Keresés eredménye

Mik azok az Eddák?

„Az Eddák (Próza és Verses) az óészaki mitológia, legösszefüggőbb forrásai, melyeket a 13. században jegyezték le. Az izlandiak ekkor már több mint kétszáz éve áttértek a kereszténységre, s ez meg is érződik a műveken.”

Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az Eddák nélkül nincs skandináv mitológia. Hiszen az Eddákba nem csak a mitologikus források, de a különböző hősi énekek és legendák is fellelhetők. Aki kicsit is jártas a germán mitológiában, az feltétlenül ismeri sárkányölő Siegfried és az elátkozott gyűrű legendáját, amelyet mellesleg 2004-ben meg is filmesítettek. A forgatókönyvet is az Eddák alapján írták.

Két Eddát különböztetünk meg: A Prózai, és a Verses Eddát.

Bár mindkét mű erős keresztény befolyás alatt íródott, ez mégsem von le az értékükből, hiszen ezek nélkül csupán töredékei maradtak volna fenn az Ászok és Vánok történeteinek. Emellett persze szükséges némi kritikus szemlélet a tanulmányozásukhoz.

Prózai Edda

Prózai Edda (vagy Ifjabb Edda, Snorri Eddája), középkori kézirat a skandináv mitológiáról. A művet a politikus és író Snorri Sturlusonnak tulajdonítják, s valószínűnek tartják, hogy az 1220-as évek körül készült el vele. A legrégibb kéziratát Uppsalában őrzik, es 1300 körül íródott, vagyis nem Snorri keze írása, aki 1241-ben halt meg. Az is valószínű, hogy a Prózai Edda régebbi mint a Verses Edda. Az uppsalai kézirat is korábbi mint a verses Edda legrégibb kézirata. A félreértést az okozta, hogy azt hitték a verses Eddát, Sämund Frode (Tudós Saemund) gyűjtötte össze. A műnek főleg tudományos (mitológiai és verstani) jelentősége van, de a szépen előadott és versekkel tűzdelt mítoszok költői értéket is képviselnek.

A Prózai Edda négy részből áll:

  • Prologus (Előszó)
  • Gylfaginning (Gylfi káprázata)
  • Skáldskaparmál (Költészet nyelve)
  • Háttatal (Verstan)

Azoknak, akik mélyebben bele szeretnék ásni magukat a Prózai Eddába, Bernáth István: Skandináv mitológia című könyvét ajánlom, amely a Prózain kívül a Verses Edda énekeit is tartalmazza. Bernáth István könyve kitűnő összefoglalás, és segít a művek értelmezésében is.

Verses Edda

Az Edda-énekek (Edda-dalok, Régibb Edda) a 9-13. században keletkezett egységes kompozíciókból álló versgyűjtemény, a középkori irodalom egyik főműve. A skandináv népek hitvilágát örökíti meg, s szól a népvándorlás koráról éppúgy, mint a vikingek koráról. A szkaldversektől eltérően az Edda-versek költői nem ismertek, de egy izlandi hagyomány a legendás hírű költőnek, Sæmundurnak tulajdonítja a szerzőséget. Az Edda-versek 36 költői műből és két prózai részből állnak. Költői a szkaldoknál egyszerűbb formát, kevesebb és egyszerűbb metaforát használtak, az előadásmód objektív, narratív. Nem dicsversek, hanem komoly vagy ironikus hangvételű epikus művek.

Az Edda-dalok közül a legismertebbek az ősi mondakört éneklik meg. Szereplői számunkra a német hősmondákból és Richard Wagner operáiból ismertek, mint Sigurð-Siegfried vagy Brynhildr-Brünhilda. A versek közül az egyik legértékesebb és a vikingek hétköznapi életéről a legtöbbet árulja el a Hávamál vagy A Nagyságos szava. A Nagyságos itt Óðint, a főistent jelenti, és vers első része jó tanácsokat, bölcsességeket tartalmaz, amely összegzi a vikingkor emberének életvitelbeli, erkölcsi és viselkedésbeli szabályait. A másik széles körben legismertebb dal a Völuspá vagy A jósnő szava, egy istenek alkonyát előrevetítő apokaliptikus látomás a világvégéről, a ragnarökről, amelyből egy új, tisztább világ emelkedik fel. A Rígþula (Rígspula), a Ríg-vers Ríg isten vándorlásain keresztül a korabeli skandináv társadalom tagozódását mutatja be.

A Verses Eddának négy magyar fordítása látott napvilágot

Gábor Ignácz: Edda dalok. Budapest, Kisfaludy-Társaság, 1903
Szász Béla (ford): A Verses Edda. Budapest, MTA, 1938
Tandori Dezső (ford): Edda. Óészaki mitologikus és hősi énekek. Budapest, Európa Kiadó, 1985.
Bernáth István: Skandináv mitológia. Budapest, Corvina Kiadó, 2005.