Nyomtatás9. Trym-ének

<-- Vissza a tartalomjegyzékhez

 

 

1. Ébredt a döngető Tór
éktelen dühvel:
súlyos kalapácsát
sehol sem lelte.
Szaggatta szakállát,
üstöke lengett,
Föld fia keresésbe
fogott nyomban.

2. Szólott is először
ily erős szóval:
Meghalld, Loki,
amit most mondok neked;
nem tudja senki,
se lenn a földön,
se fönn az égben:
az áz kalapácsát elrabolták!

3. Indultak így Freyja
szép szállására;
szólt Tór itt is fennen,
ily erős szóval:
"Tollruhád, Freyja,
kölcsönadnád-e nékem,
ellopott kalapácsom
ekképp megleljem."

4. "Aranyból lenne is,
örömest adnám,
készen kölcsönözném,
lenne bár ezüstből."

5. Repült sebesen Loki,
suhogott tollas ruhája,
elhagyta az ázok
lenti lakhelyeit mind,
így érkezett meg
óriások országába.

6. Ült Trym, a tomboló,
ült a dombon,
óriások fejedelme,
szukájának font arany pántot,
símogatta paripájának
sűrű sörényét.

7. "Ázoknál mi járja?
Álfoknál mi járja?
Magad mi járatban jössz
óriások országába, mondd?"
"Ázokra rossz idők járnak,
álfokra rossz idők járnak;
magad rejtetted el, mondd,
Hlórridi kalapácsát?"

8. "Magam rejtettem el
Hlórridi kalapácsát,
nyolc mérföld mélyen
nyomja most a föld,
föl nem emelheti
emberfia onnét,
hacsak el nem hozzátok
Freyját nekem, nőül."

9. Repült sebesen Loki,
suhogott tollas ruhája,
elhagyta óriások
lenti országát,
így érkezett meg
ázok lakhelye fölé.
Ázgardnak teréről
tekint fel rá Tór,
szól neki először
íly erős fennszóval:

10. "Halljuk, hosszú utad
hozott-e eredményt?
Levegőben lebegve
jelents jártodról;
aki a földön ül,
ügyét gyakorta felejti,
a fekve henyélő
gyarló módon hazudhat."

11. "Hosszú uton jártomnak
hasznát, íme, jelentem:
óriások királyánál,
kalapácsod Trymnél ott van,
emberfia onnét
vissza nem hozza,
hacsak Freyját
nem adják hozzá nőül."

12. Elindultak akkor
fenséges szép Freyjához,
Tór ott először is
fennszóval ekképp szólt:
"Öltsd fel, Freyja,
menyasszonyi fátylad,
kérlek, induljunk ketten
óriások országába."

13. Freyja iszonyú
indulattal felelt,
az ázok falai
mind megremegtek;
lehullt a Bríszingek
becses nyakéke:
"Fertelmes férfiéh
volna hírem azontúl,
ha veled tartanék, Tór,
óriások országába."

14. Tódultak mind
a tingbe az ázok,
tanácsba igyekeztek
az áz istennők;
tanakodtak híven
a bölcs hatalmak,
mint kaparinthatnák vissza
Hlórridi kalapácsát.

15. Akkor Heimdall szólt,
ázok híres istene,
szent jövendölések
józan védnöke:
"Maga Tór vegye fel
a menyasszonyi fátylat,
viselje a Bríszingek
becses, nagy nyakékét.

16. Övén övezze kulcsok
kalimpálása,
női viselet
verdesse térdét,
mellkasán melltű
éktelen ékeskedjék,
fején fodrozódjék
főkötő, takarosan."

17. Szólt akkor Tór,
szörnyű erejű áz:
"Elfajzottnak mondanak majd
a mindenható istenek,
ha magamra öltöm
a menyasszonyi fátylat."

18. Felelte Loki erre,
Lauvey fia:
"Tűrtőztesd magad,
Tór, ily szavaktól;
ázok falai
nem fognak állni,
ha kalapácsod
vissza nem kaparintod."

19. Feladták akkor
a fátylat Tórra,
viselte már a Bríszingek
becses, nagy nyakékét,
övét övezte karikás
kulcsok kalimpálása,
női viselet
verdeste térdét,
mellkasán éktelen
melltű ékeskedett,
fején fodrozódott
főkötő, takarosan.

20. Szólt Loki ekkor,
Lauvey fia:
"Szolgáló lányként
kísérőd maradok,
ketten megyünk így
óriások országába."

21. Hamar hazaterelték
a két kecskét,
kocsi elébe befogták,
szilajul röpítsék;
sziklák repedeztek,
felforrósult a föld,
Ódin fia úton volt már
óriások országába.

22. Szólt ott Trym,
óriások országlója:
"Óriások, tápászkodjatok,
hordjatok szalmát a padokra,
hozzák, íme, Freyját,
nékem nőül.
Njörd leányát
Nóatún szépségét.

23. Mezőimen tömérdek
tehén, arany szarvú,
ökör, szurokszín,
kedvemrevaló,
kincsem számlálatlan,
dúskálok drágakőben,
megszereznem már csak
Freyját kell mindezekhez."

24. Este lett végre,
vendégek érkezésére;
óriások asztalára
sok sör került.
Tór egymaga egy ökröt,
nyolc lazacot rá nyomban,
minden édességet
megevett, női étket:
Szif ura a sörkupát
háromszor ürítette.

25. Szólt ekkor Trym,
óriások országlója:
"Mondjátok, láttatok már
menyasszonyt ily mohót,
aki a falatot
ekképpen falná,
vagy a sört sürgetőbb
szomjjal vedelné?"

26. Ott ült az okos
szolgáló is, szép szót
ölteni az óriás
szavába tudott tüstént:
"Freyja nyolc éje immár
falatot sem evett,
már minden vágya
óriások országa volt!"

27. Trym félrevonta a fátylat,
csókra vágyott volna,
de visszaszökkent,
szólt szava, végig a termen:
"Ily vad szemeket
miért mereszt Freyja,
pillantása mintha
parázs volna, perzsel."

28. Ott ült az okos
szolgáló is, szép szót
ölteni az óriás
szavába tudott tüstént:
"Freyja nyolc éje immár
le nem húnyta szemét,
hisz leghőbb vágya
óriások országa volt."

29. Jött az óriáskirály
agg nővére,
jegyajándékot kérni
nem restellt:
"Add nekem kezedről
a rőt gyűrűket,
gyorsan megnyered így
szívemnek szeretetét,
szívemnek szeretetével
hűséges hódolásom."

30. Szólt akkor Trym,
óriások országlója:
"Hozzátok kalapácsomat,
a menyasszonyt megáldja,
helyezzétek Mjölnirt
hajadon ölébe,
a Tavasz istennője
adja össze igaz társsal."

31. Hlórridi szíve
hogy vert e szavakra;
vidult, keménylelkű
kalapácsa láttán.
Trymet taglózta elébb,
óriások országlóját,
aztán pereputtyát
püfölte a földbe.

32. Megölte az óriás
agg nővérét is,
ki jegyajándékot
követelni nem restellt;
ajándék helyett
pörölycsapásokat,
kecses gyűrűk híján
kapott kalapácsütést.
Így került a kalapács
újra Ódin fiához.

 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár