Thor és a világkígyó

Az északi hagyományok szerint a Világkígyó (Jörmungandr) egyike Loki és az óriásnő, Angrboda három szörnyszülöttjének. A kígyó rohamos tempóban növekedett. Az istenek féltek, hogy veszélybe kerülnek miatta, ezért úgy döntöttek, hogy beledobják a Midgardi tengerbe. Ez viszont nem állította meg a kígyót és addig nőtt, amíg körül nem ölelte a világot olyannyira, hogy a farka a saját szájában volt.

A történetünk ott kezdődik, amikor Thor egy nap fiatalembernek álcázva betért az óriás Hymirhez, hogy ott éjszakázhasson. Nem vitt magával senkit, még a kecskék hajtotta szekerét sem, így az óriás nem tudta, hogy kit lát igazából vendégül. Amikor felkelt a nap az óriás úgy döntött, hogy kimegy a tengerre horgászni. Thor megkérte, hogy had kísérje őt el. Az óriás vonakodott ettől, mivel olyan kistermetű gyengédecske fiúnak találta őt, hogy úgy is csak az útban lenne. Thor mérgében majdnem előkapta a jól elrejtett Mjölnirjét, de az utolsó pillanatban megnyugtatta magát, tudván, hogy még később szüksége lesz az erejére. Végül még is sikerült meggyőznie, hogy vele tarthasson.

Ezek után Thor megkérdezte, hogy milyen csalétekkel fognak horgászni. Az óriás erre azt felelte, hogy keressen magának sajátot, ő addig a vízre helyezi a csónakot. A Mennydörgő körülnézett Hymir szarvasmarhái között, kiszúrta a legnagyobbat, amelyet Himinhrjódnak neveztek. Levágta a fejét, majd a csónakhoz ment, hogy ő is beszálljon az óriás mellé. Amint a vízen voltak, mindketten megragadtak két-két evezőlapátot, és útnak indultak. Az óriásnak fel sem tűnt, hogy sokkal gyorsabban haladnak, mint szoktak. Azt hitte, hogy ő evez ilyen gyorsan. Egy kis idő múlva Hymir odaszólt Thornak, hogy most már megállhatnak, mert ő általában itt szokott horgászni. Thor erre azt mondta, hogy menjenek már egy kicsit beljebb, ott biztosan jobb lesz a fogás. Hymir beleegyezett és így tovább eveztek.

Amint másodjára is megálltak, Thor ismét szólt, hogy mi lenne, ha még egy kicsit beljebb mennének. Az óriás mondta, hogy ezek már veszélyes vizek, hiszen itt lakik alattuk az óriási Jörmungandr. Thor azonban meggyőzte, hogy menjenek még egy kicsit beljebb, bár ez az óriásnak már nagyon nem tetszett. Mikor aztán már eléggé messze voltak a parttól Thor, a marhafejet a nem is olyan kisméretű csalira akasztotta, és bedobta azt a tengerbe. A marhafej olyan nagynak és nehéznek bizonyult, hogy lesüllyedt egészen a tenger fenekére.

Nem kellett sok idő, mire az óriáskígyó bekapta a csalit, Thor pedig minden erejét összeszedve megrántotta azt. A Világkígyó nem hagyta magát, és úgy visszahúzta Thort, hogy ha nem támaszkodott volna meg a csónak szélében, akkor biztosan beleesett volna a vízbe. Mérgében olyan erőset dobbantott, hogy a csónakot is átlyukasztva a lábai egészen a tenger fenekéig leértek. Végül már sikerült annyira kihúznia, hogy Jörmungandr feje kilátszott. Tekintetük egymáséba fonódott. Az óriáskígyó dühében a mérgét köpdöste rá. Hymir annyira megijedt a látványtól, hogy mentén elsápadt.

A Mennydörgő a kezébe fogta a pörölyét, és már lecsapni készült a Világkígyóra, mikor Hymir váratlanul elé ugrott, és elvágta a horgászzsinórt. Jörmungandr visszasüllyedt a tenger mélyére, és Thor hiába dobta utána a Mjölnirt, már nem érte őt el. Óriási dühében az óriást agyoncsapta, majd a vízbe vezette. Mivel a csónakjuk tönkrement, ezért gyalog ment ki a partra.

A Ragnarökkor Thor végezni fog a Világkígyóval, ám Jörmungandr lesz Thor gyilkosa is, és így a többi isten védtelen marad a seregnyi óriással és szörnnyel szemben. De ez már egy másik történet.