Tyr

A háború és az igazság félkezű égi istene. Leginkább a becsületességéről és az önfeláldozásról ismert. Legtöbbször karddal vagy lándzsával ábrázolták, amely egyben az igazság jelképe is. Odint megelőzően az egyik legtiszteltebb istenek közé tartozott, de miután elvesztette a jobb kezét (amely többek között esküknél, ítélethirdetésnél volt elengedhetetlen), a szerepe háttérbe szorult.

Apjának Odint vagy az óriás Hymirt mondják, míg anyja ismeretlen (bár elmondások szerint, inkább az istenekhez, mint sem az óriásokhoz tartozott). A Hymir-ének viszont említést tesz az öreganyjáról, akit egy rejtélyes 900 fejű szörnyként írnak le:

„Ott is találták Tyr
óriás öreganyját,
ott a kilencszer
százfejű szörnyet;
de jött az anya,
aranyosruhájú,
fehérszemöldökű,
fiát sörrel kínálta.”
(Hymir-ének, 8.)

Tyr volt a legbátrabb az összes isten közül. Feláldozta a jobb kezét, hogy megbéklyózzák Loki és Angrboda szörnyeteg gyermekét, az óriásfarkas Fenrirt. De már ezelőtt is bátorságáról tanúskodott, amikor Fenrirt etetni kellett, hiszen rajta kívül más nem merészkedett a farkas közelébe.

Szerepének nagyságát az is szemlélteti, hogy egy rúnát is köthetünk hozzá. Tiwaz, nagyszerűen megszemélyesíti az isten jellemét: a bátorságot, a győzelmet, a rendet, és a harciasságot. Előszeretettel használták a harcosok a nevét és a rúnáját, mielőtt csatába vonultak volna.

„Győzelem rúnáját ismerd,
ha győzni indulsz,
kardod markolatán legyenek,
kardod lapján, élén,
és kétszer kiáltsd el
Tyr nagy nevét.”
(Szigdríva-ének, 6.)

A Ragnarökkor, az alvilág kutyájával Garmal való küzdelem során szerzett sebesüléseibe halt bele.

A keddi napot (Tuesday – Tyr’s day) róla nevezték el.