Hermod

Az istenek hírnöke, Odin és Frigg legkisebb fia. Maga az isten csupán a Prózai Eddában kerül említésre, ám egy halandó hőst is ezen a néven neveznek meg a Hyndla-énekben:

„Hívjuk a Had Atyját,
béke-ajándékért:
harcosoknak adna
arany holmikat –
így adott Hermódnak
vértet és sisakot,
Szigmund így vett tőle
torló vas szablyát.”
(Hyndla-ének, 2.)

A neve és a mitológiai szerepének fontossága Baldur halálakor fordul elő. Amikor az ártatlanság istene elhunyt, Frigg keresett egy bátor harcost, aki hajlandó lemenni a holtak világába, és megkeresni Helt azzal a kéréssel, hogy Frigg fiát visszaengedjék az élők sorába. A merész Hermod önként jelentkezett erre a veszélyes útra. Hogy minél gyorsabban eljusson Niflheimbe, Odin kölcsönadta neki a nyolclábú Sleipnirt. Kilenc nap és kilenc éjszaka lovagolt, mire elért a holtak birodalmába vezető hídhoz. Itt szembekerült annak őrével, Modgudral. Az óriás – lévén, hogy az isten még élt – nem engedte át a főkapun, így kénytelen volt kisebb kerülővel átugratni a holtak és az élők birodalmát elválasztó falat.

Mikor már Hel csarnokában járt, meglátta, hogy testvére a Holtak Úrnője mellett ül. Elmesélte, hogy mennyire bánatosak az istenek, és mennyire hiányolják szeretett társukat. Hel azonban csak egy feltétellel engedte volna vissza Baldurt: ha mindenki megsiratja őt. Ha csak egy személy is van, aki nem hullajt könnyet érte, akkor Baldur örökre nála marad. Ezután Hermod visszatért az Ászokhoz és ismertette Hel követeléseit.

Az istenek követeket küldtek mindenhova, hogy teljesítsék Hel óhaját, ám Loki – órássá változva – nem volt hajlandó Baldurt megsiratni. Az ártatlanság istene így Niflheimban maradt, egészen a Ragnarökig, amely után – testvérével Hödrrel együtt – visszatért az élők közé.