Freyr szerelme
Történt egy nap, hogy a Ván Freyr isten valamilyen oknál fogva Odin palotájában a Valaskjalfban járt. Felment a kastély legtetejére, majd leült a Hlidskjalfra, ahonnan beláthatta mind a kilenc világot. Messze északon egy tanyára lett figyelmes, ahol egy óriáslány épp hazafele tartott. Ahogy a háza ajtaját nyitotta, fény áradt szét a kezeiből, beragyogva az eget és a tengert egyaránt. Feleszmélve az ábrándozásból, Freyrnek bűntudata támadt, hogy bele mert ülni Mindenek Atyjának a székébe, így elindult hazafele. Egész úton óriási szívfájdalom kísérte, mivel nem bírta elfelejteni azt a ragyogást amely a szépséges óriáslányból áradt. Napokig nem evett, nem ivott, nem aludt, és mindenkit kerülve a magányba burkolódzott.
Senki sem értette, hogy vajon mi lehet vele, amíg aztán Njörd magához nem hívatta Freyr küldöncét Skírnirt. Megkérte őt, hogy próbálja meg Freyrt szóra bírni és tudja meg, hogy vajon mi nyomasztja ennyire a fiát. Skírnir nem szívesen akart az ura elé járulni, mivel nem akarta őt kifaggatni. Ám Njörd kérésére nem mondhatott nemet és útnak indult, hogy Freyrről érdeklődjön.
Freyr elmondta neki, hogy a Hildskjalfon ülve meglátott egy óriáslányt, aki olyannyira elrabolta a szívét, hogy képtelen kiverni őt a fejéből. Hozzátette, hogy nem fogja túlélni azt, ha a lány nem lesz az övé.
„Gímir udvarán
egy leányt láttam,
vonult, vágykeltő;
karjának fényével
feltündököltette
a levegőt s a tengert.”
(Szkirnir-ének, 6.)
„Drágább nékem e drága,
mint férfinak leány
valaha is lehetett;
vele volnék mindörökkön,
mégsem akarja ezt
egyetlen áz se, álf se.”
(Szkirnir-ének, 7.)
Nyomban megkérte küldöncét, hogy menjen el hozzá, és kérje meg a kezét a helyében. Ha beleegyezik az apja, ha nem, akkor is hozza őt vissza hozzá, cserébe pedig bőségesen megjutalmazza. Skírnir erre azt felelte, hogy elmegy és úgy tesz ahogy kéri, ha cserébe megkaphatja Freyr kardját. (Ez a kard nem akármilyen volt, mivel magától tudott öldökölni.) Freyr hamar beleegyezett, majd útjára küldte őt az óriáslányhoz.
Skírnir az óriások világába lovagolt, Gímir udvarához. A leányhoz azonban nem tudott eljutni, mivel harapós kutyák állták el útját. Meglátott ekkor egy pásztort a közelben, és megtudakolta, hogy miként juthatna el az óriáslányhoz. Az azonban azt mondta, hogy erre nincs esélye, inkább forduljon vissza. Már majdnem így is tett, amikor az óriáslány Gerd meglátta őt, és behívta magához egy sörre, miközben megtudakolta, hogy mi járatban van erre. Skírnir erre így felelt:
„Van velem tizenegy halvány
arany-húsú alma,
néked gondoltam mindet, Gerd,
vonzalmam venném velük,
hadd lenne néked Frey
e földön a legkedvesebb lény.”
(Szkirnir-ének, 19.)
Gerd azonban elmondta, hogy ő sosem menne hozzá feleségül. Skírnir felajánlotta még Odin karpántját is a Draupnirt, de ez sem nyűgözte le a leányt. Ezután már fenyegetve kérte, hogy tartson vele vissza az urához, de mindhiába ez sem vált be. Mágiához folyamodva, olyan átokba kezdett, hogy sose érje őt boldogság ha férfival hál.
„T-rúnát vések, halld,
rovok rá három jelet:
őrjöngés, őrület,
ős-bujaság;
aztán amit bevéstem,
le is fejthetem szintúgy,
ha úgy hozza a szükség.”
(Szkirnir-ének, 36.)
Gerd végül elfogadta sorsát és beleegyezett, hogy Freyr felesége legyen. Elmondta hogy találkozzanak a Barri ligeten, kilenc éj múlva. Skírnir hazalovagolt és elújságolta a történteket. Freyr sóvárogva mondta:
„Hosszú egyetlen éj is,
kettő kegyetlen hosszú,
hogyan állok ki hármat?
Egy hónap gyakran
gyorsabban fut el,
mint fél éj vágyban -”
(Szkirnir-ének, 42.)
Freyr később megbánta, hogy elajándékozta kardját, mert fegyvertelen lesz, mikor a Ragnarök eljön és szembekerül a tűzóriás Surturral.
