Hárbard-ének
Tór keleti útjáról jövet elért egy tengerszoroshoz.
A túlparton révész állt a hajójával, s Tór átkiáltott:
1. “Legény, ki legénye vagy,
ott átal, átellenben?”
A révészlegény szólott:
2. “Ember, ki embere vagy,
útról ki úgy kiáltasz?”
Tór szólott:
3. “Szép szóval kérlek,
vigyél át a szoroson,
van hátamon kosár,
hálás leszek, meglásd.
Mielőtt útnak indultam,
kását ettem, heringet,
éhes nem vagyok,
neked adhatom, amim van.”
A révészlegény szólott:
4. “Kérkedsz, hősként,
hogy éhed korán elverted;
aligha gondolsz előre:
ezért lesz bánatod otthon,
anyád, azt hallom, halott.”
Tór szólott:
5. “Mit mondasz! Mindenkinek
ez a legszörnyűbb újság,
letérnie útjáról,
hallani, hogy anyja halott!”
A révészlegény szólott:
6. “Nem tudom, mid van,
három tanyád aligha,
koldusé a tarisznyád,
mezítláb állsz,
árva nadrágod nincsen.”
Tór szólott:
7. “Lebegj ide ladikkal,
mutatok kikötőhelyet.
Mondd, kié a csónak,
mely veled vizet csobbant?”
A révészlegény szólott:
8. “Hildólfnak hívják,
ki engem küldött,
eszes, gyors harcos,
Rádszeynél lakása;
lelkemre kötötte,
lótolvajt, rablót
sose szállítsak,
csak jóravaló népet.
A neved mondd hát,
úgy juthatsz át a szoroson.”
Tór szólott:
9. “Nevem szívesen mondom,
bár számkivetett vagyok;
halld származásom is:
Ódin fiát nézd,
Meili nagy fivérét,
Magni apját, aki
első az istenek közt;
Tór előtt állsz te.
Kérdlek most téged,
mondd a neved, ki vagy.”
A révészlegény szólott:
10. “Nevem Szürkeszakállú,
nem titok, nem szégyen.”
Tór szólott:
11. “Nem szégyen, nem titok,
ha szenny nem tapad hozzá.”
Hárbard szólott:
12. “Lásd, ha száműzött lennék,
szívem nem óvna olyantól,
mint te, hacsak nem halálra
szánt silány sorsom.”
Tór szólott:
13. “Gyalázat lenne, hallod,
ha gázolnom kellene hozzád,
gúnyt űznél belőlem,
bitang kölyke, de kapnál
a pimaszságodért, mihelyt
partodra érnék.”
Hárbard szólott:
14. “Bátran bevárlak,
miért mennék át hozzád;
nincs nálam keményebb harcos
Hrungnir halála óta.”
Tór szólott:
18. “Hrungnirral hozakodsz elő,
az otromba óriással,
kőszikla koponyával:
dúlt-fúlt a dühös legény,
fejét mégis levágtam,
magát a földre terítettem.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?”
Hárbard szólott:
16. “Fjölvarral forgolódtam
öt teljes télen át
az Örökzöld nevű,
szilaj népű szigeten.
Harcoltunk híven,
vitézeket vagdaltunk,
ádáz próbákat álltunk,
lányok után lófráltunk.”
Tór szólott:
17. “Kedvetekben jártak-e a kedvesek?”
Hárbard szólott:
18. “Voltak hevesek, szépek,
s nem hallgattak szavunkra;
voltak nyugodtak, bölcsek,
s bizony, nem voltak nyájasak:
futóhomokból készültek
kötelet fonni,
földet völgykatlanból
vágytak kiásni.
Magam mindőjük
eszén túljártam,
hét nővérrel háltam,
szerelemmel szerettek.
Te mit tettél közben, Tór?”
Tór szólott:
19. “Tjázit terítettem le,
a szilaj óriást,
szemeit felhajigáltam
Allvaldi fiának
távoli, tiszta egébe;
nagy tetteimet
hirdessék emlékjelként,
hadd lássa minden ember
örökkön-örökké.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?”
Hárbard szólott:
20. “Boszorkányokat csellel,
bűbájjal elcsalogattam
fene férfiaiktól;
hősnek hittem
az óriás Hosszúszakállút,
varázsvesszejét vettem,
eszét elemésztettem.”
Tór szólott:
21. “Jóakarat jutalma
részedről rossz szándék lett.”
Hárbard szólott:
22. “Ha egy tölgy háncsát hántod,
jól jár azzal a másik törzs;
magához hajlik minden kéz.
Te mit tettél közben, Tór?”
Tór szólott:
23. “Ódon keleten jártam,
óriásokkal küzdöttem,
óriásnők hamisságával;
hegyek barlangján bújtak.
Nagy lenne ez a nemzetség,
ha mind életben marad.
Ember akkor Midgardban
ma már aligha élne.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?”
Hárbard szólott:
24. “Magam Vallandban voltam,
háborúztam Harcföldjén,
ezreket hívtam hadba,
egyet se békét kötni;
kik hősként hulltak,
Ódinnál időznek, íme,
Tórra szálltak a szolgák.”
Tór szólott:
25. “Siralommal átkozná
segítséged az ázokat,
lenne csak hozzá hatalmad.”
Hárbard szólott:
26. “Tór erős, elhiszem,
de tétova kedvű;
kesztyűben kucorgott,
gyáva volt gyűrkőzni,
félt is felettébb,
pisszenni, prüszkölni,
szellenteni se mert,
hogy Fjalar meg ne hallja.”
Tór szólott:
27. “Hitvány himpellér,
szétperegnél a kezem közt,
ha a szoroson hozzád jutnék.”
Hárbard szólott:
28. “Mért jönnél át a vízen?
Csak nincs vita köztünk?
Te mit tettél közben, Tór?”
Tór szólott:
29. “Jártam-keltem keleten,
veszélyben védtem a folyót,
mikor Szvárang fiai
hadra készültek;
sziklákkal hajigálóztak,
örömükből üröm lett,
önmaguk ellen fordult,
ők könyörögtek békéért.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?”
Hárbard szólott:
30. “Keleten jártam-keltem,
leánnyal játszottam,
szóltam a lengeruhással,
titkos találkára hívtam,
aranyhajút, boldoggá tettem,
kedvem találtam benne.”
Tór szólott:
31. “Ott hát a nőkben nem csalódtál.”
Hárbard szólott:
32. “Támogatásod, Tór,
jól jött volna, hogy a hószín,
szép lányt megtartsam magamnak.”
Tór szólott:
33. “Készséggel tettem volna
kedvedre, ha találkozunk.”
Hárbard szólott:
34. “Bíztam volna benned,
míg szavad meg nem szeged.”
Tór szólott:
35. “Nem vagyok tavalyi lábbeli
tavasszal a lábon.”
Hárbard szólott:
36. “Te mit tettél közben, Tór?”
Tór szólott:
37. “Medveemberek szukáit
Hlészey szigetén halomra
gyilkoltam: gyűlöletesek,
becsapják, ki becsületes.”
Hárbard szólott:
38. “Nem volt nagy hőstett,
Tór, hogy nőkkel tusakodtál.”
Tór szólott:
39. “Nem nők voltak, nőstény vadak,
parton veszteglő hajóm
hajigálták, szétverték,
szilajul fenyegettek,
vasrudakat forgattak,
futamították Tjálvit.
Te mit tettél, Szürkeszakállú?”
Hárbard szólott:
40. “Jöttem erre, javában,
sereggel vonultam,
dárdát vörösítettem,
dicső lobogót lengettem.”
Tór szólott:
41. “Arra gondolsz, hogy nekünk
akartál gonosz véget?”
Hárbard szólott:
42. “Kapsz kárpótlásul
egy karpántot,
ha a békítő birák
ily végzést hoznak végül.”
Tór szólott:
43. “Nem értem, harsány
szavaid éle honnét?
Gonoszkodva szólsz,
példátlanul gorombán.”
Hárbard szólott:
44. “Lásd, a honi halmokban
lakozó aggok
akaratának hangja ez.”
Tór szólott:
45. “Honi halmok: nem hihetetlen
név ez sivár sírokra?”
Hárbard szólott:
46. “Mind csak a magunkét mondjuk.”
Tór szólott:
47. “Csavaros beszédeddel
nehogy még magadat csapd be!
Gondolok egyet,
átgázolok az öblön,
üvöltesz majd, féreg, ha
kalapácsom fejeden koppan.”
Hárbard szólott:
48. “Szeretője jár Szifnél,
jobb, ha azzal törődsz,
az a találkozásod
legyen a legsietősebb.”
Tór szólott:
49. “Járatod csak a szád,
de nem jól számítasz:
hitvány alak, te,
hazudsz, tudom.”
Hárbard szólott:
50. “Szavam színigaz mind;
így soká elmaradsz itt:
már messzebb járnál,
hidd el, hajóval.”
Tór szólott:
51. “Hárbard, hitvány himpellér,
te tartottál fel, fattyú!”
Hárbard szólott:
52. “Hát hitte volna Hárbard,
hogy Tórt, az áz istent még
ő tartóztatja fel így?”
Tór szólott:
53. “Tanácsolom, tedd,
amit mondok: lódulj,
ladikkal gyere értem,
ne gyalázkodj, merj kiállni
Magni kemény atyjával!”
Hárbard szólott:
54. “Tágulj a szorostól, téged
Hárbard át nem hoz!”
Tór szólott:
55. “Úgy hát mutass más utat,
ha végképp nem viszel át itt.”
Hárbard szólott:
56. “Kerek az elutasítás,
kanyargós a kerülőút,
eltart egy ideig, hogy
elérj a másik szirthez.
E sziklánál menj balra,
Emberföldön baktatsz már;
ott lesz majd Fjörgun,
fiát meglátja,
s mutatja az ösvényt, mely
Ódin földjére vezet.”
Tór szólott:
57. “Még ma odaérek?”
Hárbard szólott:
58. “Ha nagyon kilépsz,
napszálltára ott kell lenned.”
Tór szólott:
59. “Kevés szót váltottunk,
kurtán válaszolgattál.
Várj, még kapsz tőlem egyszer,
hogy kérésem megtagadtad!”
Hárbard szólott:
60. “Rontó szél vigyen,
a szörnyek szedjenek szét.”