Odin

Az Ászok főistene, a világ egyik megteremtője. Általában ősz hajú, nagyszakállú, félszemű istenként ábrázolják, aki olykor nagykarimájú kalapban és csuklyás kék köpenyben van. Az óriás Borr és az óriásnő Bestla gyermeke. Testvéreivel Vilivel és Vé-vel részt vettek nem csak a világ, de az első emberpár, Askr (kőris) és Embla (szilfa) megteremtésében is. (Odin volt az, aki az életet lehelte beléjük). Lokit a vértestvéreként tartják számon.

„Lelkük nem lélegzett,
szavuk nem szólalt,
maguk nem moccantak,
ép színük elapadt.
Lett lélegzetük Ódintól,
szavuk szólalt Hőnirtől,
Lódurtól meglódultak
s ép színük éledt.”
(A völva jövendölése, 18.)

Felesége Frigg, akitől Baldur, Hödr és Hermod született. A mítoszok szerint több szeretője is volt. Legelőször – még talán Friggel való házassága előtt – az óriásnő Jörd. Tőle született Thor. Egy másik óriásnő Gríd, Vidarnak adott életet. Rind nevű királylánytól pedig Váli jött világra.

A legtöbb istennel ellentétben, két csarnokáról is tesznek említést. Az egyik Valaskjalf, amelynek teteje ezüsttel volt bevonva. Innen, a Hlidskjalf nevezetű trónjáról képes volt bárki ellátni a világ bármely pontjára. A másik csarnoka, a Valhalla, a harcban elesett harcosoknak az otthona. Ezeket a harcosokat a valkűrök választják ki és amíg el nem jön az istenek végzete, addig itt töltik a mindennapjaikat. Mint a háború istene, hatalmában állt a csaták kimenetelét is befolyásolni.

Legendás állatai közt szerepel a nyolclábú Sleipnir, amelyet Lokitól kapott ajándékba. A történet szerint Loki egy kancává változva elcsábította az óriás építőmester lovát, Svadilfarit. Emiatt, (az Ászok szerencséjére) az óriás nem tudta befejezni az építést a megadott határidőre, így nem kapta meg a neki ígért jutalmat.

Állandó útitársa két farkas és két holló. A farkasairól Frekiről és Geriről csak annyi maradt fent, hogy a Valhallában kapott ételét ők eszik meg. Huginn („Gondolat”) és Muninn („Emlékezet”) minden nap a világot járta, hogy híreket gyűjtsenek Odinnak.

„Fréki és Géri, két farkas,
falatot a Hadak
harcedzett Atyjától kap;
ám a fegyverdiszes Ódin
önmaga örökkön csak
boron él, élvezettel.”
(Grímnir-ének, 19.)

„Elme és Emlékezet
nap mint nap felderíti
a földi tájakat;
aggódom, nem tér majd
vissza egyszer az Elme,
bár Emlékezetért
szívem még szorongóbb.”
(Grímnir-ének, 20.)

Fegyverként a Gungnir nevű lándzsát hordozza magánál, amely Thor pörölyéhez hasonlóan, sosem téveszti célját. A Draupnir aranygyűrűje képes volt minden kilencedik éjjelen nyolc magához hasonlót alkotni. Mindkét legendás tárgyat a törpék készítették Lokinak, aki aztán Odinnak adta őket.

Rengeteg néven említik őt, amelyek olykor bizonyos tettét, tulajdonságát foglalják magukba, míg máskor álcázzák kilétét. Csak hogy néhányat felsoroljak*: Alfödur (Mindenek Atyja), Asagrim (Az Ászok Ura), Gangleri (Vándor), Hangi (Akasztott), Hárbard (Szürke Szakáll), Hrafnagud (Holló Isten), Sigtyr (Győzelem Istene), Valfödur (Elesettek Atyja). Ha a neveket csoportosítani próbálnánk, akkor (véleményem szerint) a két legfőbb csoport a háború és a bölcsesség lenne. De találunk még olyanokat is, amelyek a költészettel, a mágiával vagy az ékesszólással kapcsolatosak.

„Ódin, ez most nagy nevem,
voltam Yggr, az ijesztő,
voltam Tund, a tomboló,
Riadó és Rémítő,
Imbolygó, Elsőisten,
Alkotó és Ártó
és mindegyik, mondhatom,
valóm hű változata volt.”
(Grímnir-ének, 54.)

A bölcsesség és tudás utáni vágya az egész életében elkíséri. Óriási áldozatokat hozott azért, hogy megismerje a jövőt, és betekintést nyerjen a mágia rejtelmeibe. Több olyan történet is fennmaradt, amelyek ezt bizonyítják. Ezek közül is talán a leghíresebb, hogy miként tűzte fel magát a saját dárdájával kilenc napra az Yggdrasilra, hogy megszerezze a rúnák bölcsességét. Egy másik utazása Mimir kútjához vezette őt, ahol a bölcsesség forrásából ivott. Cserében Mimir, a fél szemét kérte. Volt, hogy a világban járva keresett új tudást és új ismereteket. Ilyen volt az amikor a legbölcsebb óriással, Vaftrúdnirral vívott szópárbajt. Alkalomadtán a holtakkal, valamint a Nornákkal is tanácskozott.

„[…]Mindent tudok, ó, Ódin,
szemed hol rejted:
Mímir fenséges
forrásának mélyén!
Mímir minden reggel
így merít mézsört
Öldöklés Atyjának
zálogából. – Mit tudtok még?”
(A völva jövendölése, 28.)

„Függtem, tudom,
a szélfútta faágon,
kilenc éjen át,
dárdával átverve,
Ódinnak áldozva,
áldozva magam magamnak,
odafenn a fán,
gyökere hol támad,
titok mindeneknek.”
(A Fenséges beszéde, 138.)

Az istenek végzetekor az óriásfarkas Fenrir nyelte őt el. A fia Vidar, aki csak erre a célra született, bosszút állt apján, kettétépve a szörnyeteget.

A nevéből származik a szerdai nap. (Wednesday = Wotan’s Day = Szerda)

*A neveinek a teljes listája az angol wikipédia oldalán olvasható.