A Valknut szimbólum többnyire temetési díszítőelemekkel együtt látható, de a régi időkben a gonosz szellemek elleni védekezésül vagy reinkarnáció elősegítésére akár talizmánként is hordhatták.

A három, egymásba fonódó, megbonthatatlan egységet alkotó háromszög az északi mitológia világegyetemének három nagy tartományát (a holtak, az élők és az istenek birodalmát), kilenc csúcsa a bennük foglalt kilenc világot (Asgard, Vanaheim, Alfheim, Midgard, Jotunheim, Swartalfheim, Nidavellir, Niflheim, Muspellheim) jelképezi.

Az idők során több személy is megpróbálta kideríteni, hogy vajon milyen jelentéssel bírhat a Valknut. Ezek közül néhányat én is leírnék:

Egy neves tudós, Hilda Ellis Davidson úgy vélte, hogy Valknut Odin azon képességével áll kapcsolatban amivel képes volt az elmét megkötni vagy feloldani. Megkötés alatt azt értette, hogy az embert a csatában gyámoltalanná, magatehetetlenné tette. E jelkép segítségével ugyancsak képes volt minden félelmet elfeledtetni a harcosokkal, úgymond feloldani a bennük lévő feszültséget.

A legtöbb szimbólum temetési díszítőelemekkel együtt volt jelen így feltételezhetjük, hogy erősen kapcsolódik a halálhoz. Akik a halál szimbólumának tartják, azok a modern korban kerülik a Valknut tetoválásokat. Úgy vélik, hogy az, akin ez a jel szerepel (tetoválásként) azt balszerencse vagy halál is kíséri. (Egy megint másik elmélet szerint, csak akkor negatív, ha a Valknutot eltávolítják a személyről).

“Erőt és bátorságot kölcsönöz viselőjének, hogy könnyebben meg tudjuk vívni a hétköznapi csatáinkat.”

A Mjölnir Thor legendás erejű pörölye volt, aki gyakran hadakozott az óriásokkal. A pöröly, ahogy a fentebbi idézetben is áll, védelmet nyújt viselőjének. De ez nem minden: Aki már utána olvasott Thornak, az tudhatja, hogy a régi időkben, a Mennydörgés Istene a mezőgazdaságban is nagy szerepet játszott, hiszen az eső nélkülözhetetlen volt a jó termés érdekében. Tehát a Mjölnir még a termékenységhez is erősen kapcsolódik.

Manapság sokan csak divatból hordják Thor legendás fegyverét a nyakláncuk medáljaként, de régebben az ősi hit (leginkább az Asatru) és Thor iránti tisztelet jeléül viselték.

Harald “Bluetooth” Gormsson (I. Harald vagy Kékfogú Harald) dán király, 958-tól volt Dánia illetve 976-tól 986-ig Norvégia uralkodója. Feljegyzések szerint nagyon szerette az áfonyát, ezért kapta a Kékfogú (angolul bluetooth) jelzőt.

Harald arról volt nevezetes, hogy egyesítette a lázongó dán, norvég és svéd törzseket. Ehhez hasonlóan a Bluetooth-t is arra szánták, hogy egyesítsen és összekössön olyan eszközöket, mint a számítógép vagy a mobiltelefon.

A Bluetooth logója a (fiatalabb futhark) H és B betűknek megfelelő skandináv rúnákat, a Hagalazt (hagalaz) és a Berkanat (berkana) idézi.

Odin hármas kürtje – mint ahogy a nevében is benne van – Mindenek Atyjának a jelképe. A szimbólum három egymásba fonódó ivókürtöt formál, amely a modern Asatru hitnek egyik jelképéül is szolgál.

Maga a jelkép a költészet italához (Odhroerir) kapcsolódik. A legenda szerint az istenek a nyálából létrehoztak egy új istent, Kvasirt, akinek hatalmas bölcsessége volt. Azonban egy napon, két törpe meggyilkolta, és a vérét mézzel összekeverve megalkottak egy mágikus főzetet, az Odhroerirt. Bárki, aki csak egy kortyot is ivott ebből a főzetből, bölcsességre és mágikus képességekre tehetett szert, leginkább a költészettel kapcsolatban. A három ivókürt a történet azon részére utal, amikor Odin három éjszakát töltött Gunnloddal, hogy megszerezze a költészet italát. A történetről részletesen itt olvashatsz: A költészet itala.

Egyes források szerint a szimbólum a hagyományos északi pohárköszöntő rituálékhoz kötődik.

A bal oldal látható jelkép a hatalmas Világkígyót, Jörmungandrot ábrázolja. A kígyó Loki és az óriás Angrboda egyik gyermeke. A Világkígyóval a mitológiában többször is találkozunk, leginkább Thorral való küzdelem során.

Gyakran nevezik Midgardi Kígyónak is, mivel az emberek világának hatalmas tengerében élt. Az óriási mérete miatt az egész világot körbeérte. Alternatív ábrázolása a saját farkába harapó kígyó, amely az Ouroboros névre hallgat.

A szimbólum Odin legendás lándzsáját jelképezi. A fegyvert Loki készítette el, majd Odinnak ajándékozta. A legendák szerint sosem tévesztette célját, és ha Odin eldobta, mindig visszatért kezébe.

A jelkép az angolszász futhorc rúnái között is megjelenik, méghozzá ez az úgynevezett ‘Gar’ rúna. Ez azért is fontos, mivel a rúna erősen kötődik Odinhoz, sőt némelyek az ősi futhark Wyrd rúnájával megegyezőnek találják (tehát a Ralph Blum által “kitalált” rúnát bátran helyettesíthetik azok, akik valamiért úgy érzik, hogy a 25. üres rúnának még is kéne egy jelkép).

Az Irminsul (Irmin oszlopa) egy tölgyfa vagy faoszlop volt, amelyet a szászok vallásos tiszteletben részesítettek, mert hitük szerint ez kötötte össze a mennyet és a földet. De akkor mi köze a jelképnek a skandináv mitológiához?

Két nézőpontot ismerünk: az egyik a jelképet egy bizonyos istenhez köti, míg a másik pedig nem köti senkihez. Ami mindkettőbe közös, hogy az Irminsult a világot megtartó oszlopnak tekinti.

Azok akik valamely istennel társítják, ott ismét megoszlik a vélemény. Vannak akik szerint Irminsul Odinhoz kötődik (Irmin óészaki megfelelőjéből, Jörmunból kiindulva). Mások szerint Ziuhoz, amely Tyr egy másik neve. Utóbbi azért is állja meg jobban a helyét, mivel az Irminsult legtöbbször egy áldozati istennel társítják (és a félkarú hadisten egészen jól beleillik a képbe). Mivel egyik állítás sem bizonyítható, így ez a feltételezés helytől, mondakörtől függően eltérhet egymástól, sőt egyesek az említetteken kívül más istenekkel is társítják a jelképet.

Amit biztosan tudunk, hogy az Irminsul megegyezik az Yggdrasillal. Mindkettő szimbólum egy kozmikus oszlopot jelképez amely megtartja az eget, és összeköti a világokat. Azt is biztosan állíthatjuk, hogy az oszlopot rituális célokra használták, hogy áldozat útján küldjenek és fogadjanak energiát.

Odin hollóit, Huginnt és Muninnt ábrázoló szimbólum. A legenda szerint minden nap körberepülik a világot, majd este visszatérnek Odinhoz, hogy beszámoljanak a látottakról.

„Hugin és Munin
naponta kiszáll
szerte a világba.
Félek, hogy Hugin,
Még inkább, hogy Munin
Egyszer nem tér vissza.”
(Bernáth István: Verses Edda – Álcás-ének)

A fentebbi idézetben Odin arról szól, hogy mennyire aggódik Huginnért, de még annál is jobban Muninnért. Mindenek Atyja ugyanúgy fél attól, hogy idő előtt hal meg (a Ragnarökkor), mint ahogy mi is félünk a baleset vagy a betegség általi haláltól. Viszont sokkal jobban retteget az öregkortól, hogy az fogja ledönteni a lábáról, miközben egyre kevesebb dologra tud majd emlékezni – folyamatosan elfeledve a tudást és bölcsességet amelyeket az élete során felhalmozott.

Sleipnir Odin legendás nyolclábú mágikus lova, amelynek neve mind a Prózai mind a Verses Eddában megjelenik. A nyolc láb feltehetőleg a nyolc égtájat jelöli.

Sleipnir képes volt nem csak a földön de levegőben utazni. A kilenc világ egyik leggyorsabb lovának számít, amelyet alkalomadtán nem csak Odin, de más is megült. Az egyik ilyen eset Baldur halálakor volt, amikor Hermodot bízták meg azzal, hogy visszahozza Baldurt a holtak birodalmából. A legenda szerint Hermod Asgardból-Niflheimbe kilenc éj alatt jutott le Sleipnir segítségével.

Egyes tudósok szerint Sleipnirnek a megszokott négy láb helyett azért volt nyolc lába, mivel a plusz négy a sámánisztikus utazást jelképezte.

A viking korban az ellenség megátkozásának a leglátványosabb módja a nidstang, azaz a nid-oszlop volt. Ez egy cölöp volt amely kilenc láb (2,75 méter) magas és különböző rúnákkal vésték rá a szitkokat és az átkokat.

Ezután rituálék folyamán aktiválták a pusztító mágiát, majd egy lónak a fejét (alternatívaként a koponyáját) rátűzték a cölöpre. Végül abba az irányba fordították a nidstangot, amerre vagy akihez küldeni akarták. Egyes források szerint a pusztító erők Héltől, a holtak istennőjétől származtak.

A felhasznált rúnák között tripla Thurisaz és tripla Isa is szerepelt. Úgy gondolták, hogy a ló koponyája Ehwazt a ló rúnáját is megidézi.

Állítólag az átok megfosztja a célszemélyt a saját szabad akaratától, a pusztulás irányába sodorva őt.

A kecskét az ősgermánok Thorhoz, a főistenhez kötötték. Égen járó szekerét két kecske húzta, és amikor az istennek kedve támadt, levágta a kecskéket, vendégeivel együtt lakomázott belőlük, majd pörölyével a maradékra ütött, és a kecskék újra életrekeltek. Kétségtelen, hogy ez a történet inkább a húsvétra, mint a karácsonyra emlékeztet, de kétségtelen, hogy jól szimbolizálja a téli napfordulót, amikor szinte a halálból kezd feléledni a világ. Aki töltötte már a telet Skandináviában, az érti, miről is van szó.

Idővel a karácsonyi kecskéről úgy kezdtek gondolkodni, mint láthatatlan lényről, aki azt figyeli, hogy a karácsonyi előkészületek rendben folynak-e. Sőt, Finnország területén a kecske – amelyet egyébként egyfajta mumusnak képzeltek – egyenesen ajándékokat követelt magának. Csak a 19. században alakult ki az az elképzelés, hogy a karácsonyi ajándékot a kecske hozza. Ekkor alakult ki az a szokás, hogy valamelyik idősebb férfi családtag kecskének öltözött. A század végén vette át a kecske szerepét a karácsonyi manó vagy a télapó – míg az alak változását Skandináviában a név változása kísérte, a finneknél a régi név megmaradt.

A levágott és feltámadó kecskékről szóló hiedelem sem tűnt el hirtelen, Svédországban a 20. század hatvanas éveiig adtak elő olyan játékokat, melyben az egyik szereplő kecskének öltözött, s a játék során levágták, majd feltámasztották.

További leírást itt találhatsz:
– Moksha
– Nyest

Források:
Világbiztonság
Wikipédia
SymbolDictionary