Alsvid („Készlábú”) és Arvak („Koránkelő”) a Nap megszemélyesítőjének (Sol) a szekerét húzó két ló. A pajzsot, amely megvédi a földet attól, hogy az óriási hő felperzseljen mindent a Grimnír-ének említi meg.

„Enyhítő, ez a neve
a nap előtt álló,
állhatatos pajzsnak;
halálra perzselődnének
hegyek és vizek,
ha védőjük hullana.”
(Grimnír-ének, 38.)

Blodughofi („Véres Pata”) Freyr lova, amit a szolgáljanak (Skirnirnek) adott. Gyors és félelmet nem ismerő: sem a tűz, sem a sötétség nem állította meg. (A ló neve nem kerül említésre az Eddákban, így a Blodughofi elnevezés csak feltételezés – a szerk.)

„Adok sebes lovat,
átvisz a sötéten
lobogó lángon;
kardot is kapsz, mely
magától lendül,
ha merész a markoló kéz.”
(Szkirnir-ének, 9.)

Az ász istenek tíz lovának a neve. Ezeket a lovakat ülték meg akkor amikor gyűlésre indultak.

„Nyihogó és Nyerítő, Ficánkoló és Fürge,
Fakó és Fényesszőrű,
Vágtás és Villám,
Könnyűlábú és Kényes,
ázok pompás paripái,
nyargalnak nyakra-főre,
ha törvényt tenni indulnak
Yggdraszill kőriséhez.”
(Grímnir-ének, 30.)

Odin két farkasa, akik a végsőkig hűségesek hozzá. Nevük jelentése „falánk” vagy „kapzsi”. Odin mindig odaadja a farkasainak az ételét, mivel ő maga csak bort iszik.

„Fréki és Géri, két farkas,
falatot a Hadak
harcedzett Atyjától kap;
ám a fegyverdiszes Ódin
önmaga örökkön csak
boron él, élvezettel.”
(Grímnir-ének, 19.)

A Holtak Úrnőjének Helnek a démoni kutyája, aki Helheim, a Holtak Világának a kapuját őrzi. Garm láncokkal van lekötözve, amit aztán el is szakít, amikor eljön az Istenek Végzete.

A Ragnarök előtt vonít és üvölt, majd kiszabadul láncaiból. A Ragnarökkor pedig a hadisten Tyr ellen küzd ami mindkettejük halálával végződik.

„Vonít most Garm veszettül
a Gnipa-barlangnál,
törik a bilincs,
s tüstént fut Fréki.
Látom messzibb jövőben
– ős tudások tudó ő –
hatalmasok hulltát,
hadistenek gyászát.”
(A völva jövendölése, 58.)

Eredetileg az óriás Hrugnir lova. Thor a fiának Magninak adta őt amiért segített neki az óriás elleni harcban. A legendák szerint Gullfaxi van olyan gyors a földön, a levegőben, és a vizen, mint Odin lova Sleipnir.

Gullinbursti („Aranysörétű”) Freyr vadkanja, amelyet két törpe, Brokkr és Eitri készített. Míg egyikük kiterítette a malacbőrt, a másik törpe belsőségekkel tömte meg azt. Ezután kohóba helyezve megalkották a különleges lényt. A Prózai Edda így szól róla:

„…éjjel-nappal égen és földön át sebesebben száguld bármi lónál, és hogy bárhol járjon az éjszakában vagy a sötétség világában körülötte minden kifényesedik, oly erősen világítanak sörtéi…”

Gna – Frigg egyik szolgálójának – lova amely képes a levegőt és a tengereket is átszelni. Ó-északi fordításban a ló neve annyit tesz mint „aki a patáját készül eldobni”, „pata dobó”, vagy „pata rúgó”. A Prózai Edda tesz róla említést:

„Nem én repülök,
még ha fent járok is
fellegekben.
Hófvarpnir hordoz,
kit Hamskerpir nemzett
Gardrofával”
(Bernáth István: Prózai Edda 35. fejezet)

Skinfaxi (Fénysörény) és Hrimfaxi (Dérsörény) Dagr (Nappal) és Nott (Éjszaka) lovai.

„Fénysörény a neve,
ő hozza a fényes nappalt
hajnalonta e föld népének;
legjobb lónak gondolják
mind a lovas gótok,
sörénye folyton fénylik.
[…]
Dérsörény a neve,
a nemes isteneknek
ő igázza az éjt diadallal;
dúlt szájából hab szakad
minden reggel, harmat
hull a völgyi világra.”
(Vaftrúdnir-ének, 12.)

Huginn és Muninn két fekete holló, akik Odin hűséges állatai. Minden nap útra kelnek, hogy körberepüljék a világot és híreket gyűjtsenek Mindenek Atyjának. Estére visszarepülnek Odinhoz, hogy beszámoljanak a történésekről.

Neveiket elmére és emlékezettre lehetne fordítani. A hollóknak köszönhetően nevezték később Odint, holló-istennek is.

„Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb.”
(Grímnir-ének, 20.)

Sleipnir (magyar fordításban sokszor Suhanónak nevezik) Odin szürke, erős, nyolclábú lova. Sleipnir gyorsabb, mint bármely más ló, és a földön, vízen és levegőben is képes vágtázni.

Apja Svadilfari, egy hegyi óriás hatalmas fekete ménje. Ez az óriás felajánlotta, hogy épít egy erődöt az istenek otthona, Asgard körül. Ha sikerül hogy felépítse a falat három tél alatt, fizetségként a Napot, a Holdat és feleségnek Freyja istennőt kérte. Az istenek nem hitték, hogy meg tudja csinálni és Loki tanácsára elfogadták a követeléseit.

Svadilfari viszont igazán erősnek bizonyult, és az ő segítségével az óriás képes volt tartani az ütemet. Az istenek kezdtek nyugtalankodni, és elküldték a ravasz Lokit, hogy valamiképpen hátráltassa az óriást. Loki egy gyönyörű szürke kancává vált, elcsábította Svadilfarit a gazdájától és hagyta, hogy a mén meghágja. Az Ármányos hamarosan megszülte a varázslatos csikót, Sleipnirt.

Végül az óriásnak a lova nélkül nem sikerült időben elvégezni a feladatát. Loki visszaváltozott eredeti formájába és a lovat (Sleipnirt) Odinnak adta.

További részletekért lásd:
Asgard falának megépítése

Thor kecskéinek a neve (Tanngniostr és Tanngrisnir) „fogcsikorgatást” jelentenek. Nemcsak a szerekét húzzák, hanem kiapadhatatlan táplálékforrásául is szolgálnak. Ha megéhezne a Mennydörgő, akkor levágja és megsüti a kecskéket, majd másnap a csontból és bőrből feltámasztja az állatokat. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a csontjaik érintetlenek maradnak.

Thor egyik útján, egy paraszt fia kiszívta a csontvelőt is, ami miatt másnap sántán éledt fel az egyik kecske. Büntetésül neki és a testvérének szolgájává kellett szegődniük.