További nevei:
Tiw, Tyr, Tir, Teiwaz, Tiwar, Ty, Tys

Rúnaszám: 17
Kiejtése: Ti-vaz
Hangértéke: T
Fordítása: Tyr
Szín: Élénk piros
Elem: Levegő
Mitikus kapcsolat:
Tyr

Becsület, igazság, vezetés, hatóság, elemzés, racionalitás, ismerni az egyén erősségeit, hajlandóság az önfeláldozásra, győzelem, siker, jogi ügyek, hatalom, tisztelet, realitás.

Energia/kreatív áramlás blokkja, mentális bénulás, túlelemzés, túlvállalás, nagymértékű feláldozás, igazságtalanság, egyenlőtlenség, háború, küzdelem, konfliktus, kudarc, apadó vágy, kommunikációs nehézségek, izoláció.

„Győzelem rúnáját ismerd,
ha győzni indulsz,
kardod markolatán legyenek,
kardod lapján, élén,
és kétszer kiáltsd el
Tyr nagy nevét.”
(Szigdríva-ének, 6.)

Az igazság és a becsület védelme háború vagy párbaj esetén (jelképes formában is). Ismert ellenségek támadása elleni védelemért. Használható akkor, ha biztosítani szeretnénk a győzelmet, igazságtalanság ellen szeretnénk tenni, vagy esküt szeretnénk megszentelni. Pajzsra festve a hordozójának bátorságot és védelmet nyújt a csatákban.

Versenyhelyzetekben különösen hatásos lehet és elősegíti az adott ügynek a győzelmét. Elsődlegesen férfias energiájú rúna. Gyógyításban elősegíti a gyors regenerációt. Bátorságot, harci szellemet és vakmerőséget kölcsönöz a használójának.

Akaraterő fejlesztéséhez, pozitív önfeláldozáshoz, vallásban és mágiában való “hit erejének” fejlesztéséhez.

Tiwaz, az igazság és a háború félkezű istenének, Tyrnek a rúnája. Akik már valamennyire ismerik a mítoszokat vagy az északi isteneket, azok Tyrt leggyakrabban Fenrir megbéklyózásához kötik. Mivel a közös történetük elég komplex, ezért itt nem fogok nagyon részletesen belemenni, viszont olvasásra erősen ajánlanám a rúna megismerésének elősegítéséhez: Fenrir megbéklyózása. Amit még elöljáróba érdemes tudni, hogy Tyrt nem kevésbé tisztelték mint Odint. A szerepe akkor került háttérbe, mikor elvesztette jobb kezét. Ez a veszteség vagy áldozat a rúna egyik központi jelentése is, amire most már rá is térnék.

Ahhoz, hogy Fenrirt megláncolják, az isteneknek többféle lánccal kellett próbálkozniuk. Végső soron a Gleipnir volt az amelyet már nem tudott elszakítani. Azonban az óriásfarkas ennél a láncnál már gyanakodott, és csak akkor engedte hogy rátegyék, ha az egyikük beleteszi a szájába a kezét. Tyr volt az egyetlen aki erre vállalkozott, és mivel Fenrir nem tudta elszakítani a mágikus Gleipnirt, ezért Tyr elveszítette a kezét.

Ez a történet többek közt az önfeláldozásról szól. Tyr nem a saját érdekében tette bele a farkas szájába a kezét, hanem a társaiért és a világ rendjének fenntartásáért. Ezt a cselekedett gyakran valahogyan a háttérbe szorul, pedig kevés Tyrhez hasonló esetet ismerünk, ahol a nagyobb jó érdekében hozott valaki áldozatot.

A történethez hozzátartozik az, hogy az istenek tudták, hogy ha ők belerakják a farkas szájába a kezüket, akkor úgy fogják végezni, mint ahogy Tyr. Ő volt az egyetlen, aki elég bátor volt, ahhoz hogy megtegye. Tudta mire vállalkozik, de ez mégsem riasztotta vissza. Ez egy olyanfajta bátorság, amit szerintem sokan irigyelnének. A mai világban ritkán áldozzuk fel a fél kezünket, de rengeteg olyan példát tudnék írni, ahol valami számunkra értékeset feláldozunk, valaki vagy valami más érdekében. Csak néhány ezek közül: amikor a szülők azért dolgoznak, hogy a gyerekük iskoláztatását megsegítsék; bármilyen önkéntes tevékenység, ahol az időnket és az energiánkat áldozzuk mások megsegítéséért; és végül ide sorolnám az egyszerű gesztusokat, mint hogy átadjuk a helyet valakinek a buszon, vagy segítünk valakinek átkelni az úton. Főleg ezek az utóbbiak azok, amelyekre lehet nagy szó lenne az “önfeláldozás”, de ettől függetlenül a cselekedet önzetlen, nem várunk érte jutalmat, és valaki más érdekét szolgálja a magunk kárára (idő, erő, kényelem szempontjából).

Kicsit rövidebben, de azért elengedhetetlen megemlíteni a rúna másik nagyobb központi elemét, amely a vezetésről és az ezzel kapcsolatos témákról szól. Érdemes elgondolkodni arról, hogy ki számít jó vezetőnek, vagy miről is szól igazán a vezetői szerep. Ha mi vagyunk a vezetők, akkor még is mire kell odafigyelnünk? Ha pedig mi a vezető alatt vagyunk, akkor meg tudjuk ítélni azt, hogy az adott vezető valóban jól végzi a szerepét? Itt most elsődlegesen a munkahelyre gondolok, de az életben több helyen előfordulhat, például egy baráti társaságban, ki az aki leginkább szervez vagy döntéseket hoz.

Előzőleg megemlítettem, a szülők áldozatát a gyerekük felé. Az esetek nagy részében a szülő valóban képes és hajlandó a gyereke fejlődését és haladását szem előtt tartani, és ennek biztosítása érdekében mindent megtenni. Azonban arra is bőven látunk példát, hogy mennyire nem veszi figyelembe a szülő a gyereke igényeit és szükségleteit. Esetleg lehet, hogy figyelembe szeretné venni, de nincsen meg rá a módja. Vagy ha a módja meg is van, nem elég bátor ahhoz, hogy meghozza az ezzel kapcsolatos döntést.

A rengeteg fontos kulcsfogalom között a bátorság az ami szerintem külön kiemelt helyet kaphatna. Kevesen gondolnak bele abba, hogy az hol van szükségünk rá. Ha az élet nagyobb területeit sorra vennénk, akkor biztosan mindenhol találnánk olyat helyzetet, amikor nagy szükségünk lenne rá. Például mint amikor iskolában szavalóversenyre megyünk, és egy tömeg előtt kell megszólalnunk. Vagy kicsit későbbi életkorban, szükségünk van a bátorságra, hogy szerelmet tudjunk vallani valakinek. Munkával kapcsolatban pedig, hogy határozottak legyünk az állásinterjún, így megszerezve egy biztos jövedelmet.

Zárásként egy utolsó személyes gondolat: a bátorság nem elsősorban a fizikai erőhöz vagy a tudáshoz köthető. Sokkal inkább ahhoz, hogy mennyi akaraterőnk van, és képesek vagyunk-e szembenézni a félelmeinkkel.

Források:
Edred Thorsson: Runelore, A Handbook of Esoteric Runology
Sunnyway: Galdr – Verbal rune magic (Letöltés ideje: 2016.08.01.)
Oswald the Runemaker (Letöltés ideje: 2016.11.14.)