféle álf vagy,
mely áz fia, felelj!
Vagy bölcs vánok sarja volnál?
Hogyan sikerült áttörnöd
a lobogó tűzön,
hogy házunk láthasd?"

Szkírnir szólott:

18. "Nem vagyok álf,
se ázok fia,
bölcs vánok közül való se volnék;
magam jöttem mégis,
járhatatlan lángokon át,
hogy e házat lássam.

19. Van velem tizenegy halvány
arany-húsú alma,
néked gondoltam mindet, Gerd,
vonzalmam venném velük,
hadd lenne néked Frey
e földön a legkedvesebb lény."

Gerd szólott:

20. "Tizenegy almát
el nem fogadok
senki férfitól;
Freyjel én sosem
élhetek együtt,
jól érts meg engem."

Szkírnir szólott:

21. "Kapsz karpántot,
ott égett Ódin
ifjú fiával;
nyolcat fiadzik
nyugtalan köre, hasonmást,
minden kilencedik éjjel."

Gerd szólott:

22. "Karpántot kínálsz,
ám nekem nem kell,
hiába égett a máglyán;
mit érek hiú arannyal,
apám javából
jócskán jut nekem amúgy is."

Szkírnir szólott:

23. "Látod-e, lány, e kardot?
Keskeny és éles,
ékes, de kezes.
Fejedet fürgén
lecsapja, meglásd,
ha meg nem egyezünk."

Gerd szólott:

24. "Erővel engem
nem kényszeríthetsz
senki kedvére;
gondolom, Gímirrel
lesz találkozásod mindjárt,
viadalra vágytok majd."

Szkírnir szólott:

25. "Látod-e, lány, e kardot?
Keskeny és éles,
ékes, de kezes,
éle alatt múlik ki
az éltes óriás,
apád életét semmi sem óvja.

26. Verlek varázsvesszővel,
kedvemre szelidítlek,
te konok, szép lány.
Küldelek lakozni
oda, hol emberfia
nem lát téged többé.

27. Őrizzen örökkön
sas bérce, bámulj
onnét a világból
Hél vak homályába;
irgalmatlan iszonnyal
emésszen életed: embert
fényféreg ne undorítson úgy.

28. Válj szörnyszülötté:
ha szabadulsz, Hrímnir
csúfodra csodáljon,
bámuljon mindenki,
borzadjon tőled,
légy Heimdallnál híresebb,
rács túljára rejtve.

29. Tombolj tehetetlen,
duzzassza keserű düh
könnyeid áradatát!
Most álld, amit hallasz:
hadd soroljam
keserves sorsod
kettős siralmait.

30. Űzzenek szilaj szörnyek
ott künn az óriások
kietlen országában!
Déróriások házához
járulj jajongva,
kivetve könyörögj,
kisemmizve kotródj,
öröm ne legyen részed,
őrjítsen, rontson
könyörtelen kínszenvedés.

31. Háromfejű óriás
legyen hites társad,
ne találj más férfit!
Magány fojtogasson,
megbánás fullasszon,
száraz kóróvá szikkadj,
mint a fagyal fenn,
ház hideg ormán.

32. Utam vadonba vettem,
fiatal fához,
lelnék varázsvesszőt,
leltem varázsvesszőt.

33. Ódin, ázok közt első,
ádáz ellenséged lett,
Freyt, alávaló lány,
magadra haragítottad,
a hatalmas istenek
dühe dúl életed ellen.

34. Hallják óriások,
hallják déróriások,
Szuttung megannyi fia,
hallják maguk az ázok,
hogy sújtja átkom,
mely sosem hagyja,
hogy a lány férfit öleljen,
férfiban örömet leljen.

35. Fagyvicsor óriás
lehet csak a férjed,
lenn Hél homályán;
a kapunál koldusok
kínálnak fagyökérből
kecske vizeletével;
tisztább italhoz
többé ne juthass,
leány, akaratod ez volt,
leány, akaratom ez.

36. T-rúnát vések, halld,
rovok rá három jelet:
őrjöngés, őrület,
ős-bujaság;
aztán amit bevéstem,
le is fejthetem szintúgy,
ha úgy hozza a szükség."

Gerd szólott:

37. "Köszöntlek inkább házamban!
Íme, egy habzó kupa sör,
pompásan pezsgő, sűrű lé;
bár sose vágytam
ván ifjút
valaha is szeretni."

Szkírnir szólott:

38. "Küldetésem sikerét
kívánom, sietősen
hazalovaglok legott;
hadd kérdem hát, mikorra
tervezed találkozásod
Njörd neves fiával?"

Gerd szólott:

39. "Barri a neve,
bizony, mindketten tudjuk,
a találkahely ligetének.
Teljen kilenc éj,
Gerd karjában édes kéj vár,
Njörd neves fia."

Szkírnir azzal hazalovagolt.
Frey odakinn állt, köszöntötte, kérdezvén, mit intézett:


40. "Szkírnir, szólj, mielőtt
levennéd lovadról a nyerget,
mielőtt egy lépést is lépnél,
óriások világában
mit végeztél, járván
magad s magam javára?"

Szkírnir szólott:

41. "Barri a neve,
bizony, mindketten tudjuk,
a találkahely ligetének.
Teljen kilenc éj,
Gerd karjában édes kéj vár,
Njörd neves fia."

Frey szólott:

42. "Hosszú egyetlen éj is,
kettő kegyetlen hosszú,
hogyan állok ki hármat?
Egy hónap gyakran
gyorsabban fut el,
mint fél éj vágyban -"

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár