Nyomtatás20. Töredékes Szigurd-ének

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

Högni:

1. Mit követett el
ellenedre Szigurd,
hogy most te a hős
életére törsz ekképp?

Gunnar:

2. Szigurd nékem
nagy esküt fogadott,
fogadott esküjét
csalárdul megszegte,
megcsalt engem,
bár ő lett volna
minden baráti eskü
egyedüli bátor védje.

Högni:

3. Felbújtott téged Brünhild
baljós gonoszra,
bosszúra gerjesztett,
bánatot fakasztanál;
Gudrúntól elirigyelte
boldog házasságát,
téged is, bizony, tőle
eltávolítana.

4. Ki farkashúst főz,
ki kígyót szel fel,
ki Guthormnak ád
hollóhúst étkül;
csak így bírhatnak
bajra áhítók
a bölcs bátorra
ádáz kezet emelni.

5. Rontatott Szigurd élete
Rajnától délre;
fenn a fán holló
hirdette fennszóval:
Attila kardjai fognak
veletek vörösülni,
harcot áhító hadak
fizetnek az esküszegésért.

6. Állt odakünn Gudrún,
Giúki leánya,
legelső szót ő
szólott ekképp:
Hol az élről Szigurd,
harcosok fejedelme,
látom, rokonaim
lovagolnak elöl.

7. Választ Högnitől
hallhatott csupán:
Szigurdot szétszabdalta
kíméletlen kardunk,
szürke lova lógatja
holt fejedelemre fejét.

8. Felzengett akkor
Brünhild nevetése,
szívéből fakadt fel,
betöltötte az udvart:
Boldogan élvezzetek
földet és fegyvert,
kik a bátor vezér
életét vettétek.

9. Szólt akkor Gudrún,
Giúki leánya:
Gonosz dolgokban
dúskálsz szavaddal;
ellenség kezére Gunnar,
Szigurd gyilkosa jusson,
bosszúra éhes vágynak
vérrel jussa beteljen.

10. Szólt akkor Brünhild,
Budli leánya:
Boldogan élvezzetek
földet és fegyvert;
Szigurd maga uralná most
mind e birodalmat,
ha élete tovább
megtartotta volna.

11. Jogtalan jutna
országló uralomhoz
Giúki örökén,
gótok sokaságán;
ha öt szép szál fiút,
vezérlő harcost
nemzett volna,
akkor se illetné ily hely.

12. Így sötétedett be,
sokat is ittak,
ízes szavakat szólván,
bőséggel elbeszélgettek;
akkor nyugalmasan mind
nyugovóra tértek,
maga Gunnar virrasztott,
tovább valamennyiüknél.

13. Láb akkor lendült,
száj nyílt szólásra,
hadak emésztőjét
gondolkodóba ejtve,
mindazzal, amit ketten
a bozótban beszéltek,
a holló meg a sas,
hazafelé lovagolva.

14. Ébredt Brünhild,
Budli leánya,
Szkjöldungok istennője,
napkelte előtt kevéssel:
Bármire bújtogattok,
a balsors bevégeztetett,
titkolni vagy feltárni -
mind egy tehetetlenség.

15. Hallgatta e szavakat
hosszú szótlanság,
alig is érthették
így ezt az asszonyt,
keserves könnyek közt
kezdte beszédét,
férfiak népét Brünhild
nevetve bíztatta:

16. Gonosz álom szállt
szememre, Gunnar:
tört-zúzott teremben
téli, zúzos ágyam,
te magad, fejedelem,
lóháton fogoly, léptetsz,
ellenség vesz körül,
visz megkötözve.
Niflung nemzetségtek
így ernyed s vész,
valahány esküszegő,
ez a sors sújtja.

17. Gondolj rá, Gunnar,
ha még felidézheted,
hogyan folyattatok
friss vért láb nyomába;
fizettél nyomorultul
végzeted hű társának,
ki téged mindenben
többre tartott volna.

18. Ezt bizonyította,
ahogy kilovagolt,
bátor kedvvel,
megkérni engem:
hadak emésztője,
híven állt mindent,
amire megesküdött
fiatal fejedelmének.

19. Arannyal ékes
vérontó vasát
kettőnk közé
a hős helyezte;
tűz edzette
kívül az élét,
lobogott lapján
mardosó méreg.

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár