Ragnarök

A vikingek hittek abban, hogy az általunk ismert világ egy napon elenyészik. Ezt a napot nevezték Ragnaröknek. A Ragnarök, (“az istenek végzete” vagy “az istenek alkonya”) a végső csata az Ászok és az óriások között, amelynek színhelye Vígrid mezeje.

Az istenek tudták, hogy előbb vagy utóbb el fog jönni ez a nap. Hosszú életük alatt, több esemény is utalt a vég közeledtére. Az egyik ilyen Odin és Frigg fiának, Baldurnak a halála volt. Mielőtt az istenek alkonya bekövetkezne, azt megelőzi egy 3 éven keresztül tartó tél is, amelyet Filmbulvetrnek hívnak. Ebben az időben testvér testvér ellen vonul és a világot megfertőzik a háborúk.

„Fivér fivérrel vív,
vért ont s öl,
romlik rokonok
békés barátsága.
Világ vad kora jön,
házasságtörőké,
bárd-kor, kard-kor,
pattanó pajzsoké,
orkánok s ordasok kora,
felőrlődik a föld,
iszony-emberekkel
elvész e világ.”
(A völva jövendölése, 45.)

A Ragnarök kezdetét három kakas kukorékolása fogja jelezni: Gullinkambi (aranyszínű) a Valhallában, Fjalar (tűzpiros kakas) az óriások földjén (Jotunheim) és egy sötétpiros (nem megnevezett) kakas az alvilágban (Niflheim). Heimdall megfújja majd legendás Gjallar kürtjét, jelezve a Valhallában lévő einherjaroknak, hogy a csata ideje amelyre eddig készültek, elérkezett. Az óriások, Hel és halottjaik a Naglfar nevezetű körömhajóra szállva indulnak meg Vigrid mezejére. A Yggdrasil gyökerén lévő Nidhogg is elindul, hogy végtelen éhségével felfalja az elhullott harcosokat.

A Ragnarök során Surtr tűzóriás lángjaitól Ászgárd falai, maga Ászgárd és az óriási Bifrost szivárványhíd is lángra kap. A gigantikus méretű Világkígyó (Jörmungandr) kiemelkedik Midgard tengeréből és miközben farkával csapkodva Vígrid mezejére indul, mindenhol megáradnak a folyók. Fenrir, az óriásfarkas is elszabadul a Gleipnir-lánc fogságából, halált és pusztítást hagyva maga után. A Napot és a Holdat felfalja az őket kergető két farkas, Sköll és Hati, sötétségbe borítva a világokat. Még maga az Yggdrasil is megremeg az események következtében.

„Megremeg Yggdraszill,
a magas kőris,
jajdul agg törzs s ág,
szabadul az óriás.
Hél útjára rettegve
hágnak a hősök,
míg Szurt lángja
mindent elnyel, felemészt.”
(A völva jövendölése, 47.)

Az igazi pusztítás viszont csak akkor kezdődik, amikor mindnyájan Vígrid mezejére érnek. Odin Fenrirrel kerül szembe. De nem számít, hogy Mindenek Atyja milyen hatalmas, nem lesz képes legyőzni az óriásfarkast. Fia, Vidar lesz az, aki majd bosszút áll – puszta kézzel tépve szét az óriásfarkast. Thor sem marad tétlen és esküdt ellenségével, Jörmungandral kerül szembe. A kettejük közti harcban végül Thornak sikerül győzedelmeskednie, de hiába, mivel a Világkígyó eleste után csupán kilenc lépést tud megtenni, aztán a kígyó mérgétől ő is meghal.

Loki is az Ászok ellen fordul, bosszút állva büntetésén, amit az istenek kiróttak rá. Heimdall hősiesen küzd ellene, de egyikük sem éli túl a csatát. Tyr, és az alvilág őrzőjének, Hel pokoli kutyájának Garmnak a harca is hasonló véget ér. Freyr pedig hiába küzd a tűzóriás Surtr ellen, szarvasagancsával képtelen felülkerekedni rajta. Végül Surtr kardjával felgyújtja mind a kilenc világot, elpusztítva mindent, ami az életet jelentette.

„Vonít most Garm veszettül
a Gnipa-barlangnál,
törik a bilincs,
s tüstént fut Fréki.
Látom messzibb jövőben
– ős tudások tudó ő –
hatalmasok hulltát,
hadistenek gyászát.”
(A völva jövendölése, 58.)

A föld lángba borul, a tengerek felforrnak és elnyelnek mindent: embert, törpét, elfet, istent, óriást. Az istenek jól tudták, hogy semmit sem tehetnek, hogy megelőzzék a ezt a katasztrófát. Odin megjósolta, hogy az istenek alkonya el fog jönni, viszont azt is tudta, hogy ha más formában is, de a világ folytatódni fog.

Lesznek olyan istenek, akiknek sikerül túlélniük a pusztítást, és az Idavoll mezőre gyűlnek, ahol egykoron az istenek csarnokai álltak. Ilyenek lesznek Odin fiai, Vidar és Váli, Thor fiai, Magni és Módi (akik apjuk legendás fegyverét, a Mjölnirt is öröklik). Még Baldur és Hödr is visszatér a holtak világából Vilivel (Hoenir) együtt.

„Összegyűlnek az ázok
az Idamezőn,
s a roppant földövről
beszélnek egyre,
emlékezvén
nagy eseményekről,
Fimbultír egykori
rúnáit felidézik.”
(A völva jövendölése, 60.)

„Ott a fűben
újra fellelik
a tündöklő
arany táblákat,
csodálhatják elmúlt
idők csodáit.”
(A völva jövendölése, 61.)

Két ember, Lif és Lifthrasir (mindkettejük neve jelentése ‘élet’, előbbi nő, utóbbi férfi), az Yggdrasil mélyén elbújva életben marad a Ragnarök után.

És habár Sköll felfalta a Napot, még előtte életet adott a lányának, aki anyja nyomdokába lépve megkezdte útját az új világban.