Az izlandi mágikus jelek, több 17. századi grimoireból* ered, amik különböző mágikus hatásokkal kapcsolhatóak össze. Az Izlandi Varázslás és Boszorkányság múzeuma szerint, ezeknek a jeleknek nagy jelentőséget tulajdonítottak az izlandiak – köztük is leginkább a farmerek – főleg a durva klimatikus hatások miatt.

*Grimoire [ejtsd: grimoár]: Mágiatankönyv. Az ilyen könyvekben általában útmutatók találhatók mágikus erővel ellátott eszközök, mint például talizmánok és amulettek készítéséhez; varázslatok, bűbájok és jövendölések elvégzéséhez és emberfeletti lények: démonok, angyalok, szellemek megidézéséhez és segítségül hívásához. Sok esetben a könyvekről is úgy hiszik, hogy mágikus erővel bírnak, ugyanakkor más kultúrákban is megjelenik a szent írásokhoz kapcsolódóan az a hiedelem, hogy természetfeletti erővel bírnak, mint a Biblia esetén. Így bár minden mágiáról írt könyvet grimoireban tekinthetünk, nem az összes mágikus könyv az.

A rettegés sisakja, ami félelem keltésére, valamint a hatalom visszaélésének a védelmére szolgált. A jel talán az egyik legismertebb jelkép és több leírás is akad róla, ami jobban részletezi a használatát.

Köszörűkő hatásos használatáért.

Az ellenség marhájának megöléséhez.

Ezt a két jelet a cipőben tartották. Gapaldurt a jobb láb sarok része alatt, míg Ginfaxit a bal láb lábujjai alatt. Azt a célt szolgálta, hogy győzelmet biztosítson az izlandi bírkozásban.

Az üzletből és kereskedésből származó jövedelmezőséghez.

Bírósági ügyben lévő győzelemhez.

Félelem előidézésére.

Nyers fordításban vajköpüléshez, hogy meggátolják a mágikus tevékenységek használatát a vaj elkészítésénél.

Szellemek, és gonosz lelkek megidézéséhez.

Rókák elkergetéséhez.

Fulladás elleni védelem.

Szerencsés halászathoz.

Forrás: Wikipédia