Hyndla-ének

1. “Ébredj, leányok leánya,
ébredj, lelkem édese,
ki barlangban lakozol,
húgom, Hyndla!
Éj van, sötétek sötétje,
Valhalla vár ránk,
lovagoljunk, rajta,
igaz isten-lakhelyre.

2. Hívjuk a Had Atyját,
béke-ajándékért:
harcosoknak adna
arany holmikat –
így adott Hermódnak
vértet és sisakot,
Szigmund így vett tőle
torló vas szablyát.

3. Kinek diadalt ad,
kinek dús kincset,
ennek ékesszólást,
annak éles elmét,
vad szelét vikingnek,
költőnek szót kerít,
szilaj harcosoknak
erőt, hős erényt.

4. Tőrt áldozván tisztelem,
kérvén könyörgök hozzá,
hadd lenne véled
végezetig jóságos,
jóllehet nem óhajt
óriás-lányokat látni.

5. Farkasaid egyikét
engedd ki a fészerből,
hadd futna versenyt
heves vadkanommal!”

Hyndla szólott:

“Vadkanod lomha,
lemaradna azonnal,
lovamat sem akarom
fölösen fárasztani.

6. Fondorlatos Freyja,
kísértő, kerítesz:
lovagoljak, lobogó
szemmel szemezel minket,
miközben férjed
ott fut véled halottak
útján, az ifjú Óttar,
Innszteinnek fia.”

Freyja szólott:

7. “Háborodott Hyndla!
Hagymázos álmodó!
Hogy futna férjem
a holtak útján;
a vadkan, az vakít,
az aranysörtés
Hildiszvini: híven
készítette nekem két
dolgos kezű törpe,
Dáin és Nabbi a nevük.

8. Lovunkról leszálljunk!
Inkább ide üljünk,
szót váltsunk ügyeinkről,
vezér nemzetségekről,
derekas daliákról,
isteni ivadékokról.

9. Velszi ércért
versengett igencsak
az ifjú Óttar
és Angantír;
segítségemet várta
a fiatal vitéz,
hadd lenne övé ekképp
őseinek hagyatéka.

10. Kő áldozóhelyet
állíttatott kedvemre,
e sziklakövek most
üveggé szétolvadtak,
marhák vérétől
vöröslött ott minden,
Óttar mindegyre
hitt a hatalmas istennőkben.

11. Sorold rokonaidat,
őseid sorjáztasd rendre,
említsd az emberek
nagy nemzetségeit;
szólj, ki Szkjöldung,
szólj, ki Szkilving,
mondd, ki Ödling,
mondd, ki Ilving,
felelj, ki föld mívese,
ki nemes, nevezd meg,
ki él a kiválasztott
közép-világ ember-körén.”

Hyndla szólott:

12. “Óttar, te Innsztein
ivadéka vagy,
Innsztein az idős
Álf fia volt,
Ulf fia volt Álf,
Vízjáróé Ulf,
Vízjárót a habok
Vörös Hattyúja nemzette.

13. Anyádnak atyád
nyakéket nyújtott,
pompázzon Hlédísz
papnője – így hívták -,
atyjuk volt Fródi,
anyjuk a fenséges Friaut,
a fényes nemzetség
nevét ismerte e föld.

14. Áli ereje egykor
meghaladta mindenekét,
Hálfdan hajdan
a legkülönb Szkjöldung volt;
híre szállt, viadalt
vívnak a jelesek,
eget-földet járt be
harcuk visszhangja.

15. Eimunddal egyesülvén,
vitézek vitézével,
a szilaj Szigtrüggöt
kardjával kaszabolta;
elvette Almveiget,
nők legnemesebbjét,
utódokat nemzett,
nevelt tizennyolcat.

16. Szkjöldungok eredtek,
Szkilvingek eredtek,
Ödlingek eredtek,
Ilvingek innét,
föld mívelői,
fegyver forgatói,
választott vitézek,
Midgard nagyjai mind
nemzetséged növelték.
Ódzkodó Óttar.

17. Almveig anyját
hívták Hildigunnak,
szülője Szváva volt
és egy tengeri vezér;
íme, a te őseid,
Ódzkodó Óttar!
Akarsz-e többet tudni!
hallani hasonlókat?

18. Dagr asszonya Tóra lett,
derék daliák anyja,
házasságból hős
harcosok születtek:
Gird és Fradmar,
a Frekar-fivérek,
Áin és Jöszurmar,
a jó öreg Álf;
akarsz-e többet tudni,
hallani hasonlókat?

19. Hildigunn hőse volt Ketill,
örököse Klipprnek,
néked ő anyai
nagyapád volt, fiú;
Fródi született
Kárit előzve,
előtte, korábban járva,
jött a világra Álf.

20. Nannát nevezem meg most,
Nökkvi leányát,
lásd, egyik sarja
sógora apádnak;
távoli rokonságod is
sorolhatom tovább,
bizony, ismertem
Broddot és Hörvit;
nemzetséged növelték,
Ódzkodó Óttar.

21. Iszolf és Ászolf,
az apjuk Őlmód,
az anyjuk Szkúrhild,
Szkekkil leánya;
látod, mint roskad
rokoni legényfád!
Nemzetséged növelték,
Ódzkodó Óttar.

22. Gerenda Gunnar,
Grímr, a Goromba,
Törhetetlen Tór,
Unatkozó Ulf,
Búi és Brámi,
Barri és Keifnir,
Tind és Tirving,
meg a két Hadding:
nemzetséged növelte,
Ódzkodó Óttar.

23. Ámi és Ómi
született egykor
Eyfora és Angrím
fenséges fiának;
földön és vizen
tomboló őrületek,
tűz-ősök, vad végzetek:
nemzetséged növelték:
Ódzkodó Óttar.

24. Bizony, ismertem
Broddot és Hörvit,
hajlott koru Hrólf
kemény kíséretéből,
mindőjük Jörmunrekk
jeles szülötte,
Szigurd vejéé –
figyeld beszédem!
a bátor vitézé,
a Fáfnirölőé.

25. Völszung-vérből
vált ki e vezér,
Hröjdungok Hjördísz,
született Hjördísz,
Eilími ekképp
Ödlingek örököse –
nemzetséged növelték,
Ódzkodó Óttar.

26. Giúki gyermeke
Gunnar és Högni,
Gudrún hasonlóképp,
húga a két hősnek;
Guthorm nem igazi
Giúki-ivadék,
hiába fivére
a két fiú.
Nemzetséged növelték,
Ódzkodó Óttar.

27. Vérszomjas Harald,
Hrőrek szülötte,
vad karpánt-szóró,
az anyja Auda volt;
Igazlátó Auda
Ívar leánya,
viszont így Randvér
atyja volt Rádbard;
isteneknek áldozták
az ifjakat mind.
Nemzetséged növelték,
Ódzkodó Óttar.

28. Tizenegy áz isten
élt csak tovább,
mikor Baldrt tűzzel
borította a máglya:
ment Váli, mindezt
bosszulni nyomban,
bátyja nyomorult gyilkosát
végzettel verte.
Nemzetséged növelték,
Ódzkodó Óttar.

29. Baldr apja ekképp
fia után örökölt,
Frey Gerdet vette el,
Gímir leányát,
óriás-ősöktől
és Angrbodától származik ő;
vérükből való
Tjázi is, a vidám,
vadászó óriás,
Szkádi szilaj apja.

30. Eleget elmondtunk néked,
többet is tudnánk;
mondd, mi továbbit
kívánsz megtudni tőlünk?

31. Haki volt Hvedna
választott, kedves fia,
volt azontul Hvedna
Hjörvard atyja,
Heid és Lótolvaj
Hrímnir serény sarjai.

32. A jósnők egy szálig
Vidólftól születtek,
Vilmeidtől származik
megannyi boszorkány,
ám a jósok sorra
Feketefejűtől,
az óriások egytől-egyig
Ymir ivadékai.

33. Eleget elmondtunk néked,
többet is tudnánk;
mondd, mi továbbit
kívánsz megtudni tőlünk?

34. Világra jött
valamikor egy hős,
roppant hatalmak
remek sarja;
kilencen segítették,
hadd lenne délceg dárdás,
óriás hajadonok óvták
e földnek fodrán.

35. Eleget elmondtunk néked,
többet is tudnánk;
mondd, mi továbbit
kívánsz megtudni tőlünk?

36. Szülte őt Gjálp,
szülte Greip,
szülte Eisztla
és Eirgiava;
életét adta
Úlfrún, Angeia,
Imd és Atli,
Jarnszaksza szintén.

37. Nőttön-nőtt a fiú:
földi televénytől,
hűvös tengervíztől,
vadkan vérétől.

38. Eleget elmondtunk néked,
többet is tudnánk;
mondd, mi továbbit
kívánsz megtudni tőlünk?

39. Lokinak farkas fia
lett Angrbodától,
Szleipnir, a Suhanó,
sarja Szvadilfaritól;
a legszörnyebb volt
a varázsló banya,
Bileiszt bátyjának
borzalmas szülője.

40. Falt Loki a szívből:
félig sülten lelte,
sistergő zsarátnok közt,
kicsinnyé zsugorodva;
Loptr terhes lett
a torz nőszemélytől,
e némber öröke
az összes óriáslény.

41. Verdes a viharos tenger
az égi tetőkig,
torlódik a földre;
romlott lég fullaszt,
hófúvások rohannak,
orkánok ordítanak:
hatalmak pusztulása jő
hamuval, porral.

42. Valaki megszületett,
e világon mindenkinél
több, ezért táplálja
erejével a föld;
fenséges vezér,
legkülönb lény:
így nevezik, rokona
minden nemzetségnek.

43. Majd követi egy másik,
nála is erősebb,
nevén nevezni
nem is merem én magam;
kevesen látják
jobban a jövőt,
míg Ódin a farkassal
meg nem mérkőzik.”

Freyja szólott:

44. “Vadkanomat vedeltesd
sűrű sörével
az emlékezetnek,
hogy ezek az igék
harmadnap hajnalán is
eszébe jussanak,
amikor Angantírral
nemzetség-népük számlálják.”

Hyndla szólott:

45. “Pusztulj innét!
Pihennék végre.
Véled nem járhat
több jókívánságom.
Bolyongj csak, barátném,
csatangolj az éjben,
mint Heidrún kószál,
kecskéit kicsapva.

46. Ódr körül oldalogtál,
vágyón űzőbe vetted,
közben mások is
megvoltak kötényed alatt.
Bolyongj csak, barátném,
csatangolj az éjben,
mint Heidrún kószál,
kecskéit kicsapva.”

Freyja szólott:

47. “Lobogó lángokkal
kerítlek körül;
olthatatlan tüzemen,
óriásnő, át nem törsz.”

Hyndla szólott:

48. “Tüzek támadnak, látom,
földek fuldokolnak,
életét mentené mind,
menekülést keres;
nyújtsd a kelyhet
nyomorult Óttarnak,
méreggé váljon benne,
borzasztó végzetévé.”

Freyja szólott:

49. “Fertelmes kívánságod
nem foganhat meg,
kívánj bármi romlást,
kegyetlen óriás-ara;
hadd váljék a sör
Óttar serény hasznára,
oltalmazza őt
az összes óvó isten.”