Sol

Apja: Mundilfari
Férje: Glen
Testvére: Mani
Állatai:
Alsvid és Arvak (lovak)
Legendás tárgya:
Svalin (pajzs)

A Nap megtestesítője, Mundilfari lánya, Glen felesége. Míg a legtöbb mitológiában a Nap jelképezi a férfit és a Hold a nőt, az északi világban éppen fordítva van. Sol, a Muspellheimből származó szikrák segítségével áraszt fényt a világok fölé. Az Alvísz-ének szerint az égitest elnevezése világonként eltér:

„Embereknél a neve nap,
isteneknél izzó fény,
törpéknél Dvalin-dermesztő,
óriásoknál ózontűz,
álfoknál Állandó,
ázoknál Áradó.”
(Alvísz-ének, 16.)

Az égen keresztül Alsvid és Arvak húzza a szekerét. A lovak lábhajlatai alá az istenek két-két hűtővasat helyeztek el, hogy hűvösen tartsák az állatokat:

„Koránkelő és Készlábú
ébred, nagy útra kél,
éhesek, keltik a napot;
hordanak hónuk alatt
hűsítő vasat az ázok.”
(Grímnir-ének, 37.)

Solnak volt egy pajzsa is, amelyet Svalinnak hívtak. Ez a pajzs védelmet nyújtott a Nap óriási hőjétől:

„Enyhítő, ez a neve
a nap előtt álló
állhatatos pajzsnak;
halálra perzselődnének
hegyek és vizek,
ha védőjük hullana.”
(Grímnir-ének, 38.)

Testvéréhez hasonlóan, őt is egy farkas üldözte, akit Sköllnek hívtak. Az istenek alkonyatakor Sköllnek sikerül elkapnia Solt, viszont mielőtt még Fenrir* felfalja őt, életet ad lányának, aki az új világot fogja beragyogni.

„Az áldozatos Álfsugár
leánynak ád életet,
mielőtt Fenrir felfalja;
a hajadon vágtat majd
anyja hajdani útján végig,
ha vesznek már a hatalmak.”
(Vaftrúdnir-ének, 47.)

*A Vaftrúdnir-énekben Fenrirt említik a nap elnyelőjének, viszont ez nem kifejezetten Fenrirre, hanem az óriásfarkasra és a gyermekeire együttesen (Hati & Sköll) utal.