Rúnák történeti eredete
1. rész — A gyökerek
Utazásunkat az ókorban kell kezdenünk, ahhoz, hogy kiderítsük, hogy a rúnák, mint írásrendszer gyökerei milyen mélyre nyúlnak vissza. Első állomásunk a föníciai írás lesz, melyet az egyik legkorábbi betűírásként tartunk számon, maga a nyelv pedig a sémi-hámi nyelvcsaládhoz tartozik. E írásrendszer használatára utaló, a legkorábbi ismert felirat Kr. e. 1050 körül keletkezett. Az írásrendszer kialakulása Kr.e. 13 századra vezethető vissza, és a későbbi görög, majd latin abc alapjait jelentette. [1] Magánhangzókat nem jelöltek, leszámítva 3 hosszú magánhangzót.
A rúnaírás egyik legtávolabbi elődjének a föníciai írás tekinthető, melynek a 22 betűje közül 10 közvetlenül rokonítható a rúnákkal:
Sorszám* | Főníciai betű megnevezése | Latin betű | Rúna |
---|---|---|---|
1 | ʾālep | A | Ansuz |
2 | bēt | B | Berkana |
3 | gīmel | C, G | Kaunan (Kenaz) |
6 | wāw | F, V, Y | Uruz |
8 | ḥēt | H | Hagalaz |
10 | yōd | I | Isa |
12 | lāmed | L | Laguz |
20 | rēš | R | Raido |
21 | šin | S | Sowilo |
22 | tāw | T | Tiwaz |
* főníciai abc szerinti sorszáma az adott betűnek
Így a táblázatban párhuzamba lehetett volna állítani még például a héber, arab, görög abc-ket is. Ezen a linken, az oldal közepe fele megtaláljátok a teljes körű táblázatot, ahonnan én is kimásoltam ezt a részletet. (Külön érdekesnek tartottam, hogy e között a 10 betű között megtalálható a 3 hosszú magánhangzó, alep, waw, yod)
A föníciai abc minden betűjét elnevezte, így a kezdőszó megegyezett magával a betűvel, ez a módszer, valamit a betűk szoros rendben való tanulása is elősegítette a könnyebb megjegyezhetőséget. A föníciai betűkhöz hasonlóan, minden rúnának is megvolt a saját elnevezése.
[1] Főníciai írás ókánaánita abc-ből alakult ki, kifejlődése szervesen kapcsolódik az egyiptomi hieratikus és proto-sínai íráshoz, valamint az ugariti abc-hez is.
2. rész — Idősebb Futhark
Nagau sisak
Meldorf fibula
Mivel az írásról nehéz úgy írni, hogy közben nem említjük meg milyen nyelvet is használt az adott nép, így essen itt néhány szó az óskandináv nyelvről.
A koraközépkorban, de még az viking korszakban is a skandináv nyelvek között sokkal kisebb volt a különbség, mint manapság, akkoriban dönsk tunga, vagyis dán nyelvmegnevezéssel illették. A germán nyelvektől való elkülönülés tehát a kora középkorban történhetett meg, amikor egyre inkább eltávolodtak a német területeken használt nyelvtől és az angolszászok nyelvétől.
A skandináv terülteken használt óskandináv nyelv is mutat változatokat, egyrészt a fonetikában. Elkülönült a nyugati, óészaki nyelv, amelyet főleg Norvégiában használtak, a keletitől, amelyet a dán és svéd területeken beszélték. Ez utóbbi csupán a viking kor vége felé kezdett különválni. A rúnák kialakulásában valamint szerepe volt még a gótoknak, akik a császárkorban érintkezésben álltak a Római Birodalom keleti felével és így megismerték a görög írást is.
A rúnák közvetlen elődjének tartják a Nagau sisakon (bal fent) található feliratot, mely Kr.e. 450-350 körül keletkezett, és a Meldorf fibula (bal lent) [2] feliratát, melyek Kr.u. első századra datálnak.
Az idősebb Futhark bőven a viking kort megelőzően, már a vaskorban alakult ki a Skandináv térségben a latin abc (mely az etrusk, rét, görög abcékkel áll kapcsolatban) hatására, tehát körülbelül az időszámításunk utáni első, második évszázadban. A legkorábbi rúnaírásos felirat Kr.u. 200 körüli időből származik. Egyes rúnák elnevezése is erre a korai időszakra vezethető vissza.
A Futhark elnevezés az abc első kezdőbetűinek összeolvadásából származik. Jellegzetes alakjuk egyrészt annak köszönhető, hogy fába, kőbe vésve használható legyen. Így idősebb Futhark 24 jelből áll, melyeket függőleges és átlós vonalak alkotnak. Ez az abc nem különböztet meg kis és nagy betűket.
A legkorábbi felirat, ami az idősebb Futharkkal készült a Kylver kő felirata, és Gottlandon, Stånga nevű településről származik.
Az 6. és 8. század között használt idősebb Futhark rúnái már csak 3 irányú vonásokból állt, a korábbiakkal ellentétben.
Szintén a korszakban voltak használatosak az angol-szász rúnák, melyek szoros rokonságot mutatnak az idősebb Futharkkal.
[2] melltű; olyan tű, mely a ruhát összetartásására használtak, többnyire a váll, mell közelében.
Kylver kő
Idősebb Futhark
3. rész — Fiatalabb Futhark
Folytatjuk utazásunkat időben, most a viking korba (körülbelül Kr.u.: 800-1200 között), amikor két Futharkot különböztetünk meg a Skandináv területeken használt fő változatok közül:
- Hosszú ágú — dán rúnák (közönséges rúnák) [fenti sor ]
- Rövid ágú — svéd-norvég rúnák [lenti sor ]
A két változat között a következő betűkben fedezhető fel eltérés: H, N, A, S, T, B, M
A Futhark-kal történő írásmód nem tudott egyeduralkodóvá válni, sok nehézséggel járt az olvasás. Csupán 16 betűből állt, így nem tartozott minden hanghoz, önálló betű, tehát ugyanaz a karakter más-más hangot jelenthetett, akár ugyanazon a szón, mondaton belül is. Nem volt jel az O és E hangok jelölésére, pedig a leggyakoribb magánhangzók voltak. D, G, P hangoknak sem volt betűjük, helyette K és B rúnát használtak.
Jobb oldalon:
Rúnakő Drävléból, melyen a kígyó Fáfnirt,
valamint a kő felső régiójában látható
emberalak Sigurdot ábrázolja.
Így ezek a pontatlanságok nagyban megnehezítették az olvasást, ehhez persze még hozzá kell számítani, hogy a helyesírási szabályok alkotása újkori „találmány”, így az egyes szavaknak különböző leírása lehetett. Hosszabb lélegzetvételű szövegek készítésére pedig alkalmatlannak bizonyult. A szavak kiolvasása gyakran kétséges, a ma ismert feliratok között is szép számmal található olyan, amely a kutatók előtt még bizonytalan.
Futhark változatok
Drävle rúnakő
A viking korszak vége felé új rúnajelek jelentek meg, a hiányzó betűk pótlására. A rúnaírás kiszorításában a kereszténység átvételének és latin írásbeliség terjedésének jelentős szerepe volt.
Rúnaírásos feliratok lelőhelyei: Skandinávia, Anglia, Írország, Man-sziget (itt a fent ismertetett két írásfajta keverékét használták), Normandia, Németalföld, német területek, Közép-Európa, Nyugat-Oroszország
Gyakorlatilag kirajzolódnak azok a területek, ahol a korszakban a vikingek megfordultak. Még a Hagia Sophia falán is maradt két rúnafelirat, az egyik egy bizonyos Halfdan által készített véset, a másik megfejtése még sajnos várat magára
A rúnaírásos emlékek, tömege zömmel a tágabb értelemben vett viking területekről került elő. Svédországban körülbelül 3 432 rúnafelirat található, Dániában csupán 844 felirat, Norvégiában pedig 1 552. A Skandináv területekről tehát összesen 5 826 ismert felirat áll rendelkezésünkre, az ezen kívüli területekről viszont kevesebb, mint 500.
Hol is maradtak fenn a rúnafeliratok?
- rúnakövek – leghosszabb rúnaírásos felirat: Svédországban, Östergötlandon található Rök-kő, amely rövid ágú rúnaírással készült. A feliratot egy apa, Varin készítette elhunyt fia, Vaemond részére, és egy nyolc soros verset is tartalmaz, valamint további irodalmi szövegekre is utal. A rúnákat viszont egészen az újkor elejéig használatban maradtak. A késői rúnafeliratok között több verses formában íródott.
- használati tárgyak, amelyekre a birtoklás tényét rögzítették, pl. fésűkön, hajók, dísztárgyak
Feliratok jellege:
- Tudatosan pogány jellegű szövegek (ima, mitológiai utalások)
- Életrajzi adatok, megemlékezés céljából
- Akár jogi célokat is szolgálhatott például örökösödési jog szempontjából, leszármazást tartalmazza
- Varázsszövegek
- Üzenetek, levelek („Csókolj meg”)
4. rész — Írás misztikája
Az írás-olvasás igazi misztikum volt a megelőző korok emberei számára. Hisz gondoljunk bele, ez egy olyan tudásnak számított, ami nem mindenki számára volt elérhető, kevesen ismerték a „betűvetés titkát”. Egy példával illusztrálva beleláthatunk abba, hogy milyen hatást is keltett ez a titkos tudás: Vegyünk egy írástudó embert, aki készít egy feljegyzést (agyagtábla, vagy botra készített rovásokkal, akármivel). Ezt a feljegyzést egy írástudatlan elviszi a szomszéd faluba, egy másik írástudónak, aki el is olvassa ezt. Tehát megkapja a tőle több kilométerre lévő társának a gondolatait, anélkül, hogy személyesen beszéltek volna! Ez a futár számára misztikus, varázslatos dolognak hat.
Ráadásul egy olyan tudásról van szó, amit nem lehetett egykönnyen elsajátítani. Hosszú évek gyakorlása kellett hozzá, főleg a bonyolultabb írásrendszerek esetében, mint az ékírás, hieroglifák, vagy a kínai írásjelek. De a misztikussága akár a középkorban a latin számára is adott, hisz egy olyan idegen nyelv, amely egyben a liturgia nyelve is, és tökéletes elsajátításához igen magas szintű tanulmányok szükségeltettek.
Az írás és a jóslás tehát annyira nem is eshetett messze egymástól. Ennek a két dolognak a markáns megkülönböztetése csak korunkra jellemző. De a középkorban, vagy az ókorban az írás maga volt a mágia, így nem zárhatjuk ki azt sem, hogy a jövendölés gondolatával rokoníthatták. A rúnák esetében erre vonatkozó adat nem ismert, így nem is állíthatjuk, hogy valaha használták jövendölésre.
Az írás tömegesedése igazán az újkorral vette kezdetét. Nyugat-Európában az anyanyelvű irodalom, a reformáció, a könyvnyomtatás elterjedésével elérhetővé váltak az olvasmányok, ezek árai csökkentek, és így elég volt a betűket megtanulni az olvasáshoz, nem volt szükség egy másik nyelv, a latin elsajátítására. Így az írás csoda értéke is folyamatosan csökkent az idővel előrehaladva.
Nyomok a rúnák mágikus használatra: a 2-4. század között keletkezett Lindholm amuletten feltűnik a három Thivaz (Tyr megidézése) és az 8 Ansuz (talán 8 isten megidézésére).
Lindholm amulett
Több helyen is olvastam, hogy nincs nyom arra, hogy jóslásra is használták volna a rúnákat. Ezen a tényen nem kell elkeserednünk, vagy becsapva érezni magunkat. Egyrészt, mert attól, hogy valamit nem bizonyítottak, még nem lehet, hogy nem is használták ilyen célra. Viszont, ha elég bölcsen akarunk eljárni, akkor azt kell hinnünk, hogy valóban nem használták jóslásra, és ez csak egy későbbi adaptáció… ami viszont remekül működik! Ne feledjük, hogy hosszú évszázadok alatt fejlődtek ki a rúnák, a jelenünkhöz képest évezredekről is beszélhetünk. Miért ne gondolkodhatnánk úgy, hogy a rúnák újrafelfedezésével egy újabb periódus kezdődött a Futhark életében? Miért ne gondolhatnánk azt, hogy e hosszú folyamatban ez egy újabb állomás, amikor a rúnák a jelenünk és mai igényeikhez alakulnak, és újabb jelentésekkel gazdagodnak. Én úgy hiszem, hogy ez csak egy újabb állomás a rúnák evolúciójában, se nem rosszabb, se nem jobb az eddigieknél. Ez az állomás a mi korunk tükörképe, ahogy az idősebb Futhark a kora középkoré, a fiatalabb Futhark pedig a viking koré.
Egy fontos aspektusáról viszont nem írtam még a rúnáknak, ez pedig a különböző okkult tanokkal összefüggésbe hozható kapcsolata. Ennek a témának a feldolgozására is tervezek majd egy bejegyzést, de mindenképpen egy hosszabb kutatómunkát fog igényelni, tehát az extra, ötödik rész még nem mostanában fog felkerülni.
Ez a cikksorozat csak egy rövid áttekintést nyújt a rúnák iránt érdeklődőknek. Azok, akik szeretnének jobban elmélyedni a Futhark történetében — és ezt teljes szívvel ajánlom — azoknak első lépésnek a cikkek alatt feltüntetett irodalomlistát ajánlom. Természetesen rengeteg könyv foglalkozik a rúnákkal, megjelent hasonló témában, ezek olvasását is csak javasolni tudom, persze a kellő kritika érvényesítésével, főleg az „ezotériához” közelebb álló könyvek esetében.
5. rész — Liber runarum: Rúnák könyve
Rota runarum
A rúnák használatára vonatkozó bejegyzés-sorozatom utolsó szakaszához érkeztünk. A készítése nem véletlenül húzódott el ennyire hosszan, közben rá kellett jönnöm, hogy még megannyi téma lenne, amit részletesebben ki kellene vesézni. Ott van például az izlandi mágia, ahol a rúnák használata még tovább élt. És máris elérkeztünk Jochum M. Eggertsson, más néven Skugga híres könyvéhez (Galdraskræða), amely számos egyéb problémát vet fel, ami a késő XIX század, XX század elei hasonló művek esetében is gyakran felmerül. Tehát erre a témára most nem fogok kitérni.
Bal oldalt:
A Vatikáni kéziratban feltűnik a Rúnák köre (rota runarum) nevű ábra.
Külső kör: latin betű
Mellette: rúna neve
Legbelső kör: maga a rúna és számomra értelmezhetetlen
megjegyzés mellette
A téma szinte kimeríthetetlensége miatt úgy döntöttem, hogy egy mágikus kéziratot mutatnék be a késő középkorból, Láng Benedek kutatásai nyomán, valamint két XVI.-XVII. századi tudóst, akik a rúnák újra felfedezésében játszottak úttörő szerepet. Ha minden a terveim szerint alakul, akkor ezen kívül még egy bejegyzés fog készülni.
A Liber Runarum négy példányban maradt fenn, az egyes kéziratok között eltérések is felfedezhetőek. A könyv Krakkói és Vatikáni kéziratából megállapították, hogy Krakkói egyetemen készíthették 1487-1488 körül, ez a két könyv mutatja a legnagyobb hasonlóságot.
A Liber runarum, vagyis Rúnák könyve olyan asztrológiai és asztronómiai elemeket tartalmazó könyv, mely skandináv rúnák mágikus használata is kitér. Az alapötlet, hogy minden bolygóhoz tartozik egy szellem, ami hatással van az alsó világ tárgyaira. Így a könyv részletesen megadja, milyen fém, kövek, planéták felelnek meg az egyes angyaloknak. A könyv végén egy példán keresztül magyarázza el, hogyan kell a gyakorlatban hasznosítani ezt a tudást. Ahhoz, hogy meg tudja idézni a megfelelő bolygó energiáját, le kell írnia az angyal nevét a megfelelő fémre és hívni az angyalt, és a segítségüket kérni a cél elérésében, ami a Vénusz talizmán esetében a szerelem.
Az angyalok nevei latin betűkkel valamint rúnákkal. Jobb felső sarokban zodiákus jegyek uralkodó bolygói és ehhez kapcsolódó ábrák láthatóak.
A könyvben nem csak a skandináv eredetű rúnák tűnnek fel, hanem héber és arab betűk is, az ismeretek hermetikus gyökerére utalva, mégsem nevezhető a könyv tartalma hermetikusnak, csupán erre utaló részeket tartalmaz. Valószínűbb, hogy arab szöveg fordítása lehet, vagy olyan latin szöveg, amit inspirálhatott hermetikus irat.
Ahogy a Liber runarum szerzője is ajánlotta, rúna jeleket, a mágikus voltuk miatt gyakran alkalmaztak talizmánokon, amuletteken, más jellegű tárgyakon is egészen a kora középkortól. Egy késő 15 századi egyházi kéziratban a rúnajeleket használtak nevek átírására, valamint orvosi, jövendölési fogalmak jelölésére. Démonok invocatiojánál például a titkos szövegrészeket írták rúnákkal, melyeket a legveszélyesebbnek tartottak (boes geist, mely a mai böse Geist, gonosz szellem, vagy kum her zuo mir, komm hier zu mir, gyere hozzám, diabolo diaboliczno, satana sataniczno).
Akit a Liber runarum közelebbről is érdekel, azoknak ajánlom, hogy a forrásokban feltüntetett linkek írásaiba, könyvekbe kukkantsanak bele. Például az illusztrációként feltüntetett képeket is megnézhetitek nagyobb felbontásban, sajnos nem akartam itt közölni jobb minőségben, hogy a szerzői jogokat ne hágjam át teljesen, valamint a könyvben írott megfelelésekről, azok használatáról is részletesebben tájékozódhattok.
Végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni Arcus Arckhebohn segítségét a bejegyzés elkészítéséhez.
A fennmaradt négy példány jelzete:
- Vaticano (Città del), Diblioteca Apostolica Vaticana, Pal. lat. 1439, ff.346r-347v.
- Dresden, Sächsiche Landesbibliothek, N, 100, ff. 198r-200v.
- London, British Library, Sloane 3854, ff. 97rv, 101rv.
- Wien, Österreichische Nationalbibliothek, 12834, ff. 1r-6r.
6. rész — Rúnák újrafelfedezése
Ole Worm (1588-1654)
Korának egyik híres polihisztora, ógörög és latin nyelv tudósa, orvos, és muzeológus, Caspar Bauhin tanítványa volt, de Ole Worm nevéhez fűződik az első tudományos publikáció is a rúnákról. Beutazta Európa nagy részét, járt Németországban, Franciaországban, Angliában, Belgiumban, Luxemburgban, Németalföldön, Itáliában. Nem csak a természet iránt érdeklődött, de a történelemmel, elmúlt korok leleteivel, ősi írásokkal és mitikus lényekkel is foglalkozott (nevéhez fűződik egy 1638-as publikáció, melyben a narvál agyarát azonosítja unikornis szarvként). A modern régészeti módszerek kialakulásához is hozzájárult, mivel értékes információkat jegyzett fel a feltárások helyéről. Worm gyűjteménye nem sokáig maradt fenn, halála után kis múzeumát bezárták, egy része a Dán Királyi Műkincstárba került.
A rúnák tudományos igényű feldolgozása Ole Wormmal kezdődött Dániában, publikált több rúnakő feliratát, például Harald király rúnakövét. 1636-ben jelent meg a Runir, seu Danica literatura antiquissima című műve, melyben foglalkozik a rúnák eredetével, fejlődésével, használatukkal. Később kibővítette a Dániában, Norvégiában, Gottlandon akkor ismert rúnaköveinek felirataival.
Runir itt olvasható, mely bár latin nyelven íródott, belelapozva akárki láthatja, hogy milyen alapos munka. A könyvben egyébként fellelhetőek a rúnaszövegek latin átírásai mellett az eredeti feliratok másolata is.
Másik érdekes munkája a Computus Runicus címet viseli, 1626-ban publikálta, amely egy Gotlandi eredetű 1328-as rúna-naptár másolata. Közli a rúna írásos szöveget és ezek nagy részének a latin betűs átiratát is, továbbá egy rúnabetűs Epacta táblázat is található benne (elkészítéséhez komoly matematikai tudás kellett, és a különböző naptári események kiszámításához nélkülözhetetlen).
Johannes Bureus (1568-1652)
Johannes Bureus (1568-1652)
lutheránus lelkész fiaként született, Uppsalában, tanulmányokat is folytatott majd Stockholmban, de németországi és itáliái egyetemeken is megfordult, teológiát hallgatott. Latinul és héberül kiválóan tudott. Måten Bång-tól kapott egy középkori könyvet, ami többek között mágiával is foglalkozott, és ezután kezdett el érdeklődni a Kabbala iránt. De foglalkozott asztronómiával, és alkímiával, valamint tagja volt a Rózsakereszteseknek is. Királyi levéltárnok és Gustav Adolf tanácsadója lett. Svéd nyelv fejlesztőjeként, svéd rúnakutatóként, misztikusként, és íróként tartják számon.
Érdeklődése a rúnák iránt valamikor az 1593-as évben vehette kezdetét, mikor Stockholm felé utazva egy rúnakő keltette fel a kíváncsiságát. Ő maga is olyan területen élt, ahol sok rúnakő volt található, de addig sosem figyelt fel rájuk. Ez után határozta el, hogy meg kell tanulnia olvasni a rúnákat, ezért Dalarne-ba utazott, ahol a helyi parasztok tanították a rúnák olvasásra.1599 és 1600 között rúnaköveket keresett fel, és lejegyezte a rajtuk található szövegeket, valamint fordította is azokat.
Ő volt az egyik első személy, aki tudományosan szempontból tanulmányozta a rúnaköveket, ő írta a Runa: ABC boken (1611) című könyvet, ami sokaknak segített a rúnaírás elsajátításában, valamint több rúnakő képnek publikálása is a nevéhez fűződik. Többek között 1624-ban jelent meg a Monumenta Sveogothica hactentus Exculpa című munkája, mely szintén a rúnákkal foglalkozik. Ekkoriban a dán Ole Worm is tanulmányozta a rúnákat a saját országában, bár a rúnák eredtének kérdésében nem álltak közös nevezőn.
Vegyük szemügyre részletesebben is a Runa: ABC boken című művét. Ebben a könyvben már megnyilvánul a szerző ezoterikus érdeklődése, a fiatalabb dán futharkból egy rúnával kevesebbel foglalkozik, mivel a 15 mágikus szám, hogy 3 részre oszthassa a rúnákat, felcserélte a Lagher és Man rúnákat, valamint a fordított Man rúna ugyanaz, mint a Rodhur rúna, így ezt kihagyta.
A saját rúna abcjéhez az úgynevezett Hälsinge rúnákat használta, ezek az angol terminus szerint ún. staveless runes, vagyis csonkák, hiányzik a bot, vagyis a függőleges vonás. Ezek a fiatalabb dán rúnákhoz állnak a legközelebb.
Az ő nevéhez fűződik az Alruna kifejezés (Adulruna), jelentése, egyrészt a tudás ősi asszonya, másrészt a Mandragórát jelölő svéd szó is. Ebben a rendszerben már keveredik a középkori misztikus tudás és a rúnák használata, a kabbala és számmisztika elemeivel.
Forrás:
Kígyósi Arianna: Pogányblog (Letöltés ideje: 2016.08.18)