Brünhild Hél-útja

Brünhild halála után két máglyát emeltek, az egyiket Szigurdnak, az égett előbb, Brünhild a másikon, bíborszövettel bélelt kocsiban ült. Azt tartják, hogy a Hélbe vezető úton Brünhild elhajtott egy tanya mellett; ott lakott egy óriásasszony.

Szólott ez ekképp:

1. “Szürke sziklákkal
körülvett kertem
kapuján belépni,
bizony, ne merészelj;
megülhetnél bölcsen
szövőszék mellett,
más hites hívét
hagyhatnád békén.

2. Valföldről mi végre
jöttél, válaszolj;
felelj, házam felé
miért fordítod fejed?
Gyilkos kezedről
gyakran kellett
emberi vért mosnod,
vak végzet lánya!”

Brünhild szólott:

3. “Ne szapulj engem,
sziklalakó asszony!
Vikingek véres útján,
amíg járhattam, jártam.
Kettőnk közül
én leszek a különb,
míg emberi elmék
sorsunkat csak sorolják.”

Az óriásasszony szólott:

4. “Látod-e, Brünhild,
Budli leánya,
világ vesztére
szültek téged;
te tetted tönkre
Giúki gyermekeit,
pompás házukra
pusztulást hoztál.”

Brünhild szólott:

5. “Megtudod nyomban,
nyomorult némber,
elmondom néked,
esztelen, a kocsimból:
Giúki kegyetlen
gyermekei mint tettek
szeretetlen szívű,
esküdt esküszegővé.

6. Hószín hattyúmezünket,
nyolc derék nővérét
daliás nemzetségfőnk
tölgy tövén eldugta;
tizenkét telet éltem,
amikor, halld hát,
esküvel hűséget
fogadtam az ifjú hősnek.

7. Halld még: Hlimdalban
sisakos Hildnek
hívott mindenki,
így ismertek engem.

8. Elküldtem ekkor
a szürke gótot,
a szikár Hjálm-Gunnart,
siessen Hélbe,
segítse diadalra
Auda fiatal fivérét;
Ódin olthatatlan
dühe dúl azóta.

9. Pajzsokkal kerített körül,
piros és fekete
szegélyű pajzsokkal,
Szkatalundra száműzött:
az szabadít meg,
az ébreszt fel majd,
aki életében
nem félt még soha férfi.

10. Délnek tekintő
tágas termemet
ölesen lobogó
lángokkal övezte;
a lovas vitéz majd
ezeken vág át,
hozván Fáfnir alól
a fényes aranyat.

11. Odalovagolt Granin
aranyosztó gazdag,
ahol nevelőapám
nagy birodalma állt;
derekabbnak bizonyult
a dán viking vezér,
mint bármelyik hős,
harcosok bátra.

12. Ártatlan aludtunk
a közös ágyon,
akár ha édes
bátyám lett volna;
összébb nem bújtunk,
egymást nem öleltük,
nyolc éjszaka telt így,
tűrtük nyugodtan.

13. Giúki leánya, Gudrún
gonosz szóval vádolt:
szerelemben háltam
a hős Szigurddal;
keservemre volt így,
kiderült végképp,
mint csalták el tőlem
csalárdul jegyesem.

14. E világ végéig
viszályra születnek
a földi népek,
férfiak és nők;
Szigurddal engem
szerelem fűz egybe
idők örök túljáig. –
Óriásnő, tágulj innen!”