Fáfnirölő Szigurd éneke

1. “Vándor, felelj,
e világon ki fia vagy?
Mily néven neveznek,
s mért fested Fáfnir
vérével vörösre kardod?
Szívemben a híres vas hegye.”

Szigurd eltitkolta nevét: ősi hiedelem szerint a haldokló szavának nagy
hatalma volt, ha ellenségét nevén szólítva átkozta meg.

2. “Vagyok nemes vad,
akármi világon
anyátlan vándorlok,
atyám nem adatott,
mint más emberfiának;
életem útja a magány.”

Fáfnir:

3. “Ha atyád nem adatott,
mint más emberfiának,
szólj, mily csoda szülötte volnál!”

Szigurd:

4. “Nemzetségemet
nem ismerheted,
engem sem ilyesképp.
Szigmund volt atyám,
én Szigurd vagyok,
így hoztam vesztedet.”

Fáfnir:

5. “Ki volt felbújtód?
Ki tüzelt téged,
hogy életem ellen támadj?
Szikraszemű ifjú,
kemény atyád volt,
hamar hódolhatott a harcnak.”

Szigurd:

6. “Kedvem maga tüzelt,
kezem megsegítette
éles karddal;
ősz öregként,
bizony, hogy lenne bátor
a gyáva gyermek?”

Fáfnir:

7. “Ha ott nősz nagyra
baráti kebel közelén,
hős harcosként látnánk,
most hadunk foglya vagy,
rab rabló lettél,
szűkölő szolga.”

Szigurd:

8. “Fröcskölsz szavaddal, Fáfnir,
csak mert messze vetődtem
védelmező atyámtól;
azért rab nem vagyok,
hadnak hiába foglya.
Szabadon élek, érzed.”

Fáfnir:

9. “Gyűlölséggel gyanúsítasz
minden szót szüntelen,
szín igazságot mondok én:
arany ragyogása,
rőten izzó kincs, karpánt –
ítél iszonyú kárhozatra.”

Szigurd:

10. “Kincs el ne kábítson
soha senkit;
végső perced jöttéig
parancsolj javaidnak
jól és híven: tudd,
úgyis Hél vár.”

Fáfnir:

11. “Nornák ítélete sorsod,
mihelyt sodródni kezdesz,
esztelen, a vízen;
és ha a szél szilaj,
belefúlsz a szirtnél.
Gyarló, mert fél, a gyáva.”

Szigurd:

12. “Felelj nekem, Fáfnir,
kit bölcsnek tartanak,
bizton tudónak:
kik a gyermekáldást
gyámolító nornák,
méhbeli magzat oldozói?”

Fáfnir:

13. “Származásuk szerint
nem egyeznek e nornák,
más-más nem szülöttei;
némelyikük az ázoké,
más az álfoké,
Dvalin lányai is lehetnek.”

Szigurd:

14. “Felelj nekem, Fáfnir,
kit bölcsnek tartanak,
bizton tudónak:
a sziget nevét mondd,
hol Szurttól s ázoktól
harmatozik ádáz kard.”

Fáfnir:

15. “Az a Teremtetlenföld;
ott lengetik
lándzsáikat az istenek,
Bifröszt színekre szakad,
ha mérkőznek, úsznak
az árban a harci mének.”

Szigurd:

16. “Szörnysisak nem véd
halálos csatán
a végzet csapásától:
ki bátrakkal vívott,
belátja: nem ő
az egyetlen erős.”

Fáfnir:

17. “Fújtam a mérget,
heverve apám
hatalmas örökén.”

Szigurd:

18. “Tűztorkú féreg,
fújtad, förtelmesen,
élesztvén kemény kedvet;
több viszály támad
azok között,
akiknél e sisak.”

Fáfnir:

19. “Tanácsom, Szigurd,
szíveld meg: távozz,
lovagolj haza azonnal;
arany ragyogása,
rőten izzó kincs, karpánt –
ítél iszonyú kárhozatra.”

Szigurd:

20. “Ezt tanácsolod te;
én pedig ellovagolok
a sűrűbe a kincshez,
és közben, Fáfnir,
tusakodj a halállal,
és távozz, Hél vár.”

Fáfnir:

21. “Elárult engem Regin,
életed is rontaná,
mindkettőnk gyilkosa
lesz ez a gyáva;
életét Fáfnir bevégzi,
érzem, fölémkerekedsz most.”

Regin, aki eltűnt, míg Szigurd végzett Fáfnirral, most visszatér;
s ahogy Szigurd letörli kardjáról a vért, így szól:

22. “Dicsőség neked, Szigurd,
nagy diadalodért;
Fáfnir nincs többé,
és én e föld lakói közt
hadd nevezzelek téged
híven a legbátrabbnak.”

Szigurd:

23. “Ha egybegyűlünk mind,
istenek fiai,
lesz-e mondhatója,
ki a legbátrabb köztünk;
akadnak számosan,
bár kardjuk még nem járta
mások mellkasát.”

Regin:

24. “Szilajul örvendj, Szigurd,
fényes tetted nyomán,
töröld Gramot a fűbe;
fivéremre mértél
halálos csapást,
sikered segítője voltam.”

Szigurd:

25. “Te rendezted így:
hogy roppant hegyeken
keresztül idelovagoljak;
úr lenne a kincsen
a tűztorkú sárkány,
ha ellene nem tüzelsz.”

Regin:

26. “Maradj itt, Szigurd,
míg én pihenni térek;
tartsd Fáfnir szívét a tűzbe,
mert fel akarom falni,
falatom legyen
vér vörös italához.”

Szigurd:

27. “Messzire mentél,
míg én Fáfnir vérével
vasam vörösítettem;
sárkányon edzettem
erőmet serényen,
míg te: gyáván a bozótban.”

Regin:

28. “Sokáig hagytad volna
bozót sűrűjében heverni
az élemedett óriást,
ha kardod nincsen,
mit magam köszörültem,
éle életet ontson.”

Szigurd:

29. “Becsesebb a bátorság
a kard vasánál,
ha verekedni kell:
a kemény küzdő
gyönge karddal is
győzhet, magam láttam.

30. A rettenthetetlen
a rettegőnél
hívebb harcos;
bármi várjon rád,
bátran várd, küzdj,
kedved tüzelve tűrj.”

Szigurd akkor kivette és a tűz felé tartotta Fáfnir szívét. Mikor
úgy vélte, jól átsült, kibocsátotta levét, ujját belemártotta, ízlelendő,
kész-e az étel. Megégette, majd megnyalta az ujját.
Ahogy Fáfnir vérét ízlelte, megértette a madarak beszédét.
Hallotta, hogy a kékharkályok csettegnek a bozótban.

A kékharkály ezt mondta:

31. “Ott ül Szigurd,
vértől szennyezve,
Fáfnir szívét
parázson süti;
bölcs akkor volna
bőkezű gyűrűosztó,
ha a lüktetés forró
fészkét elfogyasztaná.”

32. “Ott pihen Regin,
ravaszul fontol,
rútul jár, aki hallgat
hamis javallatára;
szava szín méreg,
megrontó gonoszság,
keservek kovácsa:
fivéréért bosszút forral.”

33. “Egy fejjel kurtábban
kerüljön az agg óriás
Hélbe e helyről;
akkor ő egyedül ura
mind a kincsnek,
melyen Fáfnir feküdt.”

34. “Bölcs lenne valóban,
ha észbe venné
testvéri tanácsunk,
nem bűvölné el
botorul csak a kincs,
hollók örömére;
füléről felismerni
a leselkedő farkast.”

35. “Balga vezér
válna az olyan
hebehurgya harcosból,
aki az egyik
fivér életét kioltva
a másik fivért
maga végzetére
futni hagyja.”

36. “Esztelen ember
kíméli csupán
a kíméletlen ellent;
Regin ott pihen,
bosszút áhít,
ám ő ezt mit se bánja.”

37. “Kurtítsd meg egy fejjel
a kincsen heverő
hideg óriást:
máris magad vagy
egyedüli ura
Fáfnir mesés vagyonának.”

Szigurd:

38. “Sors soha Regint
nem teszi gyáván
rontó gyilkosommá;
fivérek ők ketten,
hamarosan együtt
kerülnek innen Hélbe.”

Szigurd levágta Regin fejét, majd elfogyasztotta Fáfnir szívét,
és mindkét fivér vérét megitta.

Akkor ezt hallotta a madaraktól:

39. “Várj még, Szigurd,
vörös karperec
sohasem volt, mondják,
vezérek méltó éke.
Van egy lány,
szépsége csodás,
csak ő lehetne
aranynál becsesebb birtokod.

40. Giúkihoz megannyi
zöld ösvény vezet,
a sors így mutatja
vándorainak útját.
Ott a nemes király,
ott nevelte leányát,
akit te, Szigurd,
méltán megszerezhetnél.

41. Hind magas hegyén
meglátod a termet,
lángok lobognak
kívül körötte.
Oda rejtették
okos férfiak
a fény elől
Ógnár aranyát.

42. Tudjuk, a hegyen
alszik a valkűr,
védi híven
az állhatatos tűz.
Yggr álomtövisétől
merült álomba,
maga kívánta
ezt így a leány.

43. Ott majd, harcos,
meglátod a sisakos hősnőt,
ahogy Vingszkorniron
ellovagolt a csatából.
Szigdríva álmát
ne védd, Szkjöldungok
nemzetségének fia,
a nornák szabta sorstól.”