Grípir jóslata

Eilími fiát Grípirnek hívták, leányát Hjördísznek. Grípir fejedelem bölcsessége és jóstudása felülmúlta mindenki másét. Kilovagolt egyszer magányosan Szigurd, és Grípir házához érkezett. Szigurdot bárki könnyen felismerhette; így elegyedett beszédbe a ház előtt egy emberrel, akit Geitirnek hívtak. Szót váltottak, majd Szigurd megkérdezte az embert:

1. “Lássuk, ki lakik
ebben a várban,
hogy hívják a vezért
hűséges harcosai?”
“Grípir a neve
a nagy királynak,
gondos, kegyes úr itt
földeken s föld fiain.”

2. “Hol van, ha nincs honában
a birodalom feje?
A bölcs fejedelem
szólna-e vélem, vendéggel?
Szívesen látja-e,
hogy hamar látnom kell őt,
a gondos országlót,
az okos Grípirt?”

3. “Kérdi majd Geitirt
bölcs király bizonnyal,
ki lenne az idegen,
az ismeretlen idelovagló?”
“Szigmund szülötte,
hívják Szigurdnak,
Hjördísz a neve
hős anyjának.”

4. Indul is Geitir,
Grípirnek így szól:
“Vár kinn valaki,
veled találkozna,
idegenből jött,
számomra ismeretlen,
beszélni szeretne
a bölcs királlyal.”

5. Kimegy a házból
a harcosok vezére,
a várakozót
készséggel köszönti:
“Szigurd, kései lovas,
szívesen látunk.
Házam vár, vendég.
Geitir, Grani után nézz!”

6. Beszédbe elegyedtek,
ejtettek bölcs szót:
a két tanács-tudó hős
találkozott híven.
“Nagybátyám, ne titkold,
ha tudod, elmondd,
mint fordul Szigurd sorsa,
mire számíthat?”

7. “A nagy nap alatt
lészel te legkiválóbb,
nagy királyok között is
nemesen tündöklő;
bőkezű, nem tékozló,
bátran kiállsz mindenkor,
szavad bölcs, külsőd
szép öröme a szemnek.”

8. “Király, hadd kérjelek,
beszélj még Szigurdról,
bölcs, tudni szeretném,
mit tartasz sorsomról:
mi történik először,
hogy elhagyom házad,
országod határán túl
jó szerencsével járok-e?”

9. “Apádért s Eilímiért
állsz bosszút először,
bátran rontod az álnokot,
retteg az aljas;
heves Hundingfiakat
kell akkor kemény
harcon levágni,
hős, te lészel a győztes.”

10. “Fényes király, rokon,
felelj, kérlek,
szólj, kertelés nélkül,
ne szépíts semmit:
Szigurd sorsában
látsz-e olyan tetteket,
tündöklőket, melyek
magas egekig emelik őt?”

11. “Magad megölöd
a sárfényű sárkányt,
a férget, mely mohón
fetreng Gnita-mezőn;
Regint és Fáfnirt
te rontod, meghidd,
gonoszokat irtasz,
Grípir igazat szól.”

12. “Aligha lesz
hiányom aranyban,
ha ily harcokat
hősként megállok;
hanem tovább mondd,
jövőmben mit találsz,
Szigurd számára
mit tartogat a szerencse?”

13. “Bizony, fölfedezed
Fáfnir tanyáját,
csak a tiéd lesz
sok csodás kincse,
hatalmas rakománytól
roskad majd Grani;
Giúkihoz veszed utad,
győzelmes vezér.”

14. “Hadd halljon a hős
ily bizalmas beszédből,
jövő bölcs tudója,
jó szót, még többet;
Giúki vendége leszek,
Granin lovaglok tovább;
Szigurd számára mit
tartogat még a szerencse?”

15. “Hegytetőn szunnyad
szép lány, fejedelmi,
fényes köntösben
Helgi halála óta,
felmégy oda hozzá,
kardoddal felhasítod
– Fáfnir vérvasával –
remekmívű ruháját.”

16. “Hasad a harci mez,
megszólal a leány,
megtörik álma,
a férfira felébred;
szép szóval mit mond
Szigurdnak akkor,
ami a vezér
javára válhat?”

17. “Rávezet majd téged
teljes rúnákra,
mindenre, mit ember
birtokul elérhet,
beszél veled, szívből,
sok nép szavával,
gyógyító tudományt
tanulhatsz, gyönyörűséget.”

18. “Tanulás végeztén, végül,
ha e tudás enyém,
elmegyek onnét,
olthatatlan vággyal:
messzeségek várnak,
mondd, mire számíthatok:
Szigurd számára mit
tartogat még a szerencse?”

19. “Heimir honára,
vezér, hamar rálelsz,
vígan fut időd,
fejedelmi vendég;
Szigurdról többet
nem tudok egy szót se,
Grípirt tovább,
kérlek, ne kérdezd.”

20. “Bánat ez nekem,
ha nem beszélsz, nagyúr,
hiszen te a jövőt
másoknál hívebben látod;
ismered Szigurd sorsát,
sokat sejtesz róla,
rejtened kell mégis
tudásod teljét.”

21. “Ismerem ifjúságod,
belenézhetek bátran,
képe előttem áll,
kész vagyok elmondani;
jövendők jósának,
hidd el, mégsem hívhatsz,
ezt várnom hívság,
hatalmamnak itt vége.”

22. “Van-e a világon,
Grípir, gondos elme,
ki előbbre látna,
mint te, látnok?
Miért titkolnád,
bármi rosszat tudsz;
bár rontás készül is
ellenem, el ne tagadd!”

23. “Bűn nem babonázza
életed, ékes hős!
Hidd el, amit hallasz,
bizonnyal bízhatsz bennem.
Neved vakító fénye
tündököl, míg e világ;
tusákon vakmerő vagy,
híred hirdetni fogják.”

24. “Emészt, hogy tudom:
el kell távoznom tőled,
Szigurd hiába kívánna
királyi honodban időzni;
ismered az utat,
ahol végzetem vezérel,
nagyhírü nagybátyám,
mutasd meg, merre menjek.”

25. “Szívesen titkolnám,
amit Szigurdról tudok,
sajnos, te kényszerítesz,
hogy sorsod kitárjam;
ismered Grípirt,
mindig igazmondó,
halld hát: megvan a nap,
mely halálod hozza.”

26. “Haragítani nem akartam
a hatalmas királyt,
kértem csak, gondolj rám,
Grípir, jó tanáccsal;
most tudni szeretném,
mi vár Szigurdra,
várjon bár romlás,
beszélj, ne rejts el semmit.”

27. “Heimir házában
szép leány lakik,
hősök, vitézek
Brünhildnek hívják:
Budli gyermeke;
gyengéden neveli
a nemes Heimir
a hajthatatlan sarjat.”

28. “Mi közöm hozzá,
hogy Heimir házában
szép, hajthatatlan
lány nevelkedik?
Ezt mondd meg nekem,
Grípir, mivel te
sorsok tudója vagy;
ne védj, ne sajnálj!”

29. “Megfoszt majd minden
őszinte örömtől,
Szigurd, e szép lány,
nyugtot többé nem lelsz;
Heimir neveltje
végzeted hozza,
csak vele törődsz már,
mihelyt meglátod.”

30. “Gyógyírja lesz-e
Szigurd gyötrelmének,
Grípir, ne titkold,
mondd, mit tudsz erről?
Járulok elébe
jegyajándékkal?
Nőül kérem-e
a nemes királylányt?”

31. “Esküdtök egymásnak
mindenre, meglásd,
mégis megszeged
a szentnek szánt szót.
Giúkival egy teljes
éjszakát töltesz,
felejted Heimir
felséges neveltjét.”

32. “El nem gondolhatom
én ezt, Grípir!
Ilyen ingatag
volna a vezér szíve?
Szigurd esküje
ennyit érne csupán?
Elárulná, kit
szerelemmel szeret?”

33. “Álnok cselszövés
áldozata leszel,
Grímhild csalárdul
csapdába csal téged,
felkínálja neked
szőke fürtű leányát,
őt szeresd azontúl,
hős harcos, ezt akarja.”

34. “Sógorságba kerülök
Gunnarral ekképp?
Elveszem Gudrúnt
királyi nőmül?
Nemes kötésnek
a vezér örülne,
ha örömét a hűtlenség
bűnbánata nem rontaná.”

35. “Grímhild téged így
rútul rászed;
baráti kérése,
hogy Brünhildet megkérd
Gunnarnak, a gótok
országló fejedelmének.
Fürgén odasietsz,
igaz szóval ígéred.”

36. “Kárhozatom képét
látom keserűen:
én szerencsétlen Szigurd,
józan eszem elhagy,
ha magam kérem meg
más kényére-kedvére
a lányt, akit szívem
szerelemmel szeret.”

37. “Tudd meg, ti ott majd
mindnyájan megesküdtök,
Gunnar és Högni,
te, hős, harmadiknak,
hogy az úton Gunnarral
alakot cserélsz,
cseles szándékkal;
Grípir színigazat szól.”

38. “Mi végre cserélnénk
alakot csellel;
alig hinném, ha
nem tőled hallanám.
Álnokság és ármány
követi ezt még bizonnyal:
kegyetlen bár a balsors,
Grípir, beszélj, ne kimélj!”

39. “Felöltvén Gunnar
arcát s alakját,
szavad és szíved
továbbra is tiéd;
így kéred meg híven
Heimir gyámleányát,
a gyönyörűségest –
végzet ez, védhetetlen.”

40. “Az a legrosszabb, Grípir,
hogy gonosznak mondanak majd,
engem, Szigurdot,
harcosok hű vezérét;
holott csak végzet,
mint mondod, mi munkál,
ezért árulom el,
kit leginkább kedvelek.”

41. “Fekhelyed megfelezed,
hadak vezére,
véled lesz a hajadon,
csak mintha anyád lenne;
neved így fennmarad,
fénylik, míg e világ,
mocsok nem érhet,
emléked ékesen él majd.”

42. “A jeles Gunnarnak
lehet-e így jó
asszonya, Grípir,
kérlellek kérdve:
hiszen ott hevert
mellettem három éjjel
a kard-menyasszony!
Ilyet ki hallott?”

43. “Együtt ülitek
esküvőtök ünnepét,
te, Szigurd, s Gunnar,
Giúki házában;
ahogy hazaértek,
alakot váltotok,
változatlan marad
mindkettőtök belül.”

44. “Lehet-e javunkra
későbbi jövőben
ily rút sógorság:
semmit se rejts el, Grípir!
Gunnarnak kedvére
lesz-e ily kötésünk,
vagy magam látom
hasznát e házasságnak?”

45. “Esküd emlékéhez
hű leszel, de hallgatsz,
boldog házasságban
így élsz Gudrúnnal;
Brünhild bánkódva érzi,
kötése mily keserves,
keresi, mint ronthat
reátok bosszújával.”

46. “Hogy áll majd bosszút
a becsapott asszony,
kit csellel adtunk
férjhez, csalárdul?
Esküvel fogadtam
egykor a lánynak,
hogy elveszem híven;
ennyiben maradt minden.”

47. “Elmondja gonoszul
Gunnarnak azonnal,
hogy rászedted volna
a vezért rútul,
mikor ő, Giúki
fia, fejedelmi
szavadban bízott
boldog szívével.”

48. “Mondd tovább, Grípir,
tárd fel, mi vár még!
Hitszegő lettem,
mint a hölgy mondja?
Vagy hazugul vádol
a kevély királynő,
mocskolva magát is?
Grípir, mondj el mindent.”

49. “Heves bánatában
bosszúl ekképp a hölgy,
nemes büszkeségét
nagy sérelem érte;
holott e szépre szégyent
te sosem hoztál,
igaz, a királyi menyasszonyt
csellel megcsaltátok.”

50. “Vajon a bölcs Gunnar,
Guthorm és Högni
hagyja-e, hogy e harag
őket is felhergelje?
Giúki fiai, felelj,
mártják-e kardjuk vasát
vérembe, rokont rontva?
Grípir, mondj el mindent!”

51. “Gudrún szívében
szörnyű bánat tör fel,
ahogy fivérei
holt tetemed hozzák.
Boldogság többé
a bölcs nőre nem várt” –
ez lett a vége Grímhild
galád cselvetésének.

52. “Vezér, valami
mégis vígasztalhat,
végzettel sújtott
sorsod szép fénye:
e földön nem járt
nálad nemesebb hős,
neved nem hal meg,
Szigurd, öröklét őrzi.”

53. “Búcsúzzunk békén!
Súlyos a sors hatalma,
hiába tiltakoznánk.
Megtetted, amit kértem:
kedvedre, Grípir, tudom,
szebb szavak lettek volna,
szád mégsem hitegethet,
hűség köti a valóhoz.”